Interjú Szabó Győzővel drogproblémákról, színházról, családról

A Színművészeti Egyetem helyett a Képzőművészetire jártál. Csaposként kezdted a pályafutásod, a pult mögött - annak ellenére, hogy semmiféle színházi tapasztalatod nem volt - mégis egy saját színház megalapításán munkálkodtál. Hogyan jött ennek az ötlete?

Csaposnak lenni nem munka, sokkal inkább életérzés: a pult mögött állni olyan, mintha te irányítanád a kocsma közösségét. Meghatározó időszak volt ez az életemben: a budapesti éjszakai élet egy alternatív világ volt számomra. Nyílt színi játszmák folytak, mindenki mindenkit ismert, nem voltak alattomos dizájner drogok sem. Egy tiszta és nyílt világot éltünk akkoriban. Színházi tapasztalatom ekkor még nem volt, de már érdekelt ez a világ, így megalapítottuk Vajdai Vilmossal a Tilos az Á performance-t, ami azóta is létezik, jelenleg is a kuratóriumának elnöke vagyok. A célunk a megalapításkor is már az volt, hogy egy egyszeri, megismételhetetlen dolgot csináljunk, legyünk polgárpukkasztóak, kicsit úgymond forradalmiak.

A Katona színházban játszottál is, de onnan elküldtek téged. Ez már a drogproblémáid miatt volt?

Nem, Stohl Andrást és engem is a televíziózás miatt rúgtak ki onnan. Buci vezette a reggeli műsort, és ez nem fért össze a Katona színház elveivel, és hasonlóképpen nekem is az egyéb bulvár szerepléseim miatt kellett távoznom.

Mikor kezdődött a mélyzuhanás?

A kábítószereket, vagyis a heroint, a füvet, az LSD-t és minden egyéb tudatmódosító szert a színházi éveim közben és a Valami Amerika című film kirobbanó sikere előtt használtam. A Valami Amerikával lettem igazán népszerű, habár előtte is játszottam már tizenhat művészfilmben, komoly kritikai sikereket és díjakat zsebeltem be, de ezeket összesen annyian nem látták, mint a Valami Amerikát. Amikor népszerű lettem, már nem drogoztam.

Mi volt az a hang, ami azt súgta a fejedben, hogy tedd le a drogot?

Talán az életben maradás hangja lehetett az.

Számomra a Valami Amerika forgatókönyve és a felkérés elég erős motiváció volt, nem beszélve arról, hogy ha nem csinálom meg a rehabilitációt és az elvonókúrát, akkor összedől körülöttem a világ: a színházból kirúgtak volna, a családom elhagyott volna, gyakorlatilag az egész életem szétesett volna, így szó szerint és képletesen is, ha életben akartam maradni, nem is volt más választásom. Más kérdés, hogy ezzel együtt a poklok poklát jártam meg, mert lejönni a drogokról borzasztó nehéz, a fizikai és pszichés elvonásokat is beleértve.

Nézd meg, hogy miként folytatódik Győző története!

Mi következett ezután?

Azzal, hogy leálltam mindennel, a súlyom gyarapodni kezdett, egyszer csak azon kaptam magam, hogy 106,5 kiló lettem. Vagyis kihíztam a szerepkörömből. Mivel engem nem kövéren ismertek meg a nézők, muszáj volt lefogynom. Ez elindított egy egészségesebb életúton. Most 47 éves vagyok, és igyekszem magam jó kondiban tartani. Az én alkatom „sportos-mackós" – vagy ahogy mások mondják macsó vagy alfahím - , nem lehet egyszer csak egy elhízott aputestű valami. Most már sokkal jobban odafigyelek erre is. Ez nem a személyem, Szabó Győző hiúsága, hanem a színész hiúsága, a szerepkörömből nem hízhatok ki ismét. Ennyire legyen az ember hiú, figyeljen oda, és adjon magára. Miközben rendszeresen sportolni kezdtem, gőzerővel dolgoztam. A nagysikerű filmszerep megváltoztatta az életem, a színészetet pedig a mai napig nagyon szeretem, mindegy is, hogy hány ember ismer, vagy hány ember nem. Igazából hobbiként élem meg, nekem a színház, a színészet, a film, a forgatás azzal együtt, hogy ebből élek, sokat jelent. Igazi szerelem.

Magad döntöttél a tovább lépésről, vagy kellett a külső segítség?

Csak is mi léphetünk át ezen a problémán. Kaphatunk külső segítséget, de nekünk kell dönteni. 10 év heroin után nem lehet 2 nap alatt lejönni, ez egy összetettebb probléma, nagy erőt, hatalmas elhatározást és kitartást igényel. Amikor a drog átveszi az uralmat az ember felett, és már csak ez irányítja az életed, az szörnyű érzés. Én ennél többre tartottam magam, és kiszálltam a mókuskerékből. Nekem sikerült: legyőztem magam, és ez mindenen túlmutat.

Hogyan oldod a feszültséget? Az a hír járja, hogy egyedül járod a világot, csak felpattansz a motorra, és mész. Ilyenkor mi történik?

Változó. A motoron egyedül van az ember, ilyenkor van idő arra, hogy befelé figyeljek. Ennek persze megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Várni másokra, vagy éppen a boltok előtt ácsorogni nem az én világom. Szeretem a magam tempójában, a magam programjait megélni, és ez nem egyfajta önzőség, csak nincs arra időm, hogy másokkal ilyen szinten foglalkozzak.

Mi a helyzet a családdal?

Hamarosan ünnepeljük a 7 éves kisfiam, Misi születésnapját. Vele újraélhetem az apaságot, ami nagyszerű érzés, mert a lányommal, aki már 20 éves, annak idején a drogok miatt ez nem sikerült. Ezenkívül az idei év legnagyobb színpadi produkciójára próbálok, amit karácsonykor láthatnak majd a nézők Az álomutazó címmel. Ez a darab egy olyan világban játszódik, ahol már senki sem alszik, ezért senki nem is álmodik. Az emberek napi 24 órát dolgoznak, a gyerekek szinte az egész napjukat a suliban töltik, és csak azért mennek haza, hogy megcsinálják a házi feladatot. A történet főhőse Tomi, a tízéves kissrác azonban egy álombárány segítségével harcba indul az álomvilág megmentéséért. Én az álombárányok szakszervezetének egyik megbecsült tagját alakítom majd, egy olyan varázslatos bárányt, akinek szabad átjárása van a valóság és az álmok világa között... Olyan, mintha kicsit hasonlítanék is a színpadi karakteremre!?

Győző, aki ma már felelősségteljes családapa, nagyszerű színész, a poklok pokla után állt ismét lábra, és lett ünnepelt sztár. Megvolt benne az erő, hogy meghozza élete nagy döntését, és kitartott elhatározása mellett. Példaértékű átalakulása sokak számára inspiráló lehet.

Túl sok a stressz az életedben? Úgy érzed, nem találod a kapaszkodót? A Life.hu szakértője, Pilát Gábor life-coach Neked is segít! Írj nekünk az info@life.hu e-mail címre, hogy személyre szabott tanácsokat kaphass. Segítünk, hogy átalakíthasd a mindennapjaid!