Utazás a lelked körül: Erdélyi Tímea

P.M: El se hiszem, hogy most itt ülünk!

E.T: Én sem, igazából annyira meghatódtam, hogy mindjárt kérek is egy kis sminkkorrekciót...

P.M: Neked köszönhetem, hogy elindultam a spirituális úton, de te mikor nyíltál ki erre a világra?

E.T: Valahogy felülről vagy egy másik életből hozhatom, mert mindig olyan kisgyerek voltam, aki nagyon kíváncsi volt a látható dolgok mögött meghúzódó láthatatlan világra. Az elején olyan gyermeki kérdéseket firtattam, mint például, hogy hol lakik a Mikulás? Amikor viszont olyan információk érkeztek, hogy lehet, hogy nem is létezik, attól teljesen kiborultam. Nagyon sokat morfondíroztam ezeken a dolgokon játék közben, vagy éppen helyette. Úgy tűnhetett, mintha nem csinálnék semmit, pedig én csak azon gondolkodtam, hogy a Jézuska vajon létező ember volt, vagy csak egy szép mese az élettörténete. A választ édesapámtól kaptam meg: tudod, kislányom, mind a kettő. Én pedig ettől a választól megőrültem, mert számomra ez nem válasz!

P.M: A szüleid nem voltak annyira nyitottak erre a témára?

E.T: De, csak nem értették, hogy én miért nem elégszem meg ezzel a számukra teljesen elfogadható válasszal.

P.M: Hány éves voltál, amikor ezek a válaszok már kevésnek bizonyultak?

E.T: Tizenhat évesen kezdtem el ezekkel foglalkozni, olvasni ebben a témában. Először Popper Péter vallástörténeti könyveit olvastam, aztán a taoizmusról olvastam a Micimackón keresztül. Az egy nagyon meghatározó kezdet volt.

P.M: Volt már olyan igazi, nagybetűs AHA-élményed?

E.T: Igen, amikor először sikerült valóban meditatív állapotba kerülnöm. A Bükk-fennsíkon voltam egy meditációs táborban. Épp egy fenyőerdőben tartották a meditációt, én pedig azt láttam, hogy egy tejfehér ködben sétálok, minden nagyon fehér, és nagy, fehér oszlopok vannak körülöttem. Csodás nyugalom vett körül, és azt gondoltam, most biztos találkozni fogok valakivel. De nem jött senki, csak mentem ebben a fehér csarnokban, és ezzel végre megéreztem, milyen valójában a meditatív állapot. Utólag megtudtam, hogy bepillantást nyerhettem a legmagasabb dimenzióba, a mennyországba, ha úgy tetszik.

P.M:Már képes vagy különválasztani, hogy mikor vagy valóban meditatív állapotban, és mikor szól közbe az ego?

E.T: Igen, most már tudom. De angyalokat például sajnos még nem érzékelek. Nem tudom, hogy ez fog-e valaha sikerülni, de nagyon szeretném. Ugyanakkor lehet, hogy még én nem állok készen arra, hogy ezt a tapasztalást megéljem. Szerintem ők okosabbak, és jobban tudják, mikor állok erre készen. Viszont a meditációk alkalmával nagyon jól megtanultam érzékelni más emberek vagy akár helyek energiáit.

P.M:Túl vagy egy váláson, Szente Vajkkal úgy döntöttetek, hogy külön utakon folytatjátok. Tudtak segíteni az égiek ebben a nehéz időszakban?

E.T: Most lehet, hogy lerombolok valamit ezzel az egésszel kapcsolatban, de nem segítettek. Nem azért, mert nem tudtak volna segíteni, hanem azért, mert nekem nem volt jártányi erőm se. Életem mélypontjain még arra sincs erőm, hogy segítséget kérjek. Van a családunknak egy nagyon kedves barátja, egy református lelkész, és ő is azt kérdezte utólag, hogy miért nem hívtam fel, miért nem kértem tőle segítséget? Úgy vélem, hogy amikor nagyon mélyen vagyok, nincs erőm segítséget kérni. Egy picit erősebbnek kell lenni ehhez. Legalábbis én így működöm. Annyiszor jutsz eszembe például azzal kapcsolatban, hogy hányszor mondtad a kollégiumban: napok óta nem tudok egy kiadósat sírni, pedig már nagyon kellene. Olyan komikus volt, hogy mindenféle praktikát bevetettél, és nem sikerült kiadnod magadból. Akkor én még nem ismertem ezt az állapotot, de most, az utóbbi időben megtapasztaltam ezt, szóval ilyen, amikor az ember akarná, de nem tud kijönni.

P.M: Mostanra meg tudnád fogalmazni magadnak, hogy mi volt a feladatotok egymással, hogy mi volt az értelme ennek a tapasztalásnak az életedben?

E.T: Még nem jutottam odáig, hogy én magam megfejtsem ezt a dolgot, de még addig sem, hogy megkérdezzek egy erre rálátó személyt. Mert nem vagyok még készen a válaszra.

Gy.K: A védikus rendszerben szűz aszcendensed van. Ez számomra azt mondja, hogy saját magadat leginkább két fő területen tanulod. Az egyik a munka és hasznosság területe. Olyan lélek vagy, akinek nagyon fontos a munkája, és az, hogy azzal adott esetben segíteni is tudjon másokon. A másik fő öntanulási terület a testtel, az egészséggel, az öngyógyítással kapcsolatos.

E.T: Igen, nagyon figyelem magam. Bár mikor együtt laktunk, ez még nem volt olyan jellemző, az utóbbi pár évben azonban teljesen tudatossá vált. Az ember elmúlik 30 éves, és észreveszi a változásokat a testén. Ezért elkezdtem figyelni a testem reakcióit.

Gy.K: Vannak további erős energiák a horoszkópodban. A Holdad, a Szaturnuszod és a Plutó is a Mérlegben található. E szerint erősen függsz attól, hogyan véleményez a külvilág.

E.T: Nagyon!

Gy.K: Ez egyfajta megfelelési kényszert szülhet.

E.T: Hát, egyfajtát, egy nagyon konkrét fajtát...

Gy.K: Ezen a területen egyértelműen fejlődnöd kell, ezt abból tudom, hogy itt található a Szaturnusz, ami a karma bolygója. Tehát egy olyan témát jelöl, amit előző életeidből hozol magaddal. Ezt a megfelelési vágyat megélheted a párkapcsolataidban, de akár a munkádban, a színpadon is.

E.T: Érdekes, hogy ez a megfelelési vágy mennyi kalamajkát okozhat, főleg a párkapcsolataimban, de nagyon igaz ez a munkámra is.

Gy.K: Az egyértelműen látszik a képletedből, hogy nem ez az első életed, amelyben szeretnél igazán közel kerülni saját magadhoz, a valódi értékeidhez, és nem ahhoz, amit rád mondanak mások. És ebben az életben ez sikerülhet is.