Karon lőtte magát és megtalálta a nemismerem-cukrot - 130 éve született Szent-Györgyi Albert

Szent-Györgyi Albert anyai ágon a Lenhossék-orvosdinasztiából származott.

Az első világháború kitörésekor medikusként frontszolgálatra hívták be, megkapta az ezüst vitézségi érmet is, de mert nyíltan értelmetlennek tartotta a háborút, karon lőtte magát és sebesülése miatt leszerelték. 1917-ben diplomázott, ezután apai örökségéből Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia és a fizikai kémia terén, majd Cambridge-ben második doktori címét is megszerezte kémiából.

Első tanulmánya a sejtlégzés mechanizmusával foglalkozott, kísérletekkel igazolta az oxidáció-redukció elektronátadási folyamatát. Klebelsberg Kunó gróf hívására 1930-ban tért haza családjával, s elvállalta a Trianon után Kolozsvárról Szegedre áthelyezett tudományegyetem külön az ő számára létrehozott biokémiai tanszékének vezetését.

A híres szegedi pirospaprika

Még Cambridge-ben a sejtlégzést vizsgálva figyelte meg, hogy egy jellegzetes oxidációs folyamat valamiért lassúbb a vártnál, ami redukáló anyag jelenlétére utal. A redukáló anyagot a mellékvese mellett a káposztából és a narancsból is sikerült kivonnia, s ignóznak (nemismerem-cukornak), majd – mivel az anyagnak feltételezései szerint hat szénatomja volt – a tudóstársai számára elfogadhatóbb hexuronsavnak nevezte el (a hex görögül hatot jelent). Több mázsa mellékveséből 25 grammot elő is állított, de a csekély mennyiség nem tette lehetővé a beható vizsgálatot.

Rövid idő alatt másfél kilogramm hexuronsav volt a kezében, amelyet azonosított a C-vitaminnal és skorbutellenes hatása miatt aszkorbinsavnak nevezett el.

A Nobel-díj nem jött könnyen

A tudóst már 1934-ben jelölték az orvosi Nobel-díjra, amelyet 1937. október 28-án ítélt neki a svéd Karolinska Intézet "a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában". Az érmet a második világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle, a tudós az összeget a finn-orosz háború finnországi áldozatainak ajánlotta fel. A Nobel-díj átvételekor öröme felhőtlen volt, meg lévén győződve arról, hogy felfedezése nem szolgálhatja az öldöklést. Néhány évvel később rezignáltan kellett tudomásul vennie, hogy a náci Németországban olyan aszkorbinsav-készítményt kezdtek gyártani, amelynek révén a tengeralattjárók legénysége hónapokig volt képes a nyílt tengeren az ellenséges hajókra vadászni.

Az angolul kiválóan beszélő tudós a második világháború idején titkos diplomáciai küldetést vállalt, s amikor ezt a németek megtudták, Hitler személyesen adott parancsot likvidálására.

Emigrálás Amerikába

Magyarország német megszállása után bujkálni kényszerült, a nyilas hatalomátvétel után a svéd követségre menekült, ahonnan egy német razzia előtt az utolsó pillanatban, egy autó csomagtartójában csempészték át már szovjet ellenőrzés alatt álló területre.

1945 után a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság alapító tagja, pártonkívüli meghívott parlamenti képviselő lett - pártnak egész élete során soha nem volt tagja.

Hazájával mindvégig fenntartotta kapcsolatait, haza először 1973-ban látogatott, amikor a szegedi egyetem díszdoktorává fogadta, 1976-ban a Szent Koronát hazahozó amerikai delegáció tagja volt. A Nobel-díjas tudós 93 éves korában, 1986. október 22-én hunyt el.

A szegedi orvostudományi egyetem egy évvel később vette fel Szent-Györgyi Albert nevét, amelyet ma a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Kara visel. A Tisza-parti városban állandó kiállítás mutatja be hagyatékát, személyes tárgyait, munkaeszközeit és a Nobel-díj másolatát.