A felnőtté válás folyamata; avagy a Z generációs kamasz és az identitáskeresés

2018.05.22.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A felnőtté válás folyamata sosem zökkenőmentes. A Z generáció – vagyis a 2000 után születettek – számára azonban talán még nagyobb kihívás. Mindazok a minták és viszonyítási pontok, melyek a szüleik és nagyszüleik számára még adottak voltak, az ő életükben – a web 2 világában – már más módon jelennek meg.

Vépy Viktória pszichológus és life coach a mai középiskolások és gimnazisták legfőbb problémáit járja körül a kamaszkor kapcsán.

„A kamaszkor érzékeny periódus, mely számos változás hordozója. Az egyik legnagyobb feladat ebben az időszakban az érzelmi és egzisztenciális leválás a szülőkről, valamint a függetlenség kivívása. Ez a folyamat ritkán mentes a súrlódásoktól, mégis fontos látni, hogy mindez szükségszerű ahhoz, hogy a kamasz képes legyen kialakítani a saját értékrendjét, világnézetét, melyek az önálló életvezetés fontos feltételeit jelentik. Az érzelmi és intellektuális érettség kialakulásához vezető út olykor feszültséggel teli, így a kamaszkor a szülők, a család, sőt a társadalom részéről is türelmet igénylő időszak.

Ahhoz, hogy a kamasz képessé válhasson a valóságot a saját szemén keresztül észlelni - nem pedig mások szűrőin keresztül szemlélni - tapasztalásra, kísérletezésre, a határok megismerésére van szükség. Ezt szülőként megélni nehéz lehet, hiszen a felnőtté cseperedő gyermek ilyenkor szembe helyezkedhet az otthonról hozott értékekkel.

Az érzelmi és intellektuális érettség kialakulásához vezető út olykor feszültséggel teli, így a kamaszkor a szülők részéről is türelmet igénylő időszak Forrás: Shutterstock

Fontos látni, hogy mindez nem a család ellen irányul. Az identitáskeresés egyik állomását jelenti az, amikor a fiatal bizonyos értékekkel azonosulva, másoktól pedig elfordulva igyekszik kialakítani az énazonosság tudatát.

A család a legmeghatározóbb szocializációs tér, így mindazok a szabályok, normák és minták, melyeket a gyermek számára a szülők és a hozzátartozók az évek folyamán áthagyományoznak, nem tűnnek el nyomtalanul.

A Z generációs kamaszokra azonban a kortárskapcsolatok mellett a web 2 világán keresztül az online közösségi térben megjelenő torz, hamis, vagy káros minták is hatnak.

A kamasz sok kérdésre keresi a választ ebben az időszakban. A „Ki vagyok?" és „Milyen vagyok?" kérdések megválaszolásához tapasztalatra van szükség. A fiatal ezért figyeli a környezetét, beépíti az énképébe saját megfigyeléseit, és mások visszajelzéseit. Utánoz másokat, kísérletezik, példaképekkel azonosul.

Részint a szülő felelőssége, hogy a tömegkommunikációs csatornákon keresztül milyen tartalmakhoz engedi hozzáférni a gyermekét, hiszen a reklámok, az alacsony kulturális színvonalú tévéműsorok, és a bulvármagazinokban megjelenő teljesítménynélküliség mind hatnak a fiatalokra. A hagyományos médiumok mellett a Youtube, az Instagram és a Facebook is jelen vannak, melyek olyan élethazugságokat, torz értékrendet, és káros mintákat közvetíthetnek a kamaszok felé, melyek negatív módon hathatnak az énkép, és az önértékelés alakulására.

A tömegkommunikációs csatornákon keresztül érkező tartalmak mind hatnak a fiatalokra Forrás: Shutterstock

A kamasz formálódó identitására a kattintásvadász, fizetett promóciós tartalmak megjelenítését megcélzó és közvetítő Youtube csatornák, és Instagram profilok hamis képet sugározhatnak arról, hogy mi fontos és értékes az életben, valamint, hogy milyennek kell lennie valakinek ahhoz, hogy mások elfogadják, szeressék őt.

A népszerűség ebben az életkorban még más jelentőséggel bír, mint felnőttkorban, amikor az önértékelésünkre már nem ez gyakorol közvetlen hatást.

A kamasz azonban még hasonlítani akarhat azokra, akiket sikeresnek lát, ennek pedig megvan a maga veszélye egy olyan online térben, ahol a kattintások száma komoly marketingértékkel bír.

Az a kamasz, aki önmagát a web 2 világában megjelenő influenszerekhez hasonlítja, elégedetlen lehet önmagával. Kiszolgáltatottá válhat az általuk közvetített káros minták felé, reális közösségi terek hiányában pedig elveszettnek, magányosnak érezheti magát.

Fontos volna, hogy a közösségi média ne vegye át a reális élettapasztalatok, és valós közösségi élmények szerepét ebben az életkorban.”