Az áldozathibáztatás helyett, inkább tanulj az áldozat hibáiból

„Velem ilyen nem történhet meg!”

Hajlamosak vagyunk így reagálni a világban előforduló tragédiákra. Hiszen rossz dolgok csak másokkal fordulhatnak elő... vagy nem? Ez nem más, mint szimpla önáltatás, de bizonyos mértékben feltétele is a felszabadult mindennapoknak. Hiszen, ha folyamatosan attól rettegnénk, hogy egy őrült autós miatt halálos balesetet szenvedhetünk, vagy bármikor ránk lőhetnek egy ablakból, akkor gyakorlatilag nem lennénk képesek gördülékenyen levezényelni az életünket. Természetesen fontos, hogy legyen bennünk némi egészséges félsz, mely óvatosságra int, és segít felismerni a veszélyes helyzeteket, de nem szabad átesni a ló túloldalára. Tehát, mint mindenben, itt is arany középút lenne a megfelelő.

Az áldozathibáztatásnak több oka is lehet. Erről Vépy Viktória pszichológust kérdeztük:

Vegyünk például egy fiatal lányt, aki az interneten került kapcsolatba valakivel. Pár levélváltást követően találkozott vele, beült az autójába és a szülei soha többé nem látták. Kinek a hibájából tud megtörténni egy ilyen tragédia? Egyrészt ott van maga az áldozat: Miért találkozott olyan emberrel, akiről csupán pár fotót látott, akivel még egyszer sem beszélt? Miért nem nyilvános helyen történt a találka, ahol adott esetben segítséget kérhetett volna? Miért ült be egy kvázi idegen autójába? Miért nem szólt senkinek a találkozóról? Ezek a legegyszerűbb kérdések, melyeket aztán a szülők felelősségének firtatása követ: Miért nem tanították meg a lányuknak, hogy miként kell ilyen helyzetben viselkedni? Miért nem figyeltek rá jobban? Miért titkolózott előttük a gyerekük?

Már kisgyermekkorban el kell kezdeni tanítani a gyermekeknek, hogy gonosz emberek léteznek. Ezt meséken keresztül a legkönnyebb megtenni. Ahogy érnek, önállóbbakká válnak, a rosszakat nem szabad elengedni, sőt! Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ilyen emberek a valóságban is léteznek. Nehéz megtalálni ennek a közlésnek azt a formáját, mellyel elérjük ugyan a kellő hatást, de nem ültetjük el a rettegés magját. A cél nem a félelemkeltés, hanem az óvatosság.

Ne feledd, az áldozatok is azt hitték, hogy rossz dolgok csak mással történhetnek. Legyél felkészült, add meg az esélyt magadnak – gyermekednek –, hogy minimálisra csökkentsd a tragédiák kockázatát. Az áldozathibáztatás helyett vizsgáld meg az eset minden aspektusát, és tanulj belőle.