Peller Mariann szerint ez történik a halál után

Az, hogy kinek mikor jár le az ideje, kiszámíthatatlan, és biztos vagyok benne, hogy azok, akik túlságosan korán veszítették el egy szerettüket, most nem fogadják be túl könnyen ezt a gondolatot. Pedig úgy érzem a szívem legmélyén, hogy minden akkor történik, amikor annak meg kell történnie – még ha oly fájdalmas is ez azok számára, akik itt maradnak.

Sok mindent hiszünk, mi is történik a lélekkel, miután elhagyja a testet. Én is sokat olvastam, hallottam ebben a témában, míg összetettem, mint egy színes puzzle-t, az én saját verziómat. Megint csak kénytelen vagyok a szívemre hivatkozni, ugyanis egyre inkább igyekszem úgy élni az életemet, hogy az általa sugallt érzések, megérzések alapján tájékozódjam ebben a fizikai világban. Ezért jó szívvel írom most le, hogy én őszintén, teljes szívvel hiszek abban, hogy az általunk ismert fizikai élet csak egy szigorúan korlátozott játéktér a lelkeink számára, ahol a duális világban, férfi-női szerepekben, jó és rossz párharcában kell boldogulnunk – lehetőségeinkhez képest a legjobban. Abban is hiszek, hogy miután a lélek elhagyta a testet – bár lehet, hogy a változástól, a nagy energiafelszabadulástól vagy a sokktól még nem tudja vagy nem akarja elfogadni, ami vele történt –, előbb-utóbb felismeri helyzetét. Ha nem is magától, hát azon fénytestű „ismerősök” által, akik azért gyűlnek köré, hogy segítsék és minél inkább megkönnyítsék az átkelését.

A lélek olyan finom, éteri tisztaságú energia, hogy biztosan „bekoszolódik” a duális világban eltöltött, megterhelő időszak során. Ilyenkor gyógyítják magukat a lelkek, de úgy tudom, ehhez más fénylényektől is kapnak segítséget. Vannak olyan lelkek, akik nem vágynak rögtön a tisztulásra, inkább a vezeklésre, az önmarcangolásra, mert abban a pillanatban, ahogyan kilépnek a testükből, kitárul a tudatuk, és a szívükön át látják a leélt életüket. Azaz nincs mellébeszélés vagy „magyarázom a bizonyítványomat”, ott, azonnal tudja a lélek, hol és mikor nem hallgatott a szívére – vagy mit tehetett volna jobban, hogy a helyes úton járjon.

Állítólag valamivel később, a lélek mestereivel együtt megvizsgálják a leélt életét, és levonják a következtetéseket: hol tudott élni a kapott lehetőségeivel, és hol szalasztotta el azokat. Ezek a mesterek azonban soha nem szidalmaznak, inkább csak finoman, végtelenül megértően és szeretetteljesen terelgetnek. (Olyan lélek is létezik, aki még ezt is nehezen viseli, mert jobban esne neki, ha valaki jól leteremtené – úgy érzi, inkább azt érdemelné.)
A tanulságok levonása és a regenerálódás után a lelkek lehetőséget kapnak a pihenésre, hogy feltöltekezzenek a következő fizikai létezésük előtt. Majd ha minden újra együtt áll, indul a felkészülés az új életre.

Többször hangsúlyoztam, hogy ez az én hitem szerint van így, és ha valamit megtanultam az eddigi Utazás a lelked körül-epizódok beszélgetései során, az az, hogy minden embernek egyedi és megismételhetetlen a hite, ahogyan ő maga is. Senkire nem lehet ráerőltetni semmilyen elméletet, ezért felesleges is győzködnünk egymást a saját igazunkról. Egy a fontos, hogy amiben hiszel, az nagyobb valószínűséggel válik majd valóra. Ha te nem hiszel semmiben, akkor legfeljebb csodálatos meglepetések fognak érni – legalábbis az én hitem szerint...