Hogy mennyire vagy reziliens, azt csak akkor tudod meg, amikor beüt a baj

Vannak objektíven nézve is valódi vészhelyzetek, de igencsak gyakori, hogy a nagyobb teherbírású emberek csodálkozva figyelnek másokat, akik egy-egy probléma felmerülésekor nem a megoldást keresik (és találják meg), hanem képesek napokig magukba zárkózva, dühösen sajnálni önmagukat. Min múlik, hogy ki, hogyan reagál? A pszichológiai immunrendszeren, azaz a reziliencián.

Mi a reziliencia?

A reziliencia kifejezés a latin re - hátra - és a salre - ugrani szavak összetételből ered, rugalmasságot, ellenállóképességet jelent. A fogalmat a pozitív pszichológia vezette be a köztudatba és az elmúlt években számos definíciót kapott már. Összességében azt mondhatjuk, hogy a reziliencia az a képesség, melynek köszönhetően a legnagyobb tragédia után is képesek vagyunk felállni és folytatni az életünket. Az a fajta lelki rugalmasság, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy például egy szerettünk elvesztése után is tovább tudjuk élni az életünket. Sokkoló helyzetekhez is képesek legyünk alkalmazkodni, az igazán mély traumákkal is képesek legyünk hatékonyan megküzdeni.

Nem személyiségjegy, hanem egy dinamikusan változó folyamat

A reziliencia definiálására több megközelítés létezik, de azok mindegyike a nehézségekkel teli, viszontagságos környezetet, válsághelyzetet veszi alapállapotnak, melyhez az egyén valamilyen szinten alkalmazkodik, abból kilábal, egy optimális állapot elérésére törekszik. Noha a reziliencia szintje egyéni, egyes pszichológusok szerint mégsem jellemvonásként kell tekinteni rá. Már csak azért sem, mert ugyanaz a személy két különböző nehézséggel szembenézve különbözőképpen reagálhat: míg az egyik súlyos válsághelyzeten rugalmasan és gond nélkül átlendül, a másikban érezheti úgy, hogy kihúzták a lába alól a talajt, és ő képtelen felállni. Ann S. Masten és Andrew J. Barnes gyermekekről készült tanulmányában azt írja, hogy a reziliencia egyszerre összetett és dinamikus – folyamatosan változik, mert az egyén és a kontextus, az ember és környezete közötti számtalan interakció is folyamatosan változik.

„A reziliencia nem tulajdonság, bár a személyiségben vagy a kognitív képességekben mutatkozó egyéni különbségek egyértelműen hozzájárulnak az alkalmazkodóképességhez. A támogató kapcsolatok óriási szerepet játszanak a rezilienciában az egész életen át” – fogalmazta meg gondolatait a két szakember, hozzátéve, hogy a szülőhöz való kötődés és nevelés is hatással van a gyermek rezilienciaszintjére, tehát a rugalmassága nem kizárólag belőle, a személyiségéből fakad.

Hogyan fejleszthető a reziliencia?

Akár úgy érzed, hogy te bármilyen helyzetből könnyen kilábalsz, akár úgy, hogy minden apróságtól padlóra kerülsz, jó hírem van: a rezilincia, azaz a pszichológiaia immunrendszer erősíthető, a rugalmas alkalmazkodókészség tudatosan fejleszthető. Hogyan?

• Mindenek előtt a legfontosabb, bármilyen trauma ér, bármivel is kell megküzdened, nyugodtan add át magad a fájdalomnak, a feldolgozásra szánt idő mindenkinek jár. Nem kell úgy tenned, mintha mi sem történt volna, nem kell a saját gondodat, a téged ért stresszt objektívként kezelned és azt gondolnod, hogy másnak nagyobb bajai is vannak. A saját gondja mindenkinek a legnagyobb, az pedig, hogy hogyan éli meg, szubjektív. Nem kell a problémáidat lekicsinyelned, sőt nem is szabad. Ismerd fel, hogy a szenvedésed valódi és küzdj meg vele!
• Optimista hozzáállással sokat javíthatsz a lelki ellenállóképességeden. Nem hurráoptimizmusról van szó, nem kell mindenben meglátnod a jót, ha egyszer valami szimplán rossz, akkor az rossz. Ugyannakkor, ha pozitív attitűddel szemlélődsz, akkor egy felmerülő probléma esetén, az adott helyzetre is sokkal könnyebb lesz reálisa(bba)n ránézni, ami már egy lépés előre.
• Ápold a kapcsolataidat, ne hanyagold el rokonaidat, barátaidat, mert amikor olyan helyzetbe kerülsz, melyben egyedül könnyen elvesznél, ez a kapcsolati háló lesz az, ami megtart. A szeretteid lesznek a támogatóid, segítőid a bajban. A jó megküzdéshez szükség van szoros kapcsolatokra is.

  

• Mozogj, tápllkozz egészségesen! – Micsoda közhely, ugye? Pedig épp amekkora közhely, pont annyira igaz is. Az egészséges test és lélek segít a fizikai és pszichés megküzdésben is. Amikor egy trauma súlya alatt mind testileg, mind lelkileg összeroppani látszol, nem mindegy, honnan kezded el felküzdeni magad. Az erős test a stresszel szemben is ellenállóbb. Ám nem csak e két pilléren nyugszik az egészségünk, hogy mondjunk egy az előbbinél is nagyobb, mégis igaz közhelyet: ugyanilyen fontos a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel és az alvás is.
• A tudatos jelenlét, egy újabb divatos kifejezésnek tűnhet, pedig tény, hogy aki folyton a múltban bóklászik vagy a jövőt fürkészi, de nincs jelen a saját életében, nagyobb csapásként élhet meg minden a jelenben bekövetkező negatív eseményt. A légzés segít a jelenben maradni, lélegezz hát, hogy fejben is ellenállóbb lehess a jelen és a jövő számodra drámai történéseivel szemben.
• A bajban is fejlesztheted a reziliencia szintedet: ahelyett, hogy azon agyalnál, mit tehettél volna másképp, mi lett volna, ha kérdésekkel gyötörnéd magad, koncentrálj arra, mi az amin itt és most tudsz változtatni, mi az, amitől az adott helyzet jobb lehet. Változtatni azon tudsz, amire valóban hatással vagy, keresd a szituációban azokat a pontokat, melyekre befolyásod van.
• Önkontroll nélkül a kisebb bajok sem könnyen megoldhatóak, ha elveszíted magad felett az irányítást, krízishelyzetben szinte biztos, hogy a tehetetlenség lesz úrrá rajtad. Ezt elkerülendő, békeidőben is érdemes időt fordítani a stresszkezelésre, az önfegyelemre és saját magad motiválására. Ha kicsiben kezded, a valódi problémák megjelenésekor szinte rutinoddá válhat a higgadtság.
• Jó esetben már kisgyerekkorban megtanultad, hogy a tetteidnek, melyekért felelősséget vállalni kötelező, következményei vannak. Ha nem, akkor jobb későn, mint soha alapon épp ideje elkezdeni erre is trenírozni magad, annak érdekében, hogy ha bekövetkezik egy sokkoló helyzet, például egy állás vagy akár párkapcsolat elvesztése, minden és mindenki folyamatos hibáztatása helyett megtaláld, te hol rontottad el, vagy ha el nem is rontottál semmit, mi az, amin változtatnod kell ahhoz, hogy legközelebb ne kerülhess ugyanabba a fájdalmas szituációba.

Ha pedig túl vagy már jó pár traumatikus élményen, akadtak az életedben nehézségek bőségesen, vond le a megfelelő következtetéseket, ha eddig nem tetted meg, alakíts ki egy működő megküzdési stratégiát és meglátod, legközelebb, amikor váratlan eseménnyel szembesülsz, sokkal rugalmasabban alkalmazkodsz majd a kialakult helyzethez, könnyebben állsz fel a padlóról, ahova az élet küldött, hogy aztán újult erővel vesd bele magad az életbe, és még jobban megerősödve folytasd tovább, a következő akadályig.