Extrovertált és introvertált személyiség: Megférnek-e egymás mellett egy párkapcsolatban?

Az extrovertált személyiség szívesen nyit a külvilág felé, szinte bárkivel hamar megtalálja a közös hangot, könnyedén kifejezi érzéseit és gondolatait, alapvetően nyitott és társaságkedvelő. Ezek az emberek szociábilis, kalandvágyó, sokszor egy kicsit meggondolatlan személyiségek, akik szívesen vetik bele magukat az új dolgokba és lelkesedéssel várják az eredményeket. Ez a típus gyakran több dologgal foglalkozik egyszerre, igen aktív, impulzív személyiség.

Ezzel szemben az introvertált személyiség úgy tud igazán feltöltődni, ha egyedül lehet a saját gondolataival, az önreflexió, saját magára és a hobbijaira való fókuszálás ad neki energiát, és kevésbé élvezi a nagy, társasági eseményeket.

Ebből kifolyólag kijelenthető, hogy nincsenek merev határok, folytonosság van a két végpont között. A modern személyiségelméletek szerint ugyanis a legnyitottabb embereknek is vannak introvertált pillanataik, és fordítva is.

A személyiség bonyolultabb annál, minthogy két, jól elhatárolható kategóriába be lehessen sorolni az embereket. Lehet, hogy valaki extrovertált, mégis szégyenlős, ezért kisebb társaságban érzi jól magát, és nem szívesen megy ismeretlenek közé - és az sem kizárt, hogy egy introvertált személy nagyon is élvezi a bulizást, de jól viseli azt is, ha akár napokig nem beszél senkivel.

Leginkább úgy állapíthatjuk meg, melyik típus jellemző ránk, hogy a fenti tényezők mentén megvizsgáljuk magunkat:

• mitől töltődünk fel jobban?
• hogyan hat ránk a társaság vagy az egyedül töltött idő?
• miből mennyire van szükségünk?

Ezek megelőzésében segíthet, ha jobban megismerjük a saját és a párunk személyiségét az extroverzió-introverzió tekintetében, és elfogadjuk egymás eltérő működésmódját, hiszen azzal együtt is megtalálhatjuk a közös pontokat, hogy mindenki saját teret kaphat a kikapcsolódásra.

Érdemes nyitottnak lenni arra, ami a másiknak fontos, de ez valóban nem azt jelenti, hogy mindent ugyanúgy kell csinálnunk és élveznünk. Például az extrovertált fél gyakran rosszul viseli, ha a másik több időt akar egyedül tölteni. Félreértelmezi ezt az igényét, és azt feltételezheti, hogy a párja nem szereti őt eléggé - és már kész is a baj.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, nem alapfeltétel, hogy mindkét fel egyformán introvertált vagy extrovertált legyen, sokkal fontosabb, hogy tudatosan és megfelelően tudják kezelni a különbségeket.

A különbségek felismeréséhez és megértéséhez alapvetően nem kell más, mint őszinte kommunikáció, elfogadás, és persze önismeret. Hogyha a másik azt mondja, több térre vagy időre van szüksége egyedül, a helyén tudjuk kezelni kérését, és egymást ismerve meg tudjuk különböztetni, ez mikor jelent eltávolodást a párkapcsolatban, és mikor csak annyit, hogy különbözőképpen töltődünk fel.

És persze azt a kérdést is nekünk kell megválaszolnunk, hogy hosszú távon el tudjuk-e a fogadni a másikat olyannak, amilyen, és megtalálni a közös pontokat, kiteljesíteni a saját személyiségünket, illetve meglátni a különbségek inspiráló oldalát, hogy esetleg olyan is van, amit tanulhatunk a másiktól.

Ha megvan a felek között a bizalom és az intimitás, akkor a kapcsolat működhet nagyon jól úgy is, ha a személyiségünk bizonyos oldalát egyedül vagy a barátainkkal, nagyobb társasági eseményeken tudjuk kibontakoztatni. Persze ehhez szükséges, hogy mind a két fél tudjon kompromisszumokat kötni.

http://she.life.hu/herself/20210720-egy-introvertalt-no-es-egy-extrovertalt-ferfi-szerelme.htmlAz introvertált embereknek energiára van szükségük a szociális kapcsolatokhoz, szemben az extrovertált emberekkel, akik ezekből a kapcsolatokból nyerik az energiát. Röviden így is definiálhatnánk e két személyiséttípust. De, vajon az ellentétek valóban vonzzák egymást? Herself