Luxusprostituált volt, ma a női egyenjogúságért harcol – Ő az örök fiatal Barbie

Az 50-es években a játék babák csecsemők és pár éves gyerekek „testében" éltek, amit a Mattel cég egyik alapítója, Ruth Handler változtatott meg.

1952-ben a Bild Zeitung német bulvárlap hasábjain jelent meg Bild Lilli. Reinhard Beuthien rajzoló egy babaarcú, platinaszőke, igazi bomba testű felnőtt nőt alkotott, aki onnantól kezdve főszereplője lett a lapban rendszeresen megjelenő képregénynek. Lilli laza erkölcsű – mai szóhasználattal élve – aranyásó volt, aki később luxusprostituált lett. Az olvasók szinte megőrültek az izgató, rajzolt nőért, aki kilenc éven át mozgatta meg a férfiak fantáziáját. Annyira népszerű volt, hogy 1955-ben kiadták Lilli műanyag változatát is. A vicces felnőttajándéknak szánt, szexis ruhába bújtatott játék babát bárokban és trafikokban árulták, ráadásul igen drágán. Azonban a baba hamar a kislányok körében is népszerűvé vált, és nemcsak a szülőhazájában, hanem a képregényhátteret nem ismerő országokban is, ahol a német sikereken felbuzdult gyártó forgalmazni kezdte.

Ruth Handler svájci vakációja alatt találkozott Lillivel, vagyis azzal, hogy a lánya mennyire szeret játszani a frissen beszerzett babával. Gyorsan vett is még hármat, magával vitte az Amerikai Egyesült Államokba, és mintaként használta egy újfajta játék baba megalkotásakor. Repültek a mellbimbók és az erős smink, végül pedig megszületett Barbie – aki Ruth kislánya, Barbara után kapta a nevét.

Abban az időben, amikor én voltam kislány, már lehetett korcsolyás és kerékpáros Barbie-t is kapni, de a legjobban mégis a hatalmas, csillogós ruhába bújtatottaknak örültem. Szerettem, ahogy a mesékből elképzelt hercegnők megelevenedtek, de sosem álltam meg csak ennél, ahogy a játszópajtásaim sem.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem örültem volna, ha lett volna fehér orvosi köpenye a babámnak, de ezt a problémát akkoriban egy papír zsebkendővel és némi celluxszal képes voltam megoldani. A példámhoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy eszembe se jutott méhész vagy mérnök ruhák gyártásába fogni. Azzal, hogy a Mattel cég olyan szakmákat is bemutat, amelyek nincsenek a kislányok „előtt", megsokszorozhatja a valós életben elérhető céljaikat.

Érdemes lenne eldönteni, hogy a világ leghíresebb babája mit is akar tulajdonképpen: a gyerekek fantáziavilágában táncolni hatalmas báli ruhájában, úszkálni a képzeletük tengerében sellőuszonyaival, a gyűjtők polcain, dobozaik örök fogságába zárva díszelegni, megerősíteni a kislányokat abban, hogy nőként is elérhetnek bármit, és valódi testképüzenettel hessegetni el a fejük felett ólálkodó anorexiát és bulimiát? De ne legyünk igazságtalanok. Jelenleg a játékboltok polcain szinte az összes szülői és gyermeki oldalról érkező elvárásnak találunk megfelelő Barbie-t, amivel csak nyerhet a gyerek. Bevallom, én azért kissé hiányolom a tetovált, pigmentfoltos, netán műtéti heges babákat, amelyek éppúgy a hétköznapi nőkhöz tartoznak, és matricák formájában is felkerülhetnének a babákra, tetszés szerint.

Jelenleg a világon az ikonikus baba már 14 különböző arcformával, 8-féle bőrszínnel és 23 különböző hajszínnel kapható.

2019-ben Barbie még erősebben fog azért „dolgozni", hogy a kislányok ne csak a hedonista csinos lányt lássák benne, hanem egyfajta példaképként is tekintsenek rá. Ettől ez a baba még nem válik feministává, de tény, hogy a cég még jobban előtérbe fogja hozni új kollekciójával az emancipált, bármire képes nőt. Belső Nóra pszichiáter úgy véli, nem jó, ha szülőként mi döntjük el, hogy gyermekünk milyen játékkal játsszon, hagyni kell őt magát választani. A nagy kérdés persze az, hogy az áruházak mekkora üzletet látnak az egyenruhás babákban, no meg persze hogy a kislányok hány százaléka fogja a tudós Barbie-t választani a tündérhercegnőkkel szemben.

Barbie tehát tovább halad, hogy a gyermekek számára kézzelfoghatóvá tegye a hétköznapi, sikeres és egyenlő nőket, miközben támogatja a fantázia csodás világát is. Ez pedig még így is több, mint amit egy gyerekjátéktól elvárhatnánk.