Peller Mariann: Így okozhat megmagyarázhatatlan rossz érzést, semmiből ránk törő feszültséget egy-egy tárgy

Azzal, hogy a közelünkben tartunk egy negatív energiákkal telített tárgyat, sajnos mi magunk is egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat, csak többnyire nem tudatosodik bennünk, hogy bizony, egy aprócska tárgy lehet a ludas.

Ezt a kifejezést ezúttal szó szerint kell érteni. B. az utóbbi időben egyre kevésbé érezte jól magát a fővárosban. Eredetileg egy vidéki nagyvárosban született, szeretett szülei még mindig ott éltek, sőt, a testvére is úgy döntött, hogy pár év budapesti „kiruccanás" után, mégis inkább visszatér a szülővárosába, és ott telepedett le. Őszintén csodálkoztam, mivel ennél sokkal határozottabb személyiségnek ismertem meg, aki ráadásul pörgős életet élt (megszámolni sem tudom, hányszor buliztuk át együtt a pesti éjszakát), és a munkahelyén is szépen, fokozatosan lépegetett előre a ranglétrán.

Most mégis, szinte a kétségbeesés határán állt, nem tudott dűlőre jutni, mert életében először úgy érezte, hogy vissza kell térnie a vidéki nagyvárosba, miután itt, az „új" helyen (ahol már lassan 10 éve élt) egyre rosszabbul érzi magát. Ez a gond beárnyékolta a boldog pillanatait is, semmit sem élvezett igazán, és ez így volt már legalább egy hónapja. Iránymutatást kértünk hát a Felsőbb Énjétől, mutassa meg az ingán keresztül, mi szolgálná a Legfőbb Jót: ha maradna Budapesten, vagy ha felszámolná eddigi, felnőtt-életét, és visszatérne a gyökereihez.

Túl nagy volt B-ben a feszültség, úgy érezte, döntenie kéne, és hogy egyre erősebben vágyódik vissza, a gyökereihez, miközben szíve szerint nem menne innen sehova. Különös, állandó frusztrációt okozott benne ez a téma. Próbáltam hát máshogy kideríteni, mi okozhatja ezt a dilemmát. Végül csak ennyit kértem: mutassátok meg, ha tudjátok, a Spirituális Választerápia táblázatainak segítségével, hogy mi a feszültség valódi oka!

Riadtan néztünk egymásra.
"Mi történt?" – kérdeztem.
"Tűzforróvá vált a gyűrű, szinte megégette az ujjam, le kellett dobnom."
"Kitől van ez a gyűrű?"
"A nagymamám eljegyzési gyűrűje volt. Szegény mamának el kellett költöznie otthonról, mert másik faluba ment férjhez. Élete végéig cipelte a terhet magában, és rágta a férje fülét, hogy költözzenek inkább vissza az ő szülőfalujába, de a papa hajthatatlan volt. Ezzel a szorongással élte le az életét. A gyűrűt egy hónapja kaptam, édesanyám nekem adta. Én pedig örömmel viseltem, mert nagyon szerettem a mamát."

Ez a gyűrű megtelt a nagymama szorongásával, fájdalmával, elvágyódásával. Amikor B. a kezére vette, ráadásul a gyűrűs ujjára, ami állítólag egyenesen a szívünkhöz van bekötve (nem véletlen, hogy ezen viseljük a jegygyűrűnket), átragadt rá minden alacsony rezgésszintű érzelem, melyet a gyűrű magában hordott. Ezzel „megörökölte" nagymamája szíve fájdalmát is. Végül a gyűrűt és B-t is megtisztítottuk ezektől az érzelmektől, és annak negatív hatásaitól. Ez azon ritka tisztítások egyike volt, melynek hatását azonnal érezte az alany. Megkönnyebbülve ment haza, bár a gyűrűt többé nem vette fel. A „hol lakjak" - dilemmáját azonban mintha elfújta volna a szél, többé fel sem merült benne.

Érdemes tehát ezt szem előtt tartani, amikor örökül hagyunk majd valamit leszármazottainkra. Talán meg kell próbálni úgy élni, hogy az utánunk itt maradó tárgyaink pozitív érzelmekkel és energiákkal legyenek majd feltöltve, amiből unokáink erőt meríthetnek saját életük során.