„Segítség, agresszív a gyerekem!” – Kezeld, különben véged lesz

A gyermeki agresszivitást kezelni kell, hiszen, ha a gyermek rájön, hogy ezzel az eszközzel a kezében eléri a céljait – hiába kap utána büntetést – bizony használni fogja. Ez nem keverendő össze a hisztiközben eldobált játékokkal, de hasonló módon lehet ellene tenni.

Találd meg az okát!

Egy gyerek egészen banális okok miatt is agresszívvá válhat: éhes, szomjas, fáradt, vagy egyszerűen csak túl sok inger érte egyszerre.

Ez lehet egy kistestvér születése, új óvó néni érkezése, vagy épp a családban lappangó negatív érzelmek tünete is. Lehet, hogy te nem mondod ki, de egy gyerek érzi, ha anya, vagy apa hetek óta feszült, kevesebb figyelem jut rá, halk veszekedések törik meg álmát éjszakánként. Amennyiben ez már nem kezelhető családon belül, érdemes szakember segítségét kérni. A körzetes pedagógiai szakszolgálat, gyermekjóléti, vagy családsegítő központok térítésmentesen biztosítanak pszichológust.

Egy pár éves gyermek, még nem képes érzelmeit minden esetben kordában tartani, egocentrikus világképébe abszolút belefér, hogy valakit megrúgjon, megharapjon azért, hogy az odaadja neki a kiszemelt játékot. Ez az a kor, amikor a jó és rossz között nehezen tesz különbséget, és ekkor nagyon fontos, hogy ne csak büntesd, hanem el is magyarázd neki, miért volt helytelen az, amit tett, vagy épp mondott. Próbálj az érzelmeire hatni.

Minden esetben kérdezd meg, hogy miért tette. Ha a válasza az, hogy mert elvette a játékát, ő ütötte meg először, mindig vezesd rá arra, hogy ebben az esetben mi lett volna az elvárt viselkedés. Vedd rá, hogy beszéljen az érzéseiről, és hogy inkább ezt kommunikálja a másik felé egy ilyen szituációban, és adj neki tanácsot. Minden esetben légy megértő, számodra akár milyen banálisnak is tűnik az ok. Sőt, ha a testvér elég nagy – nem kisbaba még – akkor ezt közösen beszéljétek meg. Hiszen az ő magatartása sem volt megfelelő.

Emeld ki az adott szituációból

Vannak olyan helyzetek – például játszótéren -, amikor a gyerekek hirtelen és a szülő számára váratlanul válnak agresszívvá. Amikor látod, hogy a gyereked megüt egy másikat, nem elég a távolabb lévő padról odakiáltani neki, hogy „Mit csinálsz? Fejezd be és kérj tőle bocsánatot!". Minden esetben oda kell menni, le kell a gyermekhez ülni, guggolni és a fentiekben foglaltak szerint beszélni vele. Meg kell értenie, hogy amit tett az rossz, és azt is, hogy miért rossz. Ha ellenkezik, kiabál veled, el akar rohanni, nem lehet vele beszélni, egyszerűen fogd meg a kezét, gyengéden, de határozottan vidd el egy nyugodtabb helyre – például egy távolabbi padhoz –, ültesd le és adj neki 12 percet arra, hogy lenyugodjon. Az ingerszegényebb környezet meg fogja tenni a hatását és lehetőséget teremt a már említett beszélgetésre.

Amiket sose tégy:

• Ne „add vissza”! Ha visszaharapod, azzal mégis mit tanítasz neki? Agresszív viselkedésre agresszív választ kap, melyből ő csak annyit fog leszűrni, hogy az erősebbnek van igaza.

• Ne veszítsd el a fejed! Sose kezdj el vele kiabálni, ne alázd meg mások előtt, még véletlenül se üsd meg, és a szobájába se küld be csak úgy, büntetés gyanánt. Ezekkel egyrészt ismét az agresszivitás létjogosultságát erősíted meg benne, másrészt nem érsz el velük célt. A viselkedése nem fog változni, csak még frusztráltabbá válik. Ezekkel a módszerekkel nem neveled, hanem megfélemlíted őt.

Akármilyen jellegű, egy agresszív gyermek komoly fejtörést okoz a szüleinek. Ne feledd azonban, hogy kitartó és következetes neveléssel, elérheted a helyes magatartást. Sose vond kétségbe saját szülői kompetenciádat, ne add fel, ne törj össze. Ha úgy érzed, te már minden tőled telhetőt megtettél, és mégsem változott semmi, vidd el a kicsit pszichológushoz. Ez nem szülői kudarc, ellenkezőleg. Csak a felelős anyák és apák képesek felismerni saját korlátaikat, és tenni a kialakult negatív helyzet megoldásáért.