A fogyasztói társadalom és a karácsonyi ajándékozás kapcsolata

fogyasztói társadalom

Gyergyai-Szabó Mariann

2018.12.09.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

December a költekezés és a féktelen vásárlások hónapja. Az ész nélküli fogyasztás viszont pont a meghittségtől, az egymásra figyeléstől, a szeretteinkre szánt időtől, egyszóval pont a lényegtől foszt meg minket. Az érzelmi és lelki kiüresedés azonban csak az érem egyik oldala. A másikon ott van az egyre élhetetlenebbé váló bolygó, amelyet kisemmizünk és felélünk.

Az év végéhez közeledve a gyerekek nap mint nap újabb és teljesíthetetlen kívánságokkal bombázzák a szülőket, nagyszülőket. Egy fontos dolgot jó lenne felismernünk.

Azzal, ha tárgyakkal halmozzuk el a legkisebbeket, csupán néhány órára tesszük őket boldoggá.

A töménytelen mennyiségű játékra ugyanis minden kisgyerek gyorsan ráun. Hát még, ha egymást érik az újabb és újabb ajándékok! A kicsiknek valójában még idejük sem jut arra, hogy elmélyülten játszhassanak egyikkel, másikkal, hiszen a családi ebédek, vacsorák következő helyszínén már kapják is a következő darabokat. Érdemes tehát feltennünk magunknak a kérdést: vajon akkor szeretjük jobban a gyermekeinket, ha Kínából vagy egyéb távol-keleti országból valami ijesztően gagyi, műanyag, nem újrahasznosítható cuccot rendelünk nekik, vagy ha a jövőjükre gondolva sokkal tudatosabban állunk hozzá a karácsony környéki ajándékozáshoz?

Az elmúlt évtizedekben világszerte nőtt a megvásárolt termékek és szolgáltatások száma. A túlfogyasztás tehát globális jelenség.

Ahogy nőnek a jövedelmek, az emberek egyre több olyan termékhez jutnak hozzá, amelyet a fejükben a jóléttel kötnek össze. Ez nem véletlen. A modern piacgazdaságok arra ösztönöznek minket, hogy minél több mindenre vágyjunk, minél több mindent akarjunk, gyakrabban vásároljunk, többet pazaroljunk és jóval nagyobb mértékben szennyezzük a bolygót.

Sokan nincsenek vele tisztában, hogy minden, amit fogyasztunk, eredetileg a természetből származik: a rendelkezésünkre álló forrásokat lepároljuk, kibányásszuk, megtermeljük, növesztjük, lehalásszuk, kivágjuk... Ezek a források pedig végesek. A gond az, hogy olyan termékek előállítására herdáljuk el a pénzünket, az időnket és a természeti erőforrásainkat, amelyekre semmi szükségünk. A világ ökoszisztémáinak mérete azért csökken, hogy az embereknek még nagyobb élettereik, otthonaik, birtokaik, plázáik és gyáraik legyenek. Ez a kapzsi és telhetetlen hozzáállás azért káros, mert az ökoszisztémák összeomlása egyet jelent az élőhelyek és a fajok pusztulásával. Emellett a fogyasztás mértékének növekedésével együtt jár a levegő, a talaj és az élővizek szennyezése is. Ha jobban belegondolunk, felelőtlen magatartásunkkal igazából pont az életben maradáshoz szükséges elemektől fosztjuk meg magunkat és a gyerekeinket. A fogyasztói társadalom halálra ítéli azt a természeti rendszert, amelytől kivétel nélkül mindannyian függünk.

Ez a kapzsi és telhetetlen hozzáállás azért káros, mert az ökoszisztémák összeomlása egyet jelent az élőhelyek és a fajok pusztulásával Forrás: Shutterstock

A túlfogyasztással együtt járó éghajlatváltozás hatásait már mindannyian a saját bőrünkön érezhetjük. Itt az idő tehát, hogy újradefiniáljuk a fogyasztáshoz való hozzáállásunkat! A „használom, eldobom, újat veszek”, vagyis az egyszerhasználatos mentalitás helyett álljunk tudatosabban az ajándékozáshoz!

És akkor mégis mivel lepjük meg a szeretteinket?

Jó lenne, ha minél többen felismernék, hogy a lakásunkban felhalmozódó tárgyak hosszú távon nem tesznek minket boldoggá. Ehelyett érdemes lenne minőségi (!) időt töltenünk a számunkra kedves családtagokkal, barátokkal. Aki gyereket nevel, valószínűleg nap mint nap szembesül azzal, milyen kevés tennivalót lehet belepréselni 24 órába. Az időnk tehát véges.

Kissé talán morbid a felvetés, de érdemes belegondolnunk: életünk utolsó óráján vajon mit fogunk jobban bánni? Azt, hogy nem vettük még több tárggyal körül magunkat vagy azt, hogy nem töltöttünk elég időt a szeretteinkkel?

Érdemes lenne minőségi (!) időt töltenünk a számunkra kedves családtagokkal, barátokkal Forrás: Shutterstock

Azt gondolom, a válasz mindenki számára nyilvánvaló. És ha már az elmúlás szóba került, álljunk meg, és gondolkodjunk el azon is, vajon mivel teszünk jobbat a gyermekünknek hosszú távon? Azzal, ha vacak, silány minőségű holmik gyártásával és szállításával tönkreteszem a levegőt, az ivóvizet és a talajt számára – és ezzel rontom az életkörülményeit –, vagy ha olyan élményekkel ajándékozom meg, amelyekre mindig örömmel fog visszatekinteni? Én az utóbbira szavazok. Egy karácsonyi gyerekkoncert, egy játszóházas nap vagy egy belépő a kedvenc focicsapata meccsére mind lehetnek személyre szóló ajándékok.

A kézzel készített meglepetések, például már meglévő, esetleg használt tárgyak felújítása is opció lehet, ha ragaszkodunk a kézzel fogható ajándéktárgyakhoz. A nagyszülők például biztosan örömmel fogadnak egy-egy olyan meglepetést, amelyet a gyerekek készítenek számukra. És ugyanez fordítva is igaz. Az unokák is örömüket lelik egy-egy olyan tárgy megalkotásában, amelyen a szülőkkel, nagyszülőkkel közösen dolgoznak akár napokon, heteken át. Közhely, mégis igaz, hogy a saját kezűleg készített ajándékokban benne van az ajándékozó szíve és a lelke. Karácsonykor lehet ennél fontosabb?