Utazás a lelked körül - Zséda: "Minden bátorságomat össze kell szednem, hogy kimenjek a közönség elé"

Peller Mariann: Része a hétköznapjaidnak a spiritualitás bármely része?

Zséda: Igen, egyrészt nagyon hallgatok a megérzéseimre, másrészt van olyan barátnőm, akivel szoktunk beszélgetni spirituális témákról is. És alapvetően az érzéseimmel dolgozom a színpadon is, hiszen egy alkotó ember így működik, na meg az alkotótársaimat is a megérzéseim alapján választottam ki.

PM: Megfogalmaztad már magadnak, hogy te miben hiszel?

Zs: Keresztény családba születtem, apukám evangélikus, anyukám katolikus, tehát mindketten vallásos nevelést kaptak, ez volt a természetes. De az ő idejükben volt ebből konfliktusuk, abból, hogy a két család vallása nem ugyanaz volt. Ezért ők úgy döntöttek, hogy engem nem keresztelnek meg, hanem rám bízzák a döntést. Végül 14 évesen úgy döntöttem, hogy evangélikusnak keresztelkedem. Emlékszem, vágyakozva néztem azokat, akik vallási közösséghez tartoztak.

PM: Mit gondolsz, vannak sorsszerű találkozások?

Zs: Biztos vagyok benne, hogy vannak, ez is az, és például a férjemmel való találkozás is az volt. Úgy éreztem, mintha már régóta ismerném, azt is hittem, hogy korábban már találkoztunk, de nem. A fiammal kapcsoltban pedig olyan érzésem van, mintha a partnerem lenne, mintha nem is anya-fia viszony lenne köztünk, inkább testvéri.

PM: Miért ne lehetne, hogy előző életetekben testvérek voltatok? El tudod ezt képzelni?

Zs: Igen. Szeretném is hinni, hogy léteznek előző életek. Nyilván vannak olyan megmagyarázhatatlan vonzalmak és találkozások az én életemben is, amelyek talán megerősítik ezt. Többször volt például deja vu élményem. Ilyen nekem Franciaország is, annyira ismerős ott minden, hogy talán élhettem már ott, de még nem mertem utánajárni a dolognak. Azt is gondolom, hogy nem véletlenül nem tudunk arról, amiről nem tudunk...

PM: Az ember általában a mélypontokon keres valami fogódzkodót. Veled is előfordult ilyen?

Zs: Persze, nyilván elsősorban a magánéleti mélypontokon. Jártam már jósnál és asztrológusnál is. Valamiért az asztrológia közelebb áll hozzám, hitelesebbnek éreztem, amiket itt hallottam, és az asztrológusnak igaza volt. Van egyébként egy kedves barátom, aki pszichológus és asztrológus is egyben, és ő tud igazán segíteni, mert szükségem van a logikus magyarázatokra is. Talán épp ez fogott meg a férjemben is, hogy analitikus elme, nagyon kell, hogy észérvekkel igyekezzenek meggyőzni. De van otthon Belső Gyermek- és Angyal kártyám is. Amikor felmerül egy komolyabb kérdés az életemben, akkor szeretem elővenni, és húzok magamnak.

PM: Éltél át már olyat, amit nem igazán tudsz megmagyarázni?

Zs: Amikor utoljára meglátogattam Sík Olgát, aki előtte az énektanárnőm, sőt, mentorom volt itt Budapesten... Akkor még nem tudhattam, hogy ez a találkozás egyben végső búcsú is lesz. Vidéki lányként a fővárosban úgy éreztem, ő a fogadott édesanyám. Ekkor már nem tanított, betegeskedett, és feküdt az ágyában, mint egy kis madárka. Csak mondta, mondta a történeteit, de már összefüggéstelen volt, amit beszélt. Eltöltöttem vele egy órát, majd az elköszönésnél egyszer csak felült az ágyban, és mint aki tökéletesen magánál van, a régi, erős önmagát idézve, így szólt: „Idefigyelj, kicsikém! Mi soha nem búcsúzunk, mert én mindig látni foglak." Majd visszadőlt az ágyba, és motyogott tovább. Ezt a mai napig nem tudom semmivel megmagyarázni. És tudom, hogy ott van velem. Vannak olyan helyek, ahol minden bátorságomat össze kell szednem, hogy kimenjek a közönség elé, akkor is érzem, hogy velem van.

NL: Nahát, ez egy király lap, akárhogy is nézem. Férfi minőség, nagyon erős személyiségre utal. Azonban természetesen benne van a lágyság is, mert Kelyhek lap, vagyis víz, lágyság, nőiesség is van benne. De az erődet egy király mutatja meg, nem egy királynő.

Zs: Érzem magamban a férfierőket. Furcsa is nekem, hogy azt mondják rám, hogy a nők nője vagy, a díva, amit én soha nem ragasztottam volna magamra. De kicsi koromtól így beszélnek rólam. Miközben ahhoz, hogy egy produkciót kézben tartson az ember, azért kell a hidegvér. És a versengés is jellemző rám, szeretem a játszmákat, ami szintén férfias, szerintem. Az életem nagy képét festem, és azt is élvezem, amikor hátraléphetek és ránézhetek kicsit. Van, amikor az ember kidolgoz apró részleteket, és nagy kérdés, hogy végül hová akasztják majd a múzeumban a művet.

NL: A második lap is férfi minőség, mert a Napot ábrázolja. De ez nem okoz belső feszültséget, mert a két lap kiegészíti egymást. A harmadik lap azt mondja nekem, hogy képes vagy bármilyen eseményt bárkinek a szemszögéből átélni. A lapon egy család jelenik meg, tehát minden családtag szemén keresztül képes vagy látni, átérezni az adott helyzetet. Lehet, hogy mondták már neked, hogy boszorkány vagy, ez ennek a képességednek köszönhető.

Zs: Igen, tényleg mondták már. Az is érdekes, hogy egyértelmű számomra, hogy a fiamnak mi a jó, egyszerűen érzem őt.

NL: A negyedik lap is egy király, Érmek király, aki jól akar élni a Földön, és jól bánik az anyagi javakkal. Ehhez szükséged van tervekre, hogy azokat megvalósítva gyarapodj. De mivel ez is egy férfias tulajdonság, ezt inkább elrejted előlünk.

PM: Magad hozod meg a döntéseidet?

Zs: Igen, mindig. Ezt nem is gondolnák az emberek... hogy ez a kis nő egymaga dönt.

PM: Nehéz lehet a férjed dolga!

Zs: Hú, igen, nem könnyű neki. De ezeknek nagyon örülök, mert ebből a beszélgetésből sok erőt fogok meríteni a folytatáshoz.