Nyílt levél - "El akartam hagyni a gyerekemet"

2019.05.02.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Anyának lenni csodás áldás. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szülőséggel járó kötelességek olykor bizony inkább menekülésre késztetnének.

Teljesen mindegy, hogy egy vagy épp 44 gyermekről kell-e gondoskodnod. A várandósság első napjától életed végéig támaszként, tanácsadóként, nevelőként és védelmezőként kell helytállnod, méghozzá az addig ismert szerepeid mellett. Ez a nyomasztó közeg pedig időnként hatalmas erővel tör a felszínre. Nem biztos persze, hogy ez a tudatállapot minden anyánál elérkezik, de többen éreznek hasonlóan olvasónkhoz, mint hinnénk.

A szülőséggel járó kötelességek olykor inkább menekülésre késztetnének Forrás: Shutterstock

Nincs azzal semmi baj, ha időnként mindent hátrahagynánk, ha szeretnénk némi magányt, némi nyugalmat, némi felelősségmentességet. Ilyenkor jót tehet pár nap szülői szabadság, ám ha ez az érzés tartósabbnak bizonyul, mindenképp érdemes felkeresni egy pszichológust, hogy a hirtelen jött vágyak ne szakítsák szét a családot.

Drága gyermekem!

Mély szégyent érzek, amiért el akartalak hagyni. Onnantól kezdve szeretlek határtalanul, hogy a pocakomban elkezdtél növögetni. Mégis volt egy pillanat, amikor el akartam válni apukádtól, hogy a lehető legmesszebb kerüljek tőletek. Kimondhatatlanul vágytam újra a szabadságra, arra, hogy ne kelljen semmiről sem beszámolnom senkinek, ne legyen rajtam felelősség, ne kelljen ötre az óvoda kapujához érnem, ne babázással teljenek a délutánjaim, ne főzéssel, mosással és takarítással teljen a szabadidőm. Újra élni akartam kötöttségek nélkül, újra én akartam gazdálkodni az időmmel. Lehet, te nem is fogsz rá emlékezni, de egy barátnőmhöz költöztem egy hétre. Nem vettem fel a telefont, nem akartam tudni rólatok semmit sem. Úgy tettem, mintha a házasságom meg sem történt volna. Nagyon élveztem ezt a pár napot, és hittem, hogy neked is jobb lesz, ha megszabadulsz egy ilyen önző anyától, aki csak magára gondol. Aztán vasárnap hazamentem, és úgy éreztem, elsüllyedek, amikor kis karoddal átöleltél, és sírva azt kérted, többé ne menjek ilyen hosszú időre nyaralni. Mert apukád ezt mondta neked, hogy anya most egyedül ment nyaralni. Apukád, aki bízott abban, hogy megjön az eszem, és csak egy kis időre van szükségem. És milyen igaza volt. Újra az otthonomban lenni veletek csodálatos érzés volt. Sosem fogom elfelejteni, amit majdnem elkövettem ellened. A saját magam iránt érzett gyűlöletem azóta már az évekkel kisebbedett, és ha elég nagy leszel hozzá, nem fogom eltitkolni előled. Remélem megbocsátasz majd, ahogy apukád tette, és ahogy én próbálok megbocsátani magamnak.

Nagyon szeretlek:

Anya

Üzennél valakinek? Tedd a Life.hu-n keresztül!

Régóta nyomja már a szívedet egy feldolgozatlan sérelem? Név nélkül, mégis őszintén le szeretnéd írni a gondolataidat egy családi, munkahelyi problémával kapcsolatban? Írd meg nekünk az info@life.hu e-mail-címre, és öntsd ki a szíved!