A budapesti iskola félrenéz, miközben 8 éves tanulóját kórházba juttatta osztálytársa

Krisztián szülei elváltak, a fiú édesanyjával él, de édesapjával is szoros és folyamatos a kapcsolata. Közösen mesélték el második osztályos gyermekük kálváriáját.

„Fiunk második osztályos egy Budapest belvárosában lévő iskolában. Kálváriánk a tavalyi évben kezdődött. Feri először csak zsarolta az osztálytársait – köztük a fiunkat is. Elvett a gyerekektől focis kártyákat, uzsonnát, a karate- és fociedzésekről eltiltották az edzők, mert kezelhetetlenül agresszív volt. Ezeknek Ferire nézve csak annyi következményük volt, hogy osztályfőnöki és igazgató intőket kapott.

A szülőket behívatták, anyuka annyit reagált, hogy a volt férjénél, az apukánál volt a gyerek hétvégén, és onnan hozta el a kést. Ez az eset semmilyen retorziót nem vont maga után, a gyereket még beírást sem kapott, az iskola eltussolta az ügyet. Szintén ősszel Feri azt kezdte terjeszteni az iskolában, hogy ő repülővel herbál drogot szállít, vegyenek tőle, ha kell, akkor ő majd visz be az iskolába is.

A fiunk elleni első tettlegességre ezeket követően került sor. A gyerekek az udvaron fociztak, a játék közben pedig Feri folyamatosan rugdosta Krisztiánt. A fiunk közölte, hogy ő akkor így tovább nem szeretne focizni, és leült egy barátjához beszélgetni. Erre odament hozzá ez a gyerek, és közölte vele, hogy „Te egy kis buzeráns vagy!”. Ezután Krisztián lehülyézte őt, szó szót követett, kialakult egyfajta szócsata kettejük közt. Délután, mikor az édesanyja ment érte az iskolába, a fiunk mindent elmesélt neki. Azután odamentek Ferihez és az anyjához. Először a gyerek mindent letagadott, de végül beismerte, hogy foci alatt végig rugdosta Krisztiánt, és utána lebuzizta. Ekkor a volt nejem megkérte Ferit – az anyja jelenlétében -, hogy ezt fejezze be. Ez volt az első eset, hogy mint szülő, felléptünk.

Akkor a volt feleségem bement az iskolába, és megmondta Ferinek, hogy ezentúl kerülje el Krisztiánt. Igen, használt nem odaillő kifejezéseket, de a tehetetlenség beszélt belőle. Mit tehet egy felnőtt egy 8 éves gyerekkel szemben? Semmit. Ezután küldött egy e-mailt a gyerek anyjának, amiben leírta, hogy mit beszélt a gyerekével, és felhívta a figyelmét arra, hogy ha valami baj van Ferivel, vigye el egy szakorvoshoz, mert nem akarja, hogy a két gyerek között jobban elfajuljanak a dolgok. Erre azóta se kapott választ.

A dolgok azonban nem javultak. Krisztián nem bántotta őt, próbálta elkerülni, amennyire egy osztálytársat el lehet. Majd jött az az eset, ami miatt most új iskolát keresünk a fiunknak.

Mi mindenről tájékoztattuk a tanáraikat, tudtak az összes esetről, de mégsem léptek semmit. Ahogy az igazgató sem, pedig neki is tisztában kellett lennie azzal, hogy Feri miket csinál, hiszen ő adta folyamatosan az intőket neki.

Ez a bántalmazás a napköziben történt, helyettesítő tanár jelenlétében, bár az ominózus esetnél nem volt jelen, így nem volt szemtanúja. Krisztián emiatt két hétre el lett tiltva mindennemű testmozgástól, sporttól. Úgy, hogy leigazolt focista, tehát versenyszerűen sportol, emellett pedig rendszeresen jár úszni.

Másnap a gyerek mehetett iskolába, mert nem volt agyrázkódása. Mindketten bekísértük, és az osztálytársát vártuk, hogy a szüleivel beszélhessünk. Feri az édesanyjával érkezett, a hölgy elmondása alapján elvált, és az erőszakos apukánál lát ilyet a kisgyerek. Továbbá elmondta, hogy mindenki hibás az iskolában a történtekért, kivéve ő. Kisebb eszmecsere után az igazgatói szobába mentünk. Ott tudtak az esetről, de senki nem tudta megmondani, hogy az iskola felügyeletére bízott fiammal hogyan történhetett ez meg. Másnapra kaptunk időpontot az igazgatóhoz.

Ez a fenyegetés egy olyan gyerek szájából, aki pár hónappal korábban az osztályteremben késsel a kezében rohangált, rémisztő. Ez alapján mi úgy érezzük, hogy Feri ezt abszolút komolyan is gondolhatja, és akár le is szúrhatja a gyerekünket.

Következő nap reggel ismét az iskolában, az igazgatói előtt álltunk, ahol egy civil ruhás rendőr várt minket. Felcsapta a rendőrigazolványát és közölte, hogy ő a vétkes kisgyerek nevelőapja, és mi hogy merészeltünk kiabálni a párjával. Érdekes jelenet volt, ahogy a hatalmával visszaélt egy rendőr. Ezután bementünk az igazgatóhoz, aki csak folyamatosan magát ismételgetve annyit tudott az egészhez hozzáfűzni, hogy szerinte teljesen normális, ha két gyerek összeverekszik.

Én ezt kikértem magamnak, elmondtam, hogy nem lennénk itt, ha max. egy pofon vagy egy fenékbe billentés történik köztük. De a fiamat kórházba kellett vinni, úgy vérzett a feje, ez szerintem túlmegy azon a bizonyos tűréshatáron. Az igazgató személyeskedve folytatta a beszélgetést, még a politikai nézeteimet is elővette (nemzeti érzelmű vagyok). Nem teljesen értettem, hogy miként került ez bele a történetbe. Magyar-magyar kisfiú konfliktusáról van szó, semmilyen politikai nézet nem volt jelen, ha a rasszizmusra gondolna esetleg valaki.

A dolgok azonban nem változtak, az iskola továbbra sem tett semmit az ügy rendezése érdekében. Azóta Krisztiánt Feri újból bántotta – háromszor egymás után hátba rúgta –, és többször megfenyegette:

Ezután megmondtam az igazgatónak, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, és jogi útra tereljük a dolgot. Az édesanyja beadta a szükséges papírokat a gyermekjóléti szolgálathoz, továbbá felmerült bennünk, hogy a saját gyerekünket kénytelenek leszünk kivenni az iskolából, mert nem érezzük azt, hogy az iskola és az iskolában dolgozók helyén kezelnék a dolgokat, és képesek lennének megvédeni a gyerekünket.

Krisztián az iskolai bántalmazás miatt egyrészt erkölcsi és lelki, másrészt fizikai sérüléseket szenvedett. Ezeken még egy felnőtt sem könnyen tudna túllépni, nemhogy egy 8 éves gyermek.

Feri szülői oldaláról sem érkezik semmiféle együttműködési hajlam. Pár napja, amikor ismét bementem az iskolába, találkoztam Feri rendőr nevelőapjával, aki megfenyegetett. (Erről az édesapa videofelvételt is készített – a szerk.)

A gyerek nevelőapjától megkérdeztem, hogy mégis miért vette elő múltkor a rendőrigazolványát, mit akart ezzel elérni. Erre ő annyit reagált, hogy legközelebb egy egész hadsereggel fog jönni, meg, hogy neki sok pénze van ügyvédre, és tönkre fog engem tenni.

A zaklató maga is áldozat

Feri ebben a szituációban a zaklató, bántalmazó, megfélemlítő fél. Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk az iskolai megfélemlítéssel, melyben a hosszú távú hatásokról, fajtáiról és a benne szereplők jellemzőiről is írtunk.

Egy újabb bántalmazás alkalmával Krisztián komolyabban is megsérülhet, tanárai iránti bizalma megrendülhet, a lelki nyomás hatására magatartászavarai lehetnek, de az is gyakran előfordul az ilyen helyzetekben, hogy az áldozat telítődik annyira, hogy a zaklató ellen fordul. Egy mentálisan egészséges gyermek sérülhet tehát azért, mert az iskola nem képes lépni az ügyben.

Az, hogy ezt az iskola és mindkét gyermek oldaláról a szülők is komolyan vegyék, társadalmi felelősségük. Csupán az, ha kiemelik az áldozatot, a zaklatott félt az adott intézményből, nem jelent megoldást. Ő ezt a fajta viselkedést nagy eséllyel tovább viszi, és később is bármikor azonosulhat az áldozat szerepével. A társadalmi egységre azonban maga az agresszor jelenti a nagyobb veszélyt – aki egyszerűen majd kiválaszt valaki mást az osztályából, akivel hasonlóképp járhat el.

Zsarolhat, megverhet gyerekeket anélkül, hogy annak bármiféle következménye lenne ránézve – mert lássuk be, egy beírás a szülő erre adott megfelelő válaszreakciója nélkül semmit sem ér. Ez a fajta visszajelzés egy olyan életkorban, amikor az erkölcs, az együttélés szabályainak megalapozása és elmélyítése történik, súlyos károkat okozhat.

Akkor, ha egy gyermek, esetünkben a 8 éves Feri ekkora mértékű agressziót és erkölcsi hiányt mutat, feltételezhető a közvetlen környezetében történt, vagy folyamatosan történő negatív impulzus. Mivel ez a viselkedés valaminek a tünete. Ezt erősíti, hogy Feri bátyával is – aki szintén ennek a budapesti iskolának a tanulója – hasonló problémák vannak. Tehát már a testvérek szinte teljesen megegyező zaklató, megfélemlítő magatartása is a családi háttér fókuszba helyezését kívánná.

Az ok lehet például bántalmazás, elhanyagolás, valamilyen feldolgozatlan krízis – például a szülők válása, nevelőapa érkezése -, vagy társadalmilag nem elfogadható minta a szülők részéről. Tehát az esetek többségében maga az agresszor is áldozat, és segítségre szorul, hogy később képes legyen a szociális együttműködésre, be tudjon illeszkedni a társadalomba, igazodni tudjon az elvárt morális szabályokhoz.

Miért nem védi az iskolai a tanulóit?

A Gyermekvédelmi jelzőrendszer értelmében, az iskolának nem is elsősorban Krisztián, az áldozat, hanem Feri, a zaklató miatt kellett volna már értesítenie az illetékes gyermekjóléti szolgálatot ellátó szervet, akinek a helyzet javítására alkalmas eszközök állnak rendelkezésére.

Ők azok, akik családsegítők révén környezettanulmányt végezhetnek a gyermek otthonában, pszichológus segítségével javíthatnak a családi egység egészséges működésében, fényt deríthetnek az agresszív viselkedés hátterére, és azt kezelve segíthetnek. Megkérdeztük az ügyben egy budapesti Gyermekjóléti Központ vezetőjét is. A konkrét esettel kapcsolatban nem nyilatkozhatott, de általánosságban elmondta, hogy mi ilyenkor az eljárásrend:

Joggal merülhet fel tehát a kérdés, hogy az iskola miért nem jelezte Feri zsarolási, zaklatási és bántalmazási ügyeit a megfelelő szerv felé. Az említett általános iskola intézményvezetőjét természetesen kerestük az ügyben, de a megjelenésig nem érkezett tőle válasz. Amennyiben ez megtörténik, frissítjük vele cikkünket.