Segítesz az étteremben a pincérnek leszedni az asztalt? Pszichológusok szerint ez nem udvariasság, egész más oka van

Van, aki észre sem veszi, hogy csinálja: elfogyott a vacsora, a tányérok egymásra kerülnek, a poharakat pedig automatikusan arrébb tolja. Mások soha nem nyúlnának az edényekhez, mert úgy gondolják, ez az étteremben a felszolgáló dolga. Egyik reakció sem mond el mindent a személyiségről, de maga a késztetés érdekes dolgokra világíthat rá.

Az asztal leszedése étteremben az empátia jele is lehet 

A pszichológia ezt a fajta önkéntes segítséget proszociális viselkedésként kezeli: olyan cselekedetről van szó, amellyel valaki másnak próbálunk segíteni anélkül, hogy ezért feltétlenül várnánk valamit cserébe.

Ha egy zsúfolt étteremben látod, hogy a pincér egyik asztaltól a másikig rohan, és ösztönösen összerakod a saját tányérjaidat, abban lehet egy adag társas érzékenység. Nem feltétlenül gondolkodsz rajta tudatosan, egyszerűen észreveszed, hogy a másiknak könnyebb dolga lesz tőle.

Ez az empátiának is lehet egy hétköznapi formája: elképzeled, milyen lehet egy hosszú műszak után folyamatosan tányérokat és poharakat pakolni, ezért megpróbálsz egy apróságot levenni a válláról.

Lehet, hogy egyszerűen csak így neveltek

Az is könnyen lehet, hogy semmiféle személyiségjegy vagy tudatosság nincs a háttérben. Egyszerűen ezt láttad otthon.

Ha gyerekkorodban természetes volt, hogy étkezés után mindenki összeszedi a saját tányérját, letörli az asztalt vagy segít elpakolni, ez a mozdulat felnőttként is automatikussá válhat. Étteremben pedig ugyanúgy előjöhet, még akkor is, ha valójában nem lenne rá szükség.

Ráadásul van, akit kifejezetten zavar a rendetlenség. Egy halom üres tányér és összevissza heverő evőeszköz egyszerűen irritálja, ezért gyorsan rendet rak az asztalon. Ilyenkor a segítség a pincérnek is szól, de közben saját magunkat is megnyugtatjuk vele.

Nem mindig csak kedvesség van mögötte

És itt jön az érdekesebb rész. A Grazia által idézett pszichológiai értelmezés szerint előfordulhat, hogy valaki azért igyekszik különösen „könnyű vendég” lenni, mert fél attól, hogy kellemetlennek vagy problémásnak tartják.

Vagyis ugyanaz a mozdulat kívülről pontosan ugyanúgy néz ki, de belül egészen más történet állhat mögötte.

Az egyik ember azért pakol, mert szeretne segíteni. A másik azért, mert rosszul érzi magát, ha másnak munkát ad. A harmadik pedig egyszerűen nem bírja nézni a rendetlenséget.

És mit jelent, ha soha nem segítesz?

Tulajdonképpen semmi rosszat. Attól, hogy valaki nem nyúl a tányérokhoz, még egyáltalán nem lesz kevésbé empatikus vagy udvarias. Lehet, hogy úgy gondolja, a felszolgáló pontosan tudja, hogyan szeretné leszedni az asztalt. Az is lehet, hogy olyan étteremben ül, ahol a kiszolgálásnak megvan a maga szigorú menete, és a vendég dolga éppen az, hogy ne avatkozzon bele.

A személyiséget nem lehet egyetlen éttermi szokásból megfejteni.

A legérdekesebb kérdés inkább az, hogy te miért nyúlsz a tányérokhoz. Segíteni szeretnél? Zavar a káosz? Vagy egyszerűen kellemetlen érzésed támad attól, ha valaki miattad dolgozik?

Lehet, hogy a válasz többet elárul rólad, mint maga az, hogy végül leszedted-e az asztalt.

Olvass tovább!