Peller Mariann vendége Sarka Kata volt az Utazás a lelked körül című műsorban

Mit hozol otthonról, ami a vallást vagy hitet illeti?

Én Istenben hiszek, katolikus vallású vagyok, és a gyerekeimet is erre nevelem.

Számodra mi Isten?

Valaki olyan megfoghatatlan személy, aki tényleg mindenható, és aki, hogyha mi úgy élünk, ahogy ő azt elvárja, akkor segít mindenben.

Hogy állsz a reinkarnációval?

Nem hiszek abban, hogy többször leszületnénk a Földre. Egyszer vagyunk itt, és mindent meg kell tennünk azért, hogy itt tökéleteset nyújtsunk. Azért, hogy később, amikor elkerülünk egy másik helyre, ott jobb pozícióba kerüljünk. Hogyha itt nem bántunk másokat, nem ártunk senkinek, akkor egy következő helyen, ahová megyünk a halálunk után, a jók közé kerülhetünk.

Hiszel a megérzéseidnek?

Igen, jól működnek a megérzéseim, csak az emberismeretem rossz. Egyszer előfordult, hogy egy régi jó barátnőmet, akivel már jó ideje nem beszéltünk, valamiért úgy éreztem, hogy meg kell csörgetnem. Felvette a telefont, és pont akkor törtek be hozzá. Biztos, hogy volt annak valami jelentősége, hogy én ott voltam a telefon másik végén, és lelkileg támogattam, illetve próbáltam neki tanácsot adni, hogy mit tegyen abban a helyzetben. Rögzítettem a beszélgetést, ha esetleg történne vele valami. Tényleg nagy szerencse, hogy épp akkor hívtam fel őt.

Mit mondtál neki, mit csináljon?

Azt mondtam neki, hogy menjen ki a lakásból, menjen át az első szomszédhoz és maradjon ott, amíg kiérkeznek a rendőrök. Így is tett. Sajnos nem lett túl jó vége a dolognak, mert mindenét elvitték, de neki nem esett bántódása. De előfordult olyan is, hogy utazni készültünk a férjemmel. Én viszont úgy éreztem, hogy nem lenne jó, ha most elutaznánk New Yorkba. Peti azonban ezt nem értette meg. Állandó veszekedéseink voltak abban a pár napban, hogy menjünk vagy ne menjünk. Az utazás előestéjén én már zokogva köszöntem el a gyerekektől, és egész éjjel nem aludtam. Sírtam, nyilván látványosan, hogy Peti ezt lássa. Végül reggelre feladta, nem utaztunk el. Egyébként nem történt semmi, mert direkt utána ellenőrizte, hogy történt-e valami a géppel vagy akár New Yorkban. De én hiszem, hogy ha elmentünk volna, akkor biztos, hogy történt volna valami.

Előfordult olyan, hogy felkerestél esetleg asztrológust, jóst vagy látót, amikor olyan helyzetbe kerültél?

Magamtól nem kerestem fel soha senkit. Én nem hiszek a jósokban. Annyi hülyeséget jósoltak már, pedig nem kértem.

Például mit?

Azt, hogy Petivel olyan lelki társak vagyunk, akik már hosszú ideje vannak egymás mellett, és hogy együtt fogjuk leélni az életünket. Még egy gyereket is jósoltak, igen azt, hogy három gyerekünk lesz. De hát ez nyilvánvaló, hogy nem így van. Ugyanakkor volt egy nehéz időszaka az életemnek nemrég – ami talán még mindig tart, de már nem élem meg olyan nehéznek. Az egyik barátnőm azt mondta, aki hisz az efféle dolgokban, hogy kérjem ki egy hölgy ismerőse véleményét, aki ilyesmivel foglalkozik. Ez a nő nem jósolt, inkább csak megtanított elengedni azokat a fájdalmakat, amiket hurcoltam magamban. Nagyon jót tett, mert mélyponton voltam. Lehet, hogy ha egy pszichológussal beszélek, az is jót tett volna... Tudod, az az érdekes ebben az időszakban, hogy nagyon megváltoztak körülöttem az emberek, tényleg kiderült az, hogy kik voltak igazán a barátaim. Akik biztos pontnak tűntek, azok mind elszálltak.

PM: Kati, hogyan látod, bízhat Kata a megérzéseiben?

GYK: Nagyon is bízhat, mert a horoszkópjából, ami olyan, mint egy pillanatfelvétel a születésünk pillanatában, kiderül, hogy az aszcendens helyén ott áll az Uránusz. Ez az intuíciónak, és az asztrológiának is a bolygója. Biztos, hogy van hozzá affinitásod, és lehet, hogy az előző életeid valamelyikében sok közöd volt az asztrológiához.

PM: El tudod ezt képzelni?

SK: Nem, de érdekel, valóban érdekel...

GYK: De az aszcendenseden ott van a Szaturnusz is, ami a nagy nevelő, vizsgáztató bolygó. Ez téged nagyon kitartóvá és megbízhatóvá tesz. A hosszútávú elkötelezettségeidet nagyon jól meg tudod tartani.

PM: a képlete alapján Kata milyen anya?

GYK: Nagyon fontosak számára a gyerekei, és fontos volt, hogy legyen családja. Arra vigyáznia kell, hogy hajlamos lehet a teljesítménykényszerre, hogy mindent meg akar adni a gyerekeinek.

SK: Igen, az elmúlt időszakban jellemző, hogy próbálok apjuk helyett is apjuk lenni. Mindent, amit eddig nem valósítottunk meg, most megpróbálom megvalósítani, például Disneylandbe vittem őket, ahol még soha nem jártak. Azt gondoltam, hogy kötelességem kompenzálni őket, és a tökéletességre törekedni, még ha nem is vagyunk egész család. Igyekszem pótolni azt a hiányt, ami van. A múltat lezártam, de a jövő érdekel.

GYK: Az látszik, hogy olyan időszak következik most, egy bő félév, amikor lehet, hogy még vissza kell térned a most lezárt kapcsolatodnak az utómunkálataihoz. Ez akár a válást is jelentheti, ha már ott tartotok. De persze, benne is maradhattál volna ebben a házasságban, ha azokat a változásokat, problémákat, amik előálltak, te gond nélkül le tudtad volna nyelni. De nem ez volt a feladatod. Az volt a feladatod, hogy mérlegre tedd, mennyit ér ez a házasság. Úgy tűnik, hogy valamilyen módon te meghaladtad ezt a házasságot, nem elég a további fejlődésedhez.

SK: Igen, nyilván enyém volt a döntés lehetősége. Vagy így élem le az életem, mert a Peti soha nem lépett volna ki ebből a kapcsolatból; vagy követem a hitemet, amely szerint a házasság intézménye nem erről szól...