Alma a fájától – Akinek a szülei hűtlenek voltak egymáshoz, maga sem riad vissza a megcsalástól

Amikor valaki enged a kísértésnek és alkalmi hűtlenségre adja a fejét, mondhatjuk, hogy rosszul döntött, megbánta, legközelebb majd jobban csinálja. Ám azokban az esetekben, amikor a tartós kapcsolatban élő egyén rendszeresen csalja meg társát, már nem ilyen egyszerű a képlet, mivel ilyenkor egy viselkedési minta mutatkozik meg a csaló fél kényszeresen ismétlődő hűtlenségében, ami a kapcsolatra, az elkötelezett társra és magára a sorozatosan félrelépőre is pusztító hatással lehet.

Nem könnyű együttérzést tanúsítani egy olyan emberrel szemben, aki újra és újra fájdalmat okoz a párjának, ám, ha megpróbáljuk megérteni tettei hátterét, az segíthet rávilágítani azokra a mélyen gyökerező problémákra, melyeket ismerve talán könnyebbé válik a megbocsátás az addigi aljas és fájdalmat okozó magatartása miatt, és talán a kapcsolat is megjavulhat.

A témában készült számos kutatás a következő három leggyakoribb okot tárta fel a megcsalássorozatok hátterében.

1. Gyermekkori traumák, szülői minta, megküzdési stratégia

A notorius házasságtörők hűtlensége gyakran valamilyen megoldatlan múltbéli problémáira vezethető vissza. Olyan traumatikus eseményeket, diszfunkcionális családi dinamikák vagy gyermekkori elhagyatottságérzés állhat a háttérben, mely a személyiségfejlődés gyermekkori szakaszaiban az alkalmatlanság érzését, alacsony önbecsülést vagy mélyen gyökerező elutasítástól való félelmet okozott.

A rendszeres megcsalással az illető külső megerősítést keres. Az újabb és újabb viszonyok azt a célt szolgálják, hogyha csak átmenetileg is, de a múlt érzelmi sebei által hagyott űrt betöltsék, az új partner meghódítsának izgalma pedig elvonja a figyelmet arról a belső zűrzavarról, mely a megcsaláshoz vezetett.

Az egyik ilyen kutatás arra világított rá, hogy a szülői hűtlenség és az utód későbbi hűtlensége között szoros összefüggés van. Az, aki olyan családban nőtt fel, ahol a szülők rendszeresen megcsalták egymást, vagy csak egyik a másikat, és ennek sosem volt komoly következménye, maga is könnyebben lép félre, mivel magát a házasságtörést is pozitívabban ítéli meg, mint azok az emberek, akiknek ilyen gyermekkori tapasztalatuk nincs. Ennek oka lehet, hogy a szülői hűtlenség megtapasztalása olyan bizonytalan kötődési mintákhoz vezethet, melyek bizalmi és intimitási problémákat okoznak, arra késztetve az tartós kapcsolatban élő férfit vagy nőt, hogy külső érzelmi vagy fizikai kapcsolatokat keressen.

Egyesek számára a hűtlenség megküzdési mechanizmussá válik, az érzelmi szorongás kezelésére, mely pillanatnyi megkönnyebbüléssel vagy a kontroll illúziójával kecsegtet.

2. Kapcsolati szorongás kontra intimitás iránti vágy

Egy másik kutatási eredmény szerint az érzelmi közelség iránti vágy és az elhagyatottságtól való félelem együttes megjelenése vezethet hűtlenséghez. Az első nekifutásra paradoxonnak tűnő helyzetre van magyarázat: miközben a magánytól rettegő, tartós kapcsolatban élő egyén vágyik az intimitás és a romantikus érzelmek megélésére, folyamatosan amiatt szorong, hogy párja elhagyhatja, és akkor ő egyedül marad. Ezért érzelmileg gyakran elszigetelődik társától, ez számára egyfajta megküzdési mechanizmus, melynek célja, hogy leküzdje vele félelmet, hogy a másik valóban megismerje őt és vele a szorongását, és ezáltal érzelmileg kiszolgáltatottá váljon.

Esetében a megcsalás az érzéseik feletti kontroll és az érzelmi távolságtartás illúzióját nyújtja, egyúttal eltereli a figyelmét a megoldára váró problémáiról.

3. Impulzivitás és az önismeret hiánya

A heves vérmérséklet is kulcstényező lehet a megrögzött házasságtörők viselkedésének hátterében. Egy 2018-as tanulmány szerint, az impulzívabb egyének nagyobb valószínűséggel viszonyulnak pozitívan vagy elfogadóan a hűtlenséghez. Előfordulhat, hogy engedékenyebbek vagy kevésbé visszafogottak a párkapcsolati hűtlenséget illetően, nemcsak saját, de társuk szempontjából is.

Az impulzív emberek hajlamosak vágyaik után menni és aszerint cselekedni, nem törődve annak következményeivel. Mindig izgalomra és újdonságra vágynak, ellenállhatatlan vonzalmat éreznek a titkos viszonyok iránt. A lebukás kockázata nagy adag adrenalinlöketet ad nekik, ami újra és újra a félrelépés felé irányítja őket.

Ez az impulzív viselkedés gyakran jár együtt az önismeret hiányával. Előfordulhat, hogy a rendszeresen hűtlenkedők magunk sincsenek tisztában saját motivációikkal vagy a tetteik mögött meghúzódó érzelmi tényezőkkel. Az azonnali kielégülés csapdájába esnek, ahelyett, hogy időt szánnának önmaguk megismerésére és visszatérő magatartásmintáik megértésére.