Nyílt levél a túlterhelt és türelmetlen édesanyáknak

„Tisztelt Szerkesztőség!

Ezt a nyílt levelet elsősorban nem másnak szánom. Magamnak írom, de remélem, segít majd a hozzám hasonlóan túlterhelt anyukáknak is, hogy türelmesebbek legyenek a gyerekeikkel. Nekem három kis ördögfiókám van, az egyik már iskolás, de kettő még ovis.

Nincs hatalmas felelősségem, nem kell embereket irányítanom, mégis rengeteg stressz ér a munkahelyemen. Ez pedig az elmúlt hetekben csak fokozódott. Talán a tavaszi fáradtság, talán ez a rengeteg front is hozzátesz, hogy délutánra, a családomra már alig marad energiám. Tehát jöjjön a magamnak írt pár sorom:

Tudom, hogy kimerültnek érzed magad, és időnként eleged van mindenből. Szeretnél egy hetet végigaludni, miközben valaki elvégzi a tavaszi nagytakarítást, felviszi az adatokat abba a nyavalyás excelbe, intézi a gyerek szülinapi zsúrját és helyetted aggódik a kicsi és nagyobb ügyek miatt. Tudom, jó lenne, de az élet sajna nem így működik.

Tudd, hogy soha semmi sem lehet olyan fontos, hogy a gyermekeiddel töltött közös idődet beárnyékolja! Ők felnéznek és példaként tekintenek rád. Nem értik, hogy nem miattuk vagy szétesve, ők csak azt érzik, hogy anya már megint nem figyel rájuk. Nem értik, hogy a munkád nyomja a válladat, ők csak azt érzik, anya megint türelmetlen. Kérlek, próbáld a küszöbön hagyni a hétköznapi gondjaidat, és szánj időt, energiát a családodra. A gyerekeid ereje, édes képzelete és bája fel fog tölteni, ha képes vagy befogadni.

U.i.: Kérlek, légy türelmesebb és figyelj jobban a három kis ördögfiókádra! Ígérem, a nyaralás alatt kárpótollak majd és hagylak pihenni.

Köszönettel:
Te”