Tényleg rosszabb sofőrök a nők, mint a férfiak? A szakember leszámol a sztereotípiákkal

A nőkkel kapcsolatos előítéletek az élet minden területén jelen vannak, ám amióta a hölgyek jogosítványt szerezhetnek tartja magát a (tév)hit, hogy a nők a férfiaknál jóval gyengébb képességű sofőrök, lényegesen rosszabbul vezetnek náluk és bizonyos vezetéstechnikai dolgokat képtelenség megtanítani nekik. Az ismert sztereotípiák alapján az autós társadalom férfitagjai közül sokak álma teljesülne, ha a nőket holnaptól eltiltanák a vezetéstől.

Ám legyünk igazságosak, mi nők is hajlamosak vagyunk egy rosszul parkoló autó láttán azt gondolni - és sajnos mondani is -, hogy "na, erre is csak egy nő képes". Észlelve, hogy ezzel saját magunkba álltunk bele, és hogy kicsit javítsunk saját megítélésünkön, talán még azt is hozzátesszük, hogy szőke. Festett. És tisztelet a kivételnek...

De vajon megállják-e a helyüket azok a sztereotípiákon alapuló előítéletek, melyekkel a nőknek nap mint nap szembe kell nézniük?

Pető Attila, aki kimondottan hölgyek számára hozott létre autósiskolát, tisztában van vele, melyek azok a hiányok és képességbeli különbségek, melyek nem a férfiakhoz képest - bár bizonyos okok miatt hozzájuk képest is -, hanem általánosságban nehezítik meg a nők számára a vezetés elsajátítását.

"Statisztikai adatokkal alátámasztott tény, hogy a hölgyeknek 15-20 százalékkal több vezetésórára van szükségük, mint a férfiaknak. Ennek oka, hogy a fiúk - és nem véletlenül mondok fiúkat, a 40-50 éves férfiakat ugyanúgy nehezebb tanítani - úgy jönnek hozzánk, hogy érdekli őket a vezetés, az édesapjuk már gyerekkorukban engedte, hogy a garázsból ki- és oda beálljanak, rángatták a váltót, nézegették a pedálokat, tehát ez érdeklődtek a vezetés iránt, ami nagyon sokat jelent a tanulásnál. Sokkal eredményesebben és hatékonyabban tudnak tanulni azok, akikben megvan az érdeklődés" - mondja el a Kreszprofesszor, aki azt tapasztalja munkája során, hogy a nőknek sokszor nincs valódi motivációjuk.

A tanulóik közül sokan csak azért iratkoznak be autósiskolába, mert a férjük szeretné, ha lenne végre jogsijuk, ezzel megkönnyítve a család életét. Ez azonban nem érdeklődés, csupán szükség, és ez a hozzáálláson is kiütközik, például fogalmuk nincs, hogy melyik pedál a kuplung, holott ez utasként is csak általános megfigyelés lenne.

A nők nem tudnak parkolni, párhuzamos parkolással inkább ne is kísérletezzenek és a tolatást is jobb, ha hanyagolják...

Az egyik leggyakoribb sztereotípia, hogy a nők számára lehetetlen küldetés a parkolás. Pető Attila azt mondja, a parkolásban nincs semmi ördöngősség, bármelyik hölgy el tudja sajátítani.

"Én elmondok 4-5 mondatot, hogy honnan kell indulni, merre kell tekerni a kormányt, mire kell figyelni. Ha a tanuló figyel és megcsinálja, amit elmondtam, akkor az autó magától beáll. De van olyan - és ez mindig megdöbbent -, hogy már tizedszer mondom el valakinek a koreográfiát, és még mindig megkérdezi, hogy de honnan kell kezdeni. Elmondhatom én akár tízszer is, de egy hölgy csak akkor tanul meg parkolni, ha magától jön rá, hogyan kell. A fiúk elsőre megcsinálják, de a lányok variálnak" - mondja Attila, aki egy történetet is elmesélt egy náluk a tudását felfrissítő hölgyről, akinek az oktató hiába mondta el, hogy tolatásnál mire figyeljen, ő csak akkor jött rá, hogyan kell csinálnia, amikor az új autójával nekitolatott egy villanyoszlopnak. De onnantól tudta.

A másik ok, amiért a szakember szerint a parkolás nem mindig sikerül a nőknek, hogy nem szeretik, ha mások figyelik őket, fontos számukra, mit gondolnak róluk a többiek és nem akarnak senkit feltartani, ezért inkább feladják. A szakember szerint ezt el kell felejteni, akinek nem tetszik, majd kikerüli. Ezt el is mondják minden tanulójuknak: ne foglalkozzanak a többi autóssal, hiszen azok sem foglalkoznak velük, és leparkolni sem fognak helyettük.

A nőknek rossz a térérzékük, ráadásul nem tudnak tájékozódni, oda sem találnak el és ott is eltévednek, ahol már többször jártak

Ismert tény, hogy a nők térérzéke gyengébb, mint a férfiaké, ahogy a tájékozódási képességük is kevésbé fejlett, aminek kutatások szerint genetikai okai vannak. Álszentség lenne azt állítani, hogy a vezetésre ez nincs hatással, és Pető Attilának is megvannak ezzel kapcsolatban a tapasztalatai.

"Azt szoktam mondani, hogy ez egy evolúciós maradvány. Az őskorban a férfiak elmentek mamutra vadászni, ahonnan vissza is kellett találniuk, míg a nők otthon a barlang körül bogyókat gyűjtögettek, gyereket neveltek. De nem kell ennyire visszamenni az időben. A nagymamám a 60-as években halt meg, de haláláig ki nem mozdult Budafokról, ahol élt, nem kellett tájékozódnia. Ám, aki autót akar vezetni, annak muszáj megtanulnia, mert figyelve a közlekedésre, táblákra, a közúti jelzésekre, szabályokra és még pluszban látni, melyik az Arany János utca, nem könnyű" - vallja a tapasztalt oktató, aki szerint a rossz tájékozódás miatt a vezetés is bizonytalanná válik.

A másik megfigyelése Attilának, hogy a nőknél a fentiekhez gyakran társul iránytévesztés is. Pedig, ha valaki balra akar menni, de jobbra teszi ki az indexet, az bizonyos helyzetekben igencsak veszélyes lehet. Erre is van megoldás, a vezetésoktatónak volt olyan tanítványa, akinek az ujjaira volt tetoválva, hogy melyik a jobb és a bal keze. Természetesen nem kell mindenkinek tetováltatni, sokféleképpen jelezheti magának a sofőr az irányokat.

A nőkre az is jellemző, hogy behúzott kézifékkel próbálnak elindulni

Pető Attila azt mondja, ez bizony gyakran előfordul. A vizsgát parkolással kezdi a tanuló, aminek a végén behúzza a kéziféket. A sikeres parkolásnak a tanulók időnként annyira örülnek, hogy amikor el kellene indulni, elfelejtik kiengedni a kéziféket, és nem értik, miért nem indul vagy miért fullad le a az autó. De ezt a problémát a folyamatos technikai fejlődés megoldja, hiszen az új autókon elektromos kézifék van, ami megállásnál automatikusan behúzza, induláskor pedig kioldja a kéziféket.

Ha egy nő vezetés közben hibázik, azonnal bepánikol, így képtelen megoldani a kialakult helyzetet

"A vezetés nem más, mint döntések sorozata. Folyamatosan arról kell dönteni, hogy a következő helyzetben mit fogok csinálni. Munkánk során az oktatóinkkal azt tapasztaljuk, hogy a hölgyek valóban nehezebben döntenek, és ezáltal a helyzetfelismerés és problémamegoldás is nehezebben megy nekik. Ez gyakorlattal, sok-sok vezetéssel javítható, ám sokszor épp az a probléma, hogy a családban a hölgyeknek nagyon kevés lehetőségük van vezetni" - mondja Attila, aki szerint gyakran tényleg csak egy vendégség utáni hazaút vagy egy hosszabb autózáskor a cseresofőr szerepe jut a nőknek, már csak ezért sincs annyi tapasztalatuk, hogy a felmerülő döntési helyzeteken könnyedén átlendüljenek.

- figyelmeztet a szakember, hozzátéve, hogy azt látja, hogy azoknak a hölgyeknek, akik napi szinten vezetnek, nincs gondjuk a döntésekkel, ugyanolyan rutinosan közlekednek a forgalomban, mint a férfi sofőrök.

Összegezve: mint minden sztereotípiának, a női vezetőkkel kapcsolatos előítéleteknek is vannak alapjai, ám általánosítani itt sem lehet. Ahogy Pető Attila mondja, összességében valóban elmondható, hogy a hölgyeknek vannak autóvezetéssel kapcsolatos nehézségei, ugyanakkor vannak kiváló női sofőrök, mint amilyenek az ő oktatónői és számos autóversenyzőnő is, és természetesen a forgalomban is gyakran találkozni rutinos női sofőrökkel.

A vezetésoktató szakember azt is elárulta, hogy nem mi nők vagyunk a legproblémásabb tanulók, hanem az 50 feletti férfiak. Mert míg egy ugyanolyan korú nő tisztában van vele, hogy nehezebben megy majd neki a tanulás, figyel, igyekszik, addig az 50-es férfi cikinek érzi, hogy még nincs jogosítványa, sokkal merevebb, így őt tanítani jóval nehezebb, mint a hölgyeket.

Ráadásul még néhány évtized, és az elektromos és hibrid autók elterjedésével már nem is gyártanak majd manuális váltós gépjárműveket.