Egy lebontásra ítélt tuberkulóziskórház utolsó pillanatai

Az A. G. Holley Állami Kórház 1950-ben nyitotta meg kapuit, és akkor még Délkeleti Tuberkulóziskórházként emlegették. Az intézményt 500 beteg ellátására tervezték, akiket egyébként bőrszín szerint elkülönítettek egymástól: a fehérek a keleti szárnyban, míg a feketék a nyugati szárnyban feküdtek. Az épületkomplexumba szolgálati lakásokat is terveztek az orvosok és nővérek számára.

Az intézmény főépülete ötemeletes, és meglehetősen hosszú és keskeny, amelyből több kisebb melléképület ágazik le. Mivel abban az időben azt gondolták, hogy a tuberkulózis leghatékonyabb kezelése a friss levegő és a napfény, így az épületet délkeleti tájolásúnak építették sok-sok ablakkal. Így próbálták kihasználni a keleti szelet és a felkelő nap sugarait.

1969-ben történt a névváltás, és lett Délkeleti Tuberkulóziskórházból A. G. Holley Állami Kórház. Az intézmény az új nevét Adrian Glenn Holley-ról, a tuberkulózis elleni állami bizottság elnökéről kapta.

Az ezt követő években a kórház kezdett teljesen kiürülni, köszönhetően a kifejlesztett hatékony védőoltásnak (a BCG-nek). 1976-ra már mindössze 150 beteget ápoltak itt. Hogy ne hagyják parlagon az épület kiüresedett részeit, 1975 és 1988 között az intézmény nyugati szárnyát börtönként használták fiatalkorú, nem erőszakos bűncselekményt elkövető férfi elítéltek számára.

Az épület kihasználatlanságán ez sem sokat javított, évtizedekig pumpálták még bele a pénzt, aztán 2012-ben az Egészségügyi Minisztérium a kórházat bezárta. Két évvel később a kórház és a hozzá tartozó birtok új tulajdonoshoz került, aki az intézmény lebontása mellett döntött. Ezek a képek valószínűleg az utolsók a még épségben lévő épületről.