5 dolog, amit a Z-generációtól érdemes eltanulni, és még egy, amiért az Alfára is oda kell figyelni

Digitális bennszülöttek, i(Pad)-generáció, Z-gen – legtöbbször így hivatkoznak a Z-generációs fiatalokra, akik 1996 és 2010 között születtek. Bár többnyire X-generációs (1965-79 között látták meg a napvilágot) szüleiknek olykor-olykor az idegeire mennek, mert „mindent jobban tudnak”, a nemzedékre jellemző tulajdonságaik és szemléletmódjuk sok szempontból irigylésreméltó lehet(ne) az idősebbek számára (is).

Arról számtalan cikk született már, mi az ami idegesíti az idősebbeket a mai tizen-huszonévesekben. Mi most összegyűjtöttünk néhány olyan Z-generációs dolgot, melyet nagyanyáink is megirigyelhetnének tőlük.

1. Online és offline térben is ugyanolyan jól mozognak

Értékelik az offline kapcsolataikat, barátságaikat, de nem értékelik alá az online térben való kapcsolódást és kapcsolattartást sem. Tudják, hogy a barátság nem a találkozások számától függ, értik és megértik, hogy nem von le a kapcsolat értékéből, ha a tőlük több száz vagy ezer kilométerre élő barátaikkal csak online értekezhetnek. Nem is értékelik alá az online közösségeket, sőt! Nem beszélve arról, hogy digitális bennszülöttekként nem okoz nekik gondot sem az egyik, sem a másik világ, gond nélkül vannak jelen itt is ott is, szemben sok szülővel, pláne nagyszülővel, aki vagy nehézkesen, vagy sehogy nem képes kezelni a modern eszközöket (valjuk be, sokan eleve el is utasítanak mindent, ami modern), így megértenie is nehéz az „új világot”.

2. Tolerancia, elfogadás, önkép

A Z-generáció jóval elfogadóbb önmagával és másokkal szemben is. Nem akarnak másokra hasonlítani, nem foglalkoznak a másik ember külsejével és más olyan tulajdonságaival, melyek a kapcsolataikra nincsenek befolyással. Nem márkafüggők, tőlük nem látsz olyan fotókat, melyek alatt ott van a #valamilyenluxusmárka, #valamilyenluxusnyaralóhely #lazaszerdailuxusvacsora. Szemben az Y-generáció tagjaival – tisztelet a kivételnek –, akik ha addig élnek is, kispórolják a közösségi média-oldalakra posztolható fotósorozat érdekében az évi egyszeri luxusnak tűnő 5 napos nyaralást, amiért, ha hitelt kell felvenniük és a villanyszolgáltató is már behajtással fenyeget, az se gond.

Ők senkit nem az anyagi vagy más, az átlagtól eltérő helyzete alapján ítélnek meg.

3. Jogtudatosak, igazságkeresők

Ismerik a jogaikat, a rendszerváltó generációktól, az iskolában pedagógusaiktól, otthon a szüleitőktők tanulták meg. A különbség csupán annyi, hogy míg előbbiek sokszor csak az eméletet birtokolják és adják tovább a fiataloknak, addig a Z-generáció elvárja, hogy a valóságban is alkalmazhassa az ilyen jellegű ismereteit.

Mi több, felemelik a szavukat, ha ilyen éri őket, miközben bátran küzdenek mások jogainak tiszteletbentartásáért is. Erőből, tekintélyelvűen őket nevelni nem lehet, elnyomni nem hagyják magukat sem otthon, sem az iskolában. A behódolás nem az ő műfajuk, azt meghagyják az idősebbeknek. Inkább a kommunikációra, párbeszédre teszik a hangsúlyt és elvárják, hogy a tárgyalóasztalnál, ahova felépített érvrendszerrel érkeznek, komolyan is vegyék őket. (Ezt sokan otthon (is) megtanulják, de a középsikolai magyartanáraiknak ez utóbbiban egész biztosan nagy szerepe van.)

4. Későbbi anyagi biztonságukat fontosnak tartják, ennek érdekében terveik is vannak

Az 50-60-as évek szülöttei gyakran mentek nyugdíjba arról a munkahelyről, ahol évtizedekkel korábban pályakezdőként beléptek. Képzettségtől függően, a legidősebbek sokszor munkakört sem váltottak, a fiatalabbak pedig helyben jártak be szépnek mondható karriert. Mint mindennek, az állandóságnak, biztonságnak is megvannak a maga előnyei, ám ezekkel az előnyökkel a Z köszöni szépen, de nem élne. Ők a munkaerőpiacra belépve lazán váltogatnak munkahelyet, akár évente – a korábbi generáció nagy bánatára –, nekik számít a változatosság, mind feladatokban, mind munkakörben. De ami ennél is fontosabb, a vállalkozószellem – jövőjüket nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként képzelik el, maguk akarják megteremteni a maximumra fejlesztett jövőbeni tudásukra alapozott saját cégüket, és ebben óriási segítség számukra, hogy a tudást nemcsak az iskolapadban képesek magukra szedni, hanem folyamatos online tanulással is.

Élnek is a lehetőségekkel, számukra nem léteznek az országhatárok, nincsenek „röghöz kötve”, ott fognak élni, ahol a leginkább biztosítottnak látják jólétüket és jóllétüket.

5. Tudatos(abb) online jelenlét

Noha gyakran mondjuk, hogy túl sok időt töltenek a mobiljaikkal és az online térben, mégis sokkal tudatosabban jelennek meg, mint az X és Y, vagy az őket követő, sajnos az internet bűvkörében indokolatlanul is megtalálható Alfa-generációsok. A Z-k nem posztolnak magukról fehérneműs fotót, kevésbé vagy nem használnak helymeghatározást egy-egy megosztott képhez, a korosztály idősebb tagjai tudják, hogy hol van „a rés a pajzson”, ezért megdöbbenve figyelik szüleik felelőtlen kitárulkozását és akaratlan adatmegosztásait is. A generáció fiatalabb tagjai is tisztában vannak a szabályokkal, hiszen számos iskolai programan, ismeretterjesztésben vesznek részt, a gyakorlatban a saját szabályait nem mindig alkalmazó szülők is szigorúbbak Z-s gyerekeikkel, akik ma már azt is pontosan tudják, hogy kihez fordulhatnak, ha internetes zaklatással találkoznának, amit minden kétséget kizáróan felismernek.

Az Alfa-gen tagjai ma még gyerekek, de ez nem jelenti azt, hogy tőlük nem lehet tanulni. Hamarosan ők is felnőnek, és egészen biztosan mindent másképp csinálnak majd mint mi, vagy akár a Z-k.

+1. A magányos techguruk szülői befolyás alatt

Az Alfa-generáció tagjai még annyira fiatalok, hogy őket egyelőre szinte sehol nem mérik. Nem számítanak a munkarőpiacokon, nem célcsoport a marketingszakemberek számára sem, pedig a gyerekévek gyorsan repülnek, és az alfák okozhatnak meglepetést és fejtörést is a jövő szakembereinek.

Már csak azért is, mert a Z-k minden pozitívtulajdonsága mellett a görög ABC első betűjével büszkélkedhető nemzedék már tényleg okostelefonnal a kezében születik. A 2000-es évek végén született Z-k magabiztos technológiakezelése az Alfáknál már alap lesz. Ami jelenleg hátrány, az válhat később az előnyükké. Ha a várható fizikai állapotukat most nem vesszük alapul – pl. görnyedt testtartás okozta nyak és hátfájdalmak –, akkor ez a korai találkozás a digitális világgal, igazi techgurukká teheti őket. Ráadásul, mivel egy problémákkal – globlis felmelegedéssel, társadalmi egyenlőtlenségekkel szakadékokkal, éhezéssel, betegségekkel – teli világba születtek, és meglepő módon a késő Z-khez hasonlóan odafigyelnek a szüleikre, szívesen beszélgetnek velük és nem söpörnek le mindent kapásból, csak, mert ők mondták, a modern kornak megfelelő tudás mellett egy lelkileg és talán fizikailag is olyan erős felnőtt nemzedékké válhatnak, mint amilyen utoljára a baby boom, azaz a második világháború után, 1946 és 1964 között született generáció volt.