Szinte minden szülő elköveti ezt a hibát, pedig végzetes károkat okoz vele a gyerekében

Valld be őszintén, hányszor csúszott már ki a szádon egy indulatos pillanatodban, hogy „már megint milyen ügyetlen vagy” vagy esetleg az, hogy „te aztán semmire sem figyelsz”? Ezek a mondatok szülőként talán apróságnak tűnnek, főleg akkor, amikor fáradt vagy, sietsz, és a gyereked éppen a századik poharat borítja ki a héten. Mégis, ezek a kiszólások sokkal mélyebb sebeket ejtenek, mint gondolnád, hiszen a gyerek nem a tettét, hanem saját magát érzi rossznak tőle.

Az elég jó szülő is hibázik, de tanul belőle

A gyerekek önbizalma olyan, mint egy finom porcelánváza, szépen, lassan épül, de elég egyetlen rossz szó, hogy megrepedjen. A szülők többsége nem rosszindulatból minősíti a gyereket, hanem türelmetlenségből vagy megszokásból. A gond ezekkel az, hogy amikor azt mondod: „ügyetlen vagy”, valójában nem a cselekedetet kritizálod, hanem magát a gyereket bélyegzed meg. Ő pedig ebből csak annyit fog hallani, hogy vele van a baj, és nem azzal, amit tett.

Gondolj csak bele, ha a gyereked véletlenül kiönti a kakaót, és azt hallja, hogy „jaj, de bénácska vagy”, akkor azt érzi, hogy ő maga bénácska. Mennyivel jobb üzenetet küldesz azzal, hogy „ó, most ügyetlenül sikerült megfogni a bögrét”. Ezzel máris nem őt bénáztad le, hanem azt, ahogyan megfogta, és hidd el ez óriási különbség. Az egyikben ugyanis a személyét támadod, a másikban viszont a helyzetet értékeled. A gyerek így nem a saját értékét kérdőjelezi meg, hanem azt tanulja meg, hogy bizonyos dolgokat lehet ügyesebben, figyelmesebben is csinálni.

A gyereknevelés a felnőttkorra is kihat

A gyerekek belső hangja – ami felnőttkorban is kíséri őket – nagyrészt abból épül fel, amit a szüleiktől hallottak, tapasztaltak. Ha valakit gyerekkorában folyton butának, ügyetlennek vagy rendetlennek neveztek, az lassan beépül a személyiségébe, és elhiszi magáról, hogy buta, ügyetlen vagy épp rendetlen. És láss csodás, valóban az is lesz. A szavaink tehát nemcsak a jelen pillanatban hatnak, hanem hosszú távon is formálják a gyerek önképét. Ezért érdemes tudatosan megválogatni őket. Nem arról van szó, hogy soha nem lehetünk kritikusak, hiszen a gyereknek meg kell tanulnia a következményeket is. 

Az elég jó szülőség felé vezető úton van még egy titok. Amennyiben a hibákat a fejlődés részeként mutatjuk be, a gyerek megtanulja, hogy a kudarc nem egyenlő azzal, hogy ő rossz ember. Ha azt mondjuk neki: „ez most azért nem sikerült, mert... de legközelebb jobban fog menni, ha így csinálod...”, akkor motiváljuk, és további próbálkozásra bátorítjuk.

Ne ess pánikba, ha hibázol

A szülői szerep tele van nehézségekkel. Nincs ember, aki mindig tökéletesen fogalmazna, főleg egy stresszes nap végén, amikor már nincs türelmed. Fontos azonban, hogy észrevedd magadon, ha elhamarkodott kijelentést teszel, és minősíted a gyereket. Ilyenkor a legjobb, ha bocsánatot kérsz, és kijavítod magad. Ezzel a hitelességedet is növeled, és azt üzened, hogy a hibák beismerése az élet természetes része.

Ne feledd, hogy a kisgyerek számára szülőként tükör vagy, amiben saját magát látja. Ha azt akarod, hogy erős, magabiztos és szeretetteljes ember legyen belőle, akkor kezdd azzal, hogy a szavaidban is ezt sugárzod. Hiszen az, ahogyan beszélsz hozzá, sokkal mélyebben hat, mint gondolnád.