Sztárgardrób: Takács Nóra

Azt már elmesélted nekünk, hogyan kerestek meg a Glamour Women of the Year 2013 jelöléssel, de mi történt veled azóta?

Először is jót pihentem a téli szünetben, most pedig újult erővel, vidáman forgatom a jónő videókat. Nemrégiben találkoztam a Glamour csapatával és elkészítettük a bemutatkozó kisfilmemet. Álomszép sminket és frizurát csináltak nekem, profi volt az egész stáb, a forgatás meg roppant szórakoztató. Trambulinon is lehetett ugrálni! Sosem csináltam még ilyet, nagyon tetszett, kéne egy a lakásomba is.

Milyen ruhát viseltél a forgatáson?

Egy hátat teljesen szabadon hagyó, rafináltan elegáns, nagyon nőies, narancssárga Elysian ruhát választottam a sok-sok szépség közül.

Tudod már, milyen ruhát veszel fel a márciusi díjátadóra? Ki segít a választásban?

Még várom az ihletet. Egy kedves stylist barátnőmet kértem meg, hogy nézzen körül velem a városban, gondolom, hamar találunk majd valami szépet. Vagy nem. Még nincs tapasztalatom ezen a téren, sosem kerestem még díjátadóra ruhát. No, de majd most! A héten indul a felderítő akció.

A hétköznapokon mit viselsz?

Mivel munkámból adódóan itthon dolgozom, írok, vagy épp a videók utómunkáját végzem, így nem mondhatnám, hogy az a kimondott kiskosztümös nő lennék. Télen inkább farmer, meleg pulcsi, csizma típus vagyok. Szeretem a kényelmet. Viszont ha kell, akkor szeretek szépen, elegánsan felöltözni. Még a magas sarkú okozta szenvedés is édes - ideig-óráig.

Mekkora gardróbod van?

Ahhoz képest, amiről ábrándozok, kicsi. Ahhoz képest, hogy mekkorára van ténylegesen szükségem, óriási.

Melyek azok az alapdarabok, amelyekre szerinted minden jónőnek szüksége van?

Nadrágból kettő: kék farmer és fekete elegáns nadrág. Egy csíkos pulcsi, fekete és világos kardigán, garbó. Nagyon szeretem a garbókat! Fehér, fekete ing, világos blézer, fekete blézer. Talán kicsit unalmasan hangzik, hol vannak a színek? Jogos a kérdés. Azt vettem észre, hogy ha ezeket az alapdarabokat beszerezzük, akkor évekig éldegélhetünk boldogan. Ezeket már csak az épp aktuális, szezonális divatszínű sállal, kendővel, kalappal, cipővel, táskával vagy felsővel kell feldobni és kész. Azért alapdarabok, mert nem mennek ki a divatból, ezekre mindig számíthatunk.

Cipő vagy táska?

Cipőből minden fajtából van egy, amire szükségem van az ésszerűség határain belül. A táskákat szeretem, de alapvetően annyira kicsi a lakásom, hogy gátat szab a szerelemnek. Van egy kis ülőkém, amire pakolhatom a táskáimat és kész. Az ülőke pedig már régen zsúfolásig telt. Ha még egy táskát vennék, azt maximum az étkezőasztalon tarthatnám innentől kezdve. Egy dolog van, amiért hajlandó vagyok összébb húzni a nadrágszíjat: a kabátok. Rengeteg kabátom van, alig lehet bejönni tőlük az ajtón, és ez csak a negyede a kollekciónak. A fogas már háromszor szakadt le a súly alatt. Apukám mindig azt kérdezi fogasszerelés közben: "Mondd meg, minek ennyi kabát, gyermekem?" Erre nincs ésszerű magyarázatom, azt hiszem, kabátügyben nem látok tisztán.

Hol vásárolsz leggyakrabban? Vannak tuti lelőhelyeid?

Ugyanott vásárolok, ahol a többség: bevásárlóközpontokban. Tudom, nem valami fantáziadús, de nem tudok elmenni a csodálatos tény mellett, hogy ott minden egy helyen van. Ezzel sok időt spórolok, aminek mostanában híján vagyok. Bemegyek, végigfutom a boltokat, megnézem, mi a módi, milyen a kínálat, összehasonlítom az árakat, aztán döntök. Nem vacakolok sokat: lecövekelek a bejáratnál, körbejáratom a szememet és már ki is szúrom, mi kell. Vagy nem. Ebben az esetben már megyek is ki. Érdekes tulajdonság ez a szemmel válogatás, tekintve, hogy elég rossz a látásom.

Mi történik azokkal a ruháiddal, amelyeket megunsz? Hova kerülnek?

Van egy húgom. Többet szerintem nem is kell mondanom, mert akinek van lánytesója, az tudja, hogy megy ez. Ami az enyém az az övé, ha akarjuk, ha nem. Mondjuk, mi nem bánjuk egy percig sem. Amikor meglátogatjuk egymást, biztosan csemegézünk egy kicsit a másik ruhái között. Általában félévente szoktam átnézni a szekrényemet, kiselejtezni, ami már nem kell. Első körben lefölözi a húgom és a legjobb barátnőm a kínálatot, ami marad, az jótékony célra megy.

Van olyan ruha vagy kiegészítő a ruhatáradban, amelyhez valamiért nagyon ragaszkodsz?

Tízből kilencről évekkel később is megmondom, hol vettem, milyen évszakban és milyen hangulatban, de azt nem mondhatnám, hogy különösen ragaszkodom bármelyikhez is. Egyformán szeretem őket, nálam nincs kivételezés.

Melyik a kedvenc színed?

Sárga.

Melyik a legdrágább ruhadarab a gardróbodban?

A hófehér kabátom a legdrágább darabom, de azt sosem bánom meg, mert évente nagyjából csak kétszer tudom felvenni, így örökké fehér marad és mindig divatos lesz, mert csodásan elegáns. Amúgy nincsenek drága ruháim. Ha sok pénzem lenne, akkor sem vennék olyan pulcsit, ami százezer forintba kerül, mert teljesen felesleges. Mondom ezt most. Ha megnyerem a lottót, azért kérdezz újra!

Évekig modellkedtél, így biztosan van valamilyen, ruhákkal kapcsolatos történeted...

Igen, a modellkedés miatt különös kapcsolat fűz a ruhákhoz, vagy éppen taszít el tőlük. Emlékszem, Koreában szerepeltem egy golfruha-katalógusban. Egy nap alatt nagyjából kétszáz golfruhát fotóztak le rajtam. Szépet is és csúnyát is. Volt, amelyik tigrismintás, csillogó és rózsaszín is volt egyszerre, ami rém fura, mert a golfruháknak nagyon elegánsnak kéne lenniük. Azóta sajnos kiráz a hideg a golf szótól. Volt azonban, amikor olyan divatház ruháját viselhettem, amire más módon sosem lett volna esélyem. Egyszer egy mesés Dior ruhát fotóztunk Madridban. Kész volt a sminkem, a hajam, a teljes stáb készen állt, csak a ruha nem volt sehol. Félve megkérdeztem, hogy hol van, mire közölték, hogy még várunk, mert a ruhát szállító repülő most száll le, de az autó már úton van érte a reptérre. Emlékszem, nagyon pipa lettem, azt éreztem, hogy nem értem meg a divatvilágot. Nehogy már egy ruhát repülőn meg luxusautón utaztassanak, minek ez a parádé? Jó, mondjuk amikor megláttam A Ruhát, megenyhültem. Volt annyira szép, hogy megérdemelje a repülőt. Modellként tehát megéltem mindkét végletet, sok szép ruhát láttam, néha szívszaggató volt visszaadni, néha szívszaggató volt felvenni. Egy valamire viszont rádöbbentem: semmi sem volt olyan jó vagy kényelmes, mint a saját ruhámba belebújni egy-egy fotózás után.