Peller Mariann a velünk született bölcsességről

Az okos ember beleáll a nehéz helyzetbe, az élettől kapott feladatba, és mindent elkövet, hogy azt a javára fordítsa. Ez nem azt jelenti, hogy anyagi gyarapodás lesz a vége, sokkal inkább azt, hogy lelki-szellemi fejlődést érhet el általa. Legyen az betegség, válás, a gyermekünk boldogtalansága vagy a munkahelyünkről való elbocsátás, az, aki viszont már azzal is tisztában van, hogy ez a helyzet valójában csak a fizikai síkon, a duálisan gondolkodó, emberi ego számára számít „rossznak", az az ember elérte a bölcsességet.

Az igazság az, hogy minden lélek, aki nem először született le a Földre, emberi testbe, számtalan emléket, lelkébe égetett képet, félelmet, de tudást is hoz magával. Úgy lehet elképzelni, mintha a lelkünk egyfajta számítógép lenne, hardware, amely hordozza magában a sok-sok programot, amit az életei során írt magának, egy-egy nehéz vagy boldogságot jelentő élethelyzet tanulságai alapján. Ezek között a programok, vagyis tanulságok között ott van minden addigi életük során megszerzett tudásuk, és ez nem tárgyi tudás, sokkal inkább a szeretet kristálytiszta bölcsessége, és annak mindenféle megnyilvánulási formája – türelem, önfeláldozás, empátia, elfogadás, hála, békevágy, hazaszeretet és ehhez hasonló magasztos érzelmek formájában. Ezeket könnyedén elő tudja hívni az igazán bölcs lélek.

Nekem még a karomon is feláll a szőr tőle, amikor olyan gondolatot olvasok (bevallom, velem spirituális témájú könyvek olvasáskor szokott a leggyakrabban előfordulni), amelyen rögtön úgy érzem, megérintett. Sőt nemcsak hogy megérintett, de tudom, hogy igaz, ami oda van írva, egyszerűen biztos vagyok benne, a zsigereimben érzem. Idő volt, míg elkezdtem tudatosan figyelni ezekre az apró, fizikai tünetekre, amikből mára könnyen ráismerek a számomra értékes és főleg igaz tudásra. Ezt nevezhetjük a hozott bölcsességnek. Az, hogy most leírom mindezt, hogy elgondolkodtam azon, mit is jelent a hozott bölcsességünk, szintén egy módja annak, hogy a felszínre hozzam a bennem elrejtett tudást. Ami pedig mindig is itt volt velem, csak új és új élethelyzetek kellettek hozzá, hogy újra aktívan a birtokomba kerülhessen.

Ha te is veszed a fáradságot, és merengés, gondolkodás vagy olvasás közben tetten éred magad, hogy ettől most kirázott a hideg, vagy ez most valamit nagyon is megmozdított benned -, akkor máris tudatosítottad magadban az elsődleges jeleit annak a bölcsességnek, amelyet te is magaddal hoztál, a lelkedbe zárva. Így fogsz ráismerni, és így fogod tudni a mostani életedben a javadra fordítani.