Súlyos pszichés problémákat okozhat, ha egy gyermek anya nélkül nő fel

Azt, hogy az édesanya szerepe kulcsfontosságú a gyermek fejlődése szempontjából, nem lehet vitatni. Nem véletlen, hogy – az esetek döntő többségében – egy gyermekelhelyezési eljárás során csak a gyermek érzelmi, értelmi és fizikai veszélyeztetettségének lehetősége esetén ítélnek az édesanya ellen. Genetikailag van belénk kódolva, hogy az anya az elsődleges gondozó, így hiánya – többnyire észrevétlenül – gátakat, elakadásokat okozhat a gyermekben, és kihat a felnőttkori működésére is.

Az egyedülálló családok esetén természetesen feltételezhető, hogy a másik szülő is jelen van a gyermek életében, így szerepét képes betölteni – bár messze nem olyan intenzíven és hatékonyan, mintha a gyermekével élne. Ám abban az esetben, ha a gyermek édesanyja lemondott a gyerekéről, vagy elhunyt, már számolni kell az anyakép hiányával. Többek közt erről, valamint az anya tényleges szerepéről és fontosságáról kérdeztük Vépy Viktória pszichológust.

Elmondta továbbá, hogy hazánkban tradicionálisan az édesanya az, aki az elsődleges gondozó szerepét betölti. Többnyire ő az, aki a legtöbb időt tölti a gyermekkel, aki kielégíti a biológiai, pszichés és szociális szükségleteit. Ő hangolódik rá a gyermekre, válaszol a jelzéseire, és mutat mintát a viselkedése által. A gyermek életében azonban több hónap is eltelik, mire képessé válik differenciálni az őt körülvevő személyek között. Féléves kora után alakul ki az a kizárólagos és erős érzelmi kapcsolat az elsődleges gondozójával, amelyet kötődésnek nevezünk.

Elsődleges gondozó azonban nem csupán az édesanya lehet. Az édesapa vagy más családtag, de akár egy bébiszitter vagy dajka is betöltheti ezt a szerepet a gyermek életében. Fontos, hogy legalább egy olyan személy legyen, aki a gondozási műveleteken keresztül a biztonság, a szeretet, a figyelem megadása révén biztosítja az egészséges testi-lelki fejlődés kereteit.

Az anyai szerep betöltése nem csupán csecsemőkorban meghatározó jelentőségű.

Az a fajta kapcsolat, melyet ekkor megtapasztal az egyén, mintát jelent majd a későbbiekben a számára. Megtanulja magáról, hogy mennyire szerethető, milyen értékekkel bír, hogyan vált ki hatást másokból, meddig terjed az autonómiája, bízhat-e önmagában és a világban.

A nemi szerepgyakorlás, a párkapcsolati szárnypróbálgatások, majd később a saját gyermekvállalás és szülői szerep megélése, mind olyan fontos mérföldkövek az egyén életében, melyek felszínre hozhatják a korábban megélt érzelmi tapasztalatot.

Fontos tehát, hogy legyen olyan személy a gyermek környezetében, aki az életkori szükségleteinek megfelelően betölti azt a szerepet, amire a fejlődése, majd a későbbi egészséges életvezetése szempontjából szüksége van.