Utazás a lelked körül: Peller Mariann Szabó Zsófival beszélget

Hogyan épül fel a hited, mit hozol otthonról?

Én nem csak vallom, hanem azt is gondolom, hogy én keresztény vagyok. Az édesapám kereszténynek nevelt, ő is a Jóistenben hitt. Általános iskolába és gimnáziumba is katolikus suliba jártam. Tehát a hit végigkísérte az életemet. Aztán felnőttként kezdtem kérdéseket feltenni, valóban van-e Isten, miben higgyünk, milyen a világegyetem? Ez persze nem tántorított el az Istenhitemtől, viszont nyitott vagyok mindenre, ami a világban zajlik és amit hallok az emberektől. Bár a keresztény hitbe, úgy tudom, hogy nem fér bele, hogy higgyünk más spirituális dolgokban is, ettől függetlenül én hiszek.

Abban hiszel, hogy a lélek tovább él?

A férjem édesanyja sem él már, és én is elveszítettem édesapámat, ezért, amikor valami jó dolog történik velünk, akkor összenézünk, és azt mondjuk, hogy most biztos látnak bennünket onnan fentről és velünk örülnek.

Előfordult olyan, hogy mélyponton voltál, és azt érezted, hogy más jellegű segítség kell?

Több ilyen eset is volt már. Az egyik fix segítségem egy barátnőm, aki szintén keresztény. Érdekes módon általa vagyok sokkal közelebb Istenhez. Nem járok sokszor templomba, nem igazán olvasom a Bibliát, viszont ő olyan igéket oszt meg velem nap, mint nap, például reggelente akár facebookon, hogy úgy érzem, ő a kapocs köztem és Isten között. Illetve két évvel ezelőtt nagyon kilátástalannak éreztem mindent, és akkor kaptam segítséget. Rám kötöttek egy piros cérnát, amin hét csomó volt. Végig a Felsőbb Énemtől kellett kérnem, amit kértem. Megdöbbentő módon, mind a hét dolog teljesült. Direkt olyanokat is kértem, amikről meg voltam győződve, hogy nem fog sikerülni. Az egyik például az volt, hogy szeretnék végre egy olyan fiúval találkozni, aki velem egykorú, hasonló érdeklődési körünk van, jól szituált, tanult, humoros, és – tudtam, hogy ez már kizárt, hogy így lesz -, de akár még lovagolhat is! Eltelt egy-két hét és találkoztunk Zsoltival. Éppen ezért is okoz ez számomra némi belső vívódást, mert tudom, hogy keresztény vagyok, mégis nyitott vagyok az ilyesmikre is. Lehet, hogy én nem vagyok jó keresztény? Aztán végül arra jutottam, hogy mindenki döntse el maga, hogy miben és hogyan akar hinni.

Amióta ezeket a beszélgetéseket folytatom, arra jöttem rá, hogy mindenkinek olyan a hite, mint az ujjlenyomata: egyszeri, egyedi és megismételhetetlen, rengeteg minden befolyásolja. De egy biztos, hogy valamiben mindenki hisz. Csak legfeljebb nem nevezi Istennek. Abban hiszel, hogy a férjeddel nem véletlenül szeretettetek egymásba?

Nem tudom, hogy minek köszönhetem, vagy hogy megérdemeltem-e, vagy hogy itt volt-e az ideje? Annyi minden összefügg. Pont abban az időszakban épp nem dolgoztam halálra magam, volt időnk megismerni egymást, megalapozni a kapcsolatunkat. Azt hiszem, semmi sem véletlen.

Pontosan. Az sem, hogy ki lesz a párunk és az sem, hogy kik lesznek a szüleink! Anyukáddal milyen a kapcsolatod?

Nagyon szeretem, de vele nagyon viharos volt a kapcsolatunk, főleg kamaszkoromtól. Talán pont azért, mert rettentően hasonlítunk egymásra, és két dudás nem fér meg egy csárdában. Ő mindig a legjobbat akarja nekem, és ezt mindenáron rám nyomja, akkor is, amikor én még esetleg nem ott tartok. Egy kicsit erőszakos, de ezért hálás vagyok, mert e nélkül nem itt tartanék. Sok esetben úgy érzem, hogy nagyon felnőtt vagyok a kapcsolatunkban. Amikor apukám meghalt, azt hiszem, hogy én vettem át a családfő szerepét. A testvérem még keresi magát. Anyukám pedig hirtelen elveszett. Akkor igyekeztem átvenni az irányítást. Az is hatalmas lecke volt számomra, hogy ő nehezen fogadta el, hogy a férjem cigány, komolyan megküzdöttünk egymással. Sok erő kellett, míg eljutottunk odáig, hogy most látja és elfogadja, hogy boldog vagyok.

Zsolti tudott neked segíteni ebben a harcban?

Azzal segített, hogy nem fordult el tőle. Ő nagyot csalódott és megtehetné, hogy nem áll vele szóba többé. De ő miattam nyitott rá. Ez nagy gesztus a részéről, és az, hogy meg tudott bocsátani az anyukámnak. Ahogy én is megbocsátottam.

NL: Azt mondják nekem a lapok, hogy nagyon szeretnél megfelelni a külvilágnak, mintha igazolni akarnál valamit.

SzZs: Akinek a Nemzet Színésze az apukája, és az ő pályáját folytatja, az egy hatalmas nehézség. Úgyhogy ezt tudom magamról.

NL: És íme, az ellentétje, kihúztad a Halált, ami ez esetben azt jelenti, hogy ennek az érzésnek meg kell halnia. Akkor fogsz tudni igazán kiteljesedni, amikor ezt a félelmet el tudod engedni. Ez a másik lap pedig azt mutatja, hogy benned van a tisztaság. A legrosszabb dolgokban is képes vagy meglátni a szépséget, a tisztaságot. És ha valaki rád néz, nem a gonoszság jut rólad eszébe.

SzZs: Tényleg? Pedig sokan azt mondják, hogy gonosz vagyok. (nevet) De nem érzem magam annak. És valóban, mindenben meglátom az apró szépségeket is.

NL: Ami pedig a párkapcsolatodat illeti: a férjed nem szereti kimutatni, amit gondol, vagy amit érez. Hozzá kell egy kis szótár. Mintha tökéletes ellenpólusai lennétek egymásnak. Viszont nagyon szerelmes beléd, az látszik, itt van a bizonyíték rá: a szeretet lap Ásza, ami már a tiszta szerelmet jelképezi. De nem fogja kimutatni, vagy kimondani, mert ő nem olyan.

SzZs: Tényleg? Jaj, ennek örülök! Ő tényleg nem szokta nagyon kimutatni. De jó!