Peller Mariann Csonka Andrással beszélgetett

Vallásos szellemben neveltek?

Igen is, meg nem is. Tudod, nekem a vallásból csak az a fontos, hogy Isten és én. Szertartásokra nem igen járok, nem is tudom a koreográfiákat. Kicsit zavar, hogy úgy érzem, nincs meg a dolognak az a lelke, mint ami akkor van, ha én egy üres templomba beülök, és én magam beszélgetek Istennel.

Hogy néz ki az, amikor Isten és te beszélgettek?

Részben vannak az imák. Esténként imádkozom ma is. A templomban azonban, amikor egyedül vagyok, akkor az egy szabad, baráti beszélgetés, amikor a saját szavaimmal megfogalmazom a vágyaimat, és kérek hozzájuk segítséget. De ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért fordul az ember minden apró problémájával az Istenhez? Ezt nem illik, hogyan is tudna minden pici dolgomra figyelni? Viszont, mióta édesanyám meghalt, azóta az imáimban ő is benne van.

Az imáim és segítségkérésem többnyire neki szólnak, hiszen anyám az, aki leélte velem az életét és nekem fontos, hogy ez a kapcsolat legalább így megmaradjon vele.

Szoktad érezni, hogy melletted van?

Akarom érezni, hogy mellettem van. Eltelt már 11 év, mióta meghalt. A lakásom úgy van berendezve, hogy minden tárgy és fotó, amik hozzá köthetők, ott vannak velem. Sokszor előkerül, hogy el kell engedni, de én ezt soha nem értettem igazán. Nem tudom, és nem is akarom őt kitörölni a gondolataimból. Nem hiszem, hogy őt ezzel korlátoznám, hiszen ő már ott van, ahol van. Bizonyítékot akkor se kapunk rá, csak ha majd ott leszünk mi is.

Szeretnél bizonyítékot?

Szeretnék, de nincs bizonyíték. Addig pedig az életem része az anyám, és jelen van.

Az volt a legkeményebb, egy videofelvételt megnézni. Aztán kaptam tőle a 40. születésnapomra egy pici, ezüst asztali képtartót, amiben két képnek van hely. Ő pedig beletette az én és az ő képét. Lehet, hogy ezen mosolyog, aki ezt hallja, de amikor lekapcsolom az éjjeli lámpámat, akkor előtte ezt a képet megcsókolom. Ez az utolsó, ami velem egy nap történik, ez is egy szertartás.

Tudom rólad, hogy több olyan technikát is elsajátítottál, ami többek között a spirituális fejlődésedet is szolgálja. Ilyen például az agykontroll...

Én hiszek benne, hogy az agykontroll nekem segített. Hiszek benne, hogy a Falmília Kft.-ben ennek a technikának a segítségével kaptam állandó szerepet. Vizualizáltam, hogy ez a dolog már meg is történt, tiszta volt bennem a vágy, és el is hittem, hogy be fog következni. Van azonban ennek a módszernek is egy fontos része, mert nem mindig jön be minden akkor és úgy, ahogy szeretnénk. Ez pedig ez a mondat: történjen minden úgy, ahogy az a legfőbb jót szolgálja! Mert hiszek abban, hogy van, ami nem következhet be, és hiszek az eleve elrendelésben is. De ez tud ijesztő is lenni, mert akkor időnként el kell gondolkodnom, hogy vajon azon az úton járok-e, amelyen a sors könyvem szerint kellene?

Voltál valaha jósnál, asztrológusnál, vagy bármilyen hasonló szakembernél?

Elmentem egyszer, kb. 15 éve egy asztrológushoz. Kíváncsi voltam, ugyanakkor kétkedő. Direkt nem mondtam meg a születésem dátumát, de néhány fontos életesemény dátuma alapján kiszámolta a képletemet. Na, ebben például tudok hinni. Két olyan dolgot mondott, ami szöget ütött a fejemben. Akkor viccesnek találtam, és azt gondoltam, hogy téved. Aztán kiderült, hogy nem tévedett. Az egyik mondat ez volt: ez alapján a képlet alapján

És azért ez, lássuk be - most már 50 is elmúltam -, így lett. A másik rémisztőbb. Azt mondta, hogy ez nem egy olyan ember képlete, aki szereti magát mutogatni, tehát kevésbé exhibicionista, sokkal inkább a spiritualitás felé forduló, magányba burkolózó emberé. Ezt mondta: olyan, mint egy szerzetes. Ezen azóta is elgondolkodom időnként, pedig szeretem a szakmámat, de talán van benne valami.

NL: A következő sorsterületeiden várható most némi változás, mozgás.

CSA: A jövőt nézzük meg?

NL: Mindig a jelenre koncentrálunk, hiszen csak abban tudsz létezni, nincs értelme a múlttal, sem a jövővel foglalkozni.

CSA: De jó, hogy ezt mondod, mert nekem ez az egyik legnagyobb hibám: a jövőtől való rettegés és a múlton való rágódás.

NL: Itt látunk egy Halált, valamit el kell engedni, meg kell siratni, és készen kell állni valami újnak a befogadására. Mivel ez a szerelem és gyerek házban van, úgy gondolom, ez arra utalhat, hogy nem valószínű, hogy lesz még gyermeked ebben az életedben. De talán ezzel már te is tisztában vagy, és képes vagy lezárni ezt a dolgot magadban.

CSA: Ez a halál most megzavart egy kicsit...

NL: A Halál az egy nagyon jó kártya, mert változást jelent. De hát az egész életünk változások sorozata. Valaminek véget kell érnie, hogy aztán átadhassa a helyét valami újnak. Ennyi.

CSA: Igen, csak éppen nem minden változásnak örülünk!

NL: Sose örülünk, semmilyen változásnak. Biztosításokat kötnénk, hogy ne mozduljon semmi. De az nem megy. De ez itt szintén érdekes: tanulást mutat, valamit tanulnod kéne, ráadásul spirituális irányultságú tanulást.

CSA: Hát, azt mindenképpen kéne! Csak nem tudom, mit.

NL: Ez mindenképpen aktiválódni fog, most, a közeljövőben. Akár az is lehet, hogy a sorsod terel a megfelelő irányba.