„A hírességekkel másképp kell bánni" – exkluzív interjú Marisa Peerrel

Sokan úgy gondolják, hogy életének talán egyik legizgalmasabb időszaka lehetett, amikor híres, gazdag emberek terapeutájaként dolgozott. Habár tudvalevő, hogy a titoktartás miatt nem említhet konkrét neveket, arra azonban valószínűleg nem terjed ki ez a kötelezettség, hogy elmondja: milyen rangúakkal és foglalkozásúakkal dolgozott együtt? Másképpen kell-e bánni velük, vagy ugyanúgy kezelte őket, mint bárki mást?

Voltak köztük rocksztárok, férfi és női filmsztárok, királyi sarjak, olimpikonok, szupermodellek és nagy, nemzetközi vállalatok cégvezetői is. És bizony, egy kicsit másképpen kell velük bánni. Némelyikük testőrökkel vagy épp egy egész kísérettel érkezett meg hozzám, így ők valóban másfajta kezelésben részesülnek.

Éppen ezért rendkívül fontos számukra az a biztonság és bizonyosság, hogy az, amit megosztanak velem, nem kerül a nyilvánosság elé. A titoktartási kötelezettség tehát kiemelkedően nagy szerepet kap az ő esetükben. A terápiás kezelésük ugyanolyan, mint bárki másé – ám az előkészületek valóban egy kicsit különböznek.

Egy átlagembernek nehéz elképzelni, mégis milyen problémával küzdhet egy híres és gazdag ember, akinek mindene megvan. Más gondja van egy királyi sarjnak vagy egy sztárnak, mint a többi embernek?

Mindannyian ugyanazokkal a problémákkal küzdünk. Nem érezzük magunkat elég jónak, elég okosnak, elég szépnek, elég gazdagnak, elég érdekesnek. Tévhit, hogy a hírnév tönkreteszi az embert. Az én tapasztalatom az, hogy a lelkileg sérültek azért vonzódnak annyira a hírnévhez, mert azt gondolják, hogy az ismertség teszi majd őket szerethetővé. A gondot az jelenti, amikor hihetetlenül magasra jutnak, és híresek lesznek, miközben ugyanannak az embernek érzik magukat, és nem tudják, innen hogyan tovább. Nem tudják, hogy mások önmagukért szeretik őket, vagy azért, mert híresek és gazdagok. Egy olyan világban élnek, ahol nincsenek valódi értékek, és nem létezik számukra olyan, hogy magánélet, hiszen minden problémájukról tud mindenki mindent. Mindannyiuknak vannak gondjai, a hírességeknek további problémát jelent, hogy esetükben egy egész világ figyelemmel kíséri, amint éppen összeomlanak. Ez csak még egy további dolog, amivel meg kell küzdeniük.

Sok szó esett itt az önbizalomról, illetve annak hiányáról. Mit gondol, miért vannak manapság olyan sokan azok, akik egyáltalán nem mernek, vagy nem tudnak bízni önmagukban?

A média folyamatosan olyan emberek életét közvetíti nekünk, akikről azt gondolhatjuk, hogy tökéletesek. A Facebook, a Snapchat, a Twitter és az Instagram is tele van olyanokkal, akik ezeken a platformokon mutatják meg a tökéletes családi életüket, a tökéletes testüket és a tökéletes partnerüket. A magazinok is ugyanolyan hibásak ebben, mi több, még az olyan szórakoztatónak szánt sorozatok is, mint a Jóbarátok, ahol egy pincérnő megengedheti magának, hogy egy Central Park-közeli lakásban éljen, és mindig makulátlanul és tökéletesen nézzen ki. Ez csak tovább mélyíti bennünk a meggyőződést, hogy a mi életünk nem olyan jó, mint másoké. Számos olyan kutatás készült már a világon, amelyek bebizonyították, hogy a kábeltévé megjelenésével és terjedésével, illetve

Ön szerint mi akadályozza meg az embereket abban, hogy önbizalommal telve tekintsünk a világra? Hol gyökerezik ez az általános önbizalomhiány, amely a statisztikák szerint is egyre több és több embert érint?

Igen, van ez a fajta általános elégedetlenségérzet mindazzal kapcsolatban, ami körülvesz bennünket. Sajnos ez nagyon korán, már gyermekkorban elkezdődik. A gyerekek egymás között vetélkednek abban, hogy kinek van meg a legújabb márkás cipő, ki mit hozott és milyen uzsonnásdobozban az iskolába. A tizenkét éves gyerekek a legújabb telefon vagy táblagép után áhítoznak. Megfelelő címkék nélkül hiányosnak, alkalmatlannak érezzük magunkat, ami óriási szégyen, hiszen

Az önbizalmunk egyenes arányban csökken azzal, ahogyan az értékeink is változnak. Az igazi probléma az, hogy azok az emberek, akik mindenáron tökéletesek akarnak lenni, a legboldogtalanabbak a világon, mert bár a média az ellentétével kábítja őket, ám a tökéletesség valójában egy elérhetetlen állapot. Mi mindannyian arra törekszünk, hogy tökéletesek legyünk, miközben ez semmilyen boldogságot nem okoz, sőt, valójában csak boldogtalanná tesz bennünket.

Mit tanácsolna első lépésként azoknak az embereknek, akik változtatni szeretnének az életükön?

A megbecsülés azt jelenti, mennyire szereted önmagadat. Mindennap fókuszálj arra, ami jó és szerethető benned. A legfontosabb, hogy szeresd magad. Semmi más nem számít. Ha igazán jóban vagy magaddal, mások is eszerint fognak kezelni téged. Önmagad szeretete a kulcs mindenhez.

Írd rá a tükörre, ragaszd a hűtődre.