Nyílt levél egy túl tökéletes sógornőhöz

Olvasónk levelét változtatás nélkül közöljük.

Kérlek, ne haragudj rám. Csak azért vagyok olyan undok hozzád, mert féltékeny vagyok rád. Egy hónapja azt mondtad közös anyósunknak, hogy szerinted nem kedvellek téged. Akkor ebben neked teljesen igazad volt.

De ez nem mindig volt így. Ha kicsit többet elárulok neked magamról, talán könnyebben megérted, mitől váltam ilyen megkeseredetté, és akkor talán majd meg is tudsz nekem bocsátani.

Undok voltam veled mostanában, és emiatt utálom is magam, de képtelen voltam uralkodni az érzelmeimen. Mielőtt felbukkantál volna az életünkben, viszonylag jól éreztem magam a bőrömben, és egy laza, csendes személyiségnek tartottam magam, aki jól kijön másokkal. Nem igazán voltam sosem az a tündöklő, feltűnő típus, inkább a praktikus, kényelmes ruhákban éreztem jól magam, ám

Egy évtizeddel fiatalabb voltál nálam, vibrált körülötted a levegő, és olyan kiegyensúlyozottság és finomság áradt belőled, aminek én sosem voltam a birtokában. Egyszerűen tökéletes voltál. Mindenki rajongott érted, aki végre begyógyítottad a sógorom összetört szívét.

Korábban higgadtnak tartottam magam, de az a számtalan dicséret, amit rólad hallottam, ahogy mindenki téged ajnározott, egyszerűen sok volt nekem, kezdtem magam egyre kevesebbnek érezni melletted. Mindez azt eredményezte, hogy már előre féltem azoktól a családi összejövetelektől, ahol találkoznunk kellett, és bár azt hittem, jól leplezem ellenszenvemet, az anyósunkkal megosztott érzéseidből rá kellett jönnöm, hogy az érzelmeim már nem tudom tovább rejtegetni előtted.

Akkor most öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Hálás vagyok, hogy szereted a sógorom, hálás vagyok, hogy gondoskodó és kedves vagy, és megnevettetsz mindenkit.

Szeretnék én is olyan lenni, mint te, de bele kell törődnöm, hogy a kívánság nem elég. Annyit tehetek csupán, hogy igyekszem legyőzni a féltékenységemet és jó kapcsolatba kerülni veled.

A legjobbakat kívánom neked, szeretettel.