Peller Mariann Bangó Margittal beszélgetett

Te olyan ember vagy, akire igaz a mondás, hogy hatalmas lelke van. Kérlek, mesélj egy kicsit a hitedről!

A hit az életem alapköve, meghatározója volt már egész kicsi gyerekkoromtól, és egészen a mai napig az. A családunk vallásos volt. Borzasztó szegények voltunk, 17 éves koromig mindig csak a mások levetett ruháit hordtam, de hát az volt a fontos, hogy nekem és a 7 testvéremnek legyen mit ennünk. Akkoriban iskolába menet minden reggel beszaladtam a templomba, leborultam, kértem, hogy legyen mit ennünk, és már futottam is az iskolába. Aztán, amikor elsőáldozó lettem, meghallotta a tiszteletes úr, hogy „milyen szép hangja van ennek a kis fekete lánynak" és megkaptam a szóló énekeket, és én tanítottam be a dalokat a többieknek. Aztán később, huszonéves koromban, sokat olvastam az Evangéliumot, de most, visszanézve látom, hogy meglehetősen bigott voltam akkoriban. Született egy baráti családban egy kislány, meghívtak a bemutatójára. Nem akartam elmenni, mert féltem, hogy ez egy más vallás, más Isten. De egy gyereket nem lehetett visszautasítani. Végül elmentem, és olyan szeretetteljesen fogadtak, olyan szellemiség járta át azt a templomot is, majd behozták a picit, az ablakon besütött a fény, rá a gyerekre, és én önkéntelenül térdre rogytam. Zokogtam, és azt mondtam, Uram, kérlek, bocsáss meg! Ott értettem meg sok igét, amit addig azt hittem, hogy értek.

A te hited nagyon erős, ugye?

Igen, és az évek során egyre csak erősödött, bár természetesen, voltak olyan periódusok, amikor elgyengültem én is.

Veled nagyon sok minden történt életed során, és nem csak pozitív dolgok.

Hogyne, úgy szoktam mondani, hogy sok próba volt az én életemben. Ha csak azt vesszük, hogy 11 műtétem volt, és nem pici, rutinnak mondott műtétek, hanem nagyon komolyak is voltak. A legmegrázóbb az volt, amikor tüdőembóliával kórházba kerültem, egy vizsgálat után a doktornőm leült az ágyam szélére, és azt mondta: Margitkám, őszinte leszek magához, mert tudom, hogy maga erős. Sajnos a mellében daganatot találtunk, és annak is a legrosszabb fajtáját. Azonnal kellene műteni, mert már a mirigyek is fertőzöttek, de az állapota nem teszi még lehetővé. Ez hatalmas próbatétel volt. Először nagyon elkeseredtem, az unokákat féltettem, nem is magamat, mert én boldogan megyek „haza", ha eljön az idő. De elszégyelltem magam, bementem a szobába, leborultam, és imádkozni kezdtem: Uram, a te kezedbe teszem az életemet, tégy velem, amit jónak látsz, de ne az én akaratom, hanem a te akaratod legyen meg! Végül, meg is lett, itt vagyok. Azért meséltem el ezt korábban is, hogy az én erőtlenségemből erőt adjak azoknak, akik hasonló bajjal küzdenek.

Gondolkodtál azon, hogy vajon miért jöttek ezek az életedbe?

Soha az életemben nem tettem fel Istennek azt a kérdést, hogy miért, Uram?

Ezt hogy bírod ki?

Mert meg vagyok győződve róla, hogy minden rossz, ami van az életben, az a rossztól, a Gonosztól van. De ha hiszünk tiszta szívvel és alázattal, akkor meggyógyít minket az Isten. Tudom, hogy ahogyan van mennyország, úgy pokol is van.

El tudod képzelni, hogy többször élünk?

Nem.

Mit gondolsz, a tehetség honnan van?

Egyértelmű, hogy odafentről van. Ki merem jelenteni, hogy Isten kiválasztott gyermekei kapják a tehetséget, valamiért. Nem azért, mert én olyan jó vagyok, mert nagyon sok rossz is van bennem. De azt hiszem, nem csak azért kaptam, hogy ezzel a kenyeremet megkeressem, és sokakat segítsek, hanem azért is, mert örömét leli bennem az Úr. Kaptam ráadásul egy nagyon erős emberismeretet, aminek igen komoly hasznát veszem, amikor a színpadon állok.

NL: Az első kártya arról mesél nekem, hogy az életedben egyensúlyra törekszel minden emberrel, még azzal is, akit nem szeretsz. Te minden embert oda helyezel, ahova való, úgy kezeled, ahogyan megérdemli, csupán az emberi léte miatt, függetlenül attól, hogy valójában hogyan viselkedik.

BM: Abszolút így van.

NL: A második lap azt mutatja, hogy rendkívül erős tűz energiák munkálnak benned.

BM: Igen, mint a veszett lovak, olyan vagyok néha.

NL: Ez még annál is több, nem feltétlenül tudsz róla. És nem engeded a középpontodból kimozdulni ezt a tűzenergiát, mert akkor mindent letarolna. Általában a tehetséges embereknek van ilyen, mert a művészethez, a nagysághoz tűz kell. Közben pedig az alázatodat és szelídségedet mutatja, hogy visszatartod ezeket a lángoló energiákat. A harmadik kártya arról szól, hogy folyamatosan építkezel, az életed során. És amit megteremtesz, azt pedig mindig tovább adod. A te jelszavad: adni.

BM: Ez is igaz, ami nincs, én még azt is odaadnám.

NL: Végül a negyedik lap arról mesél nekem, hogy te igenis, rettenetesen el tudsz fáradni.

BM: El, ám! (sóhajt)

NL: De ezt elrejted előlünk, úgy csinálsz, mintha a topon lennél, és közben...

BM: Közben nagyon fáradt vagyok. Úgy érzem magam időnként, mint egy rogyadozó ház, amit a szél, ha megfúj, összeomlik.

NL: Érdekes módon, mi mégis inkább a benned munkáló tüzet érezzük, mert ennyire elrejted ezt a fáradtságot. De közben, nézd meg ezt a kártyát, az ember alak már a botjára támaszkodik, olyan fáradt.

BM: Ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy én már mindennap fáradt vagyok. Közben pedig maximalista is vagyok. Mondták már nekem, hogy a színpadon fogok egyszer meghalni. Erre azt mondtam, a legszebb halál...