Női szörnyetegek a náci haláltáborokban

2023.06.08.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A nőkre általában úgy gondolunk, mint a gyengébbik nem képviselőire, akik kedvesek, szelídek és érzelmesek. A történelem azonban rácáfol erre a sztereotípiára is, főleg, ha a második világháború náci női tisztjeit és tábori felügyelőit vesszük górcső alá, akik között számos szörnyeteget találhatunk.

Ilse Koch, a buchenwaldi boszorkány

Ilse Koch a buchenwaldi koncentrációs táborban elkövetett szörnyű tetteiről vált ismertté. Itt férjétől - Karl-Otto Kochtól, aki 1937-től 1941-ig az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka volt - vette át 1941-ben a tábor parancsnokságát, innentől kezdve pedig borzalmas kegyetlenségétől mindenki retteghetett. Ilse előszeretettel verte és kínozta a foglyokat, különféle szexuális aberrációkra kényszerítette őket, de a legbizarrabb rémtette mégis annak számított, hogy

tetovált emberek lenyúzott bőréből és emberi csontokból készíttetett különféle használati tárgyakat, például lámpaernyőt vagy könyvborítót.

Ilse Koch, a buchenwaldi boszorkány Forrás: Wikimedia Commons/National Archives and Records Administration, College Park

Az asszonyt 1950-ben életfogytiglani börtönre ítélték, de 1967-ben végül önkezével vetett véget az életének.

Irma Grese, a szépséges szörnyeteg

Irma Grese-hez igen kegyes volt a sors, ami a külsejét illeti, hiszen szép is volt, csinos is volt... mindehhez azonban nem kedvesség és jóság társult, hanem hihetetlen kegyetlenség. Irma már 19 évesen felügyelői rangot kapott és megjárta Auschwitz és Bergen-Belsen táborait egyaránt. A fogvatartottak csak szépséges szörnyetegnek nevezték, hiszen hiába volt a külseje megnyerő, a szívében igazi gonoszság lapult. Leginkább olyan női rabokat keresett rémtetteihez, akiket szebbnek vélt magánál, hogy ostorral, botokkal vagy kövekkel agyonverje őket.
Irma Grese-t a brit erők tartóztatták le 1945-ben, majd még ez év decemberében, a halálos ítélet után fel is akasztották.

Juana Bormann, a kutyás rém

Juana Bormann nem elégedett meg az egyszerű veréssel vagy a „mezei" kínzással, neki az volt a kedvenc módszere, hogy a túl lassú vagy beteg foglyokra

kiképzett harci kutyákat uszított.

A támadásokat az áldozatok többsége nem élte túl, Bormann pedig az esetek többségében végig is nézte mindezt.
1945. december 13-án, a brit katonai bíróság ítélete alapján akasztással felelt bűneiért.

Juana Bormann, a kutyás rém Forrás: United States Holocaust Memorial Museum, courtesy of Hadassah Bimko Rosensaft

Hermine Braunsteiner, a taposó kanca

Hermine Braunsteiner vasalt orrú csizmájáról és fékezhetetlen dührohamairól vált híressé - vagy inkább hírhedtté - több táborban is. Braunsteiner amellett, hogy nők és gyerekek ezreit küldte gázkamrába, sok esetben személyesen akasztott fel női foglyokat, vagy éppen addig rugdosta őket acélbetétes bakancsával, amíg csak volt bennük élet. A gyerekekkel sem bánt kíméletesen, állítólag a hajuknál fogva cibálta fel őket a teherautókra, amelyek utána a gázkamrákba vitték a kicsiket.
1958-ban három év börtönre ítélte egy brit bíróság, ezt követően pedig Amerikába emigrált, ahol állampolgárságot kapott, ám 1973-ban Simon Wiesenthal nácivadász a nyomára bukkant, és felfedte sötét múltját, így az asszonyt megfosztották amerikai állampolgárságától: ismét perre vitték az ügyét, ahol ezúttal életfogytiglani börtönbüntetést kapott.