Peller Mariann személyes gondolatai Harsányi Leventéről

A nővéremmel és néhány jó barátnőnkkel elmentünk bulizni az egyik legmenőbbnek számító, szabadtéri szórakozóhelyre. A pultnál ismerős arcokat láttunk. Ganxsta Zoli és Harsányi Levi néhány barátjukkal épp italt rendeltek. Míg Zoli nagyon közvetlen volt, addig Levi mosolyogva, de elfordult tőlünk. Gyorsan elkészítettük életünk első rajongófotóit Zolival – akkor még fényképezőgéppel, szülinapot ünnepeltünk, ezért volt nálunk –, és hagytuk őket bulizni. Majd eltelt nyolc év, és elkezdtem dolgozni a Rádió1-nél.

Akkoriban Levente és Hepi Endre vezették a műsort, hozzájuk csatlakozhattam. Nagyon hamar megkedveltük egymást, bírtam a humorukat. Másfél évig dolgoztunk együtt, amikor Levi felmondott, és elszerződött egy másik rádióhoz. És eltelt négy év, amikor újra keresztezte egymást a kettőnk pályája. Újabb másfél évig dolgoztunk együtt, minden áldott hétköznap együtt ébresztettük a hallgatókat a Petőfi rádióban.

Nincs még egy olyan műsorvezető, akivel ennyiszer, és ennyi időre egymás mellé sodort volna az élet. Mivel igyekszem tudatosítani magamban, hogy véletlenek nem léteznek, mert a világ (a fizikai és a szellemi is) egy tökéletes rend szerint működik – és ezt a rendet nevezzük Istennek –, ezért úgy gondolom, sőt érzem, hogy Levivel dolgunk van egymással. Végtelen szeretetet érzek iránta. Olyan számomra, mint egy testvér. Sok mindenben hasonlóan gondolkodunk, még ha ez sokakat meglephet, vagy nem is gondolnák rólunk. Hasonló dolgok tetszenek, sokszor egyezik az ízlésünk. Levente pedig, bár mindenkivel jól kijön, és sokakat kedvel, mégis tudom, hogy igen kevés embert enged igazán közel magához. Márpedig nekünk olyan mély beszélgetéseink voltak, és vannak akár a mai napig, ami igazi barátságot feltételez.

Igen, ezt a mi példánk is bizonyítja. Nyilván nem töltjük együtt az összes szabadidőnket, inkább egyfajta lelki összekapcsolódás ez közöttünk. Én tudom, hogy a világban, a munkában való boldogulás terén rengeteg dolgot tanultam Levitől. Ráadásul sok mindenben hasonlít a szerelmemre, Gyurira is, rengeteg élethelyzetre reagálnak szóról szóra ugyanúgy, ezért egy időben „munkahelyi férjem"-nek neveztem. Viszont azt is tudom mostanra, hogy nekem mi a dolgom, mit taníthatok Levinek én. Erre pedig az Utazás a lelked körül felvétele során jöttem rá.

Lehet, hogy más, mélyebb, szemmel láthatatlan okok irányítják a világunkat, nem csak és kizárólag a szemmel látható, kézzel megfogható dolgok. Sokszor beszélgettünk ezekről a témákról, értette is, hogy miről beszélek, de valahogy soha nem engedte be igazán az én világnézetemet. Aztán eljött hozzám a műsorba, ahol az elején még tartotta magát az elveihez, bár érezhető volt, hogy az elmúlt évek történései talán lágyítottak a kőkemény elutasításán. A végső csapást azonban Novák Laci asztrológus mérte rá, miután Levi kihúzta a tarot kártyákat a személyiség elemzéséhez. Minden egyes mondat mélyre ment, és telibe talált. Levinek pedig leesett az álla, és elkezdett lassan nyílni. Az adás idejébe nem fért bele, de ő húzta a legtöbb kártyát, különféle kérdésekkel kapcsolatban, konkrétan négy különböző témára is ránéztünk.

Végül ő maga fogalmazta meg a legszebben a végkövetkeztetést: éli az ember az életét, és esze ágában sincs ajtót nyitni a nem fizikai világra. Aztán eljön hozzánk, átél egy ilyen beszélgetést, és rájön, hogy lehet, hogy jobban tenné, ha legalább az ajtón lévő kukucskáló ablakocskát kinyitná, és néha kikukkantana rajta. Mert odakint egy gyönyörű világ várhatja. Csak merni kell nyitni rá.