Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Németh Lajos

Peller Mariann: Téged mindig vidám, pörgős, élettel teli léleknek látlak. El tudod képzelni azt, hogy ezek a tulajdonságok hozott dolgok, nem pedig örökletesek?

Németh Lajos: Sőt, majdnem százszázalékos biztossággal mondhatom, hogy én ezt valahol a gyerekkoromban szereztem, azt, hogy hinni kell valamiben. Vámosmikolán születtem, a Börzsöny lankáin, a Szlovák határ mentén. Összesen 10 méteren múlt, hogy most magyar nemzetiségű vagyok, nem szlovák állampolgár. A szüleim, nagyszüleim parasztemberek voltak, és mélységesen vallásosak. A vallás is évszázadok óta felmenőkről utódokra szállt. Én katolikus vagyok, bár azért akkoriban még nem nagyon tudtam, hogy mi is az, hogy hit. De volt misztikus része az istentiszteletnek, és mindig készültünk rá a családdal. Én viszont még nem nőttem fel akkor, ahhoz az egészhez.

P. M.: A te fejedben és szívedben a hit és a vallás ezek szerint szorosan összefügg?

N. L.: Igen, de felnőtt koromban azért változott bennem ez is. Most hiszek valamiben, és azt is tudom, hogy valami irányíthatja az emberiséget, az én sorsomat is. Időnként feltekintek az égre, de ez nem is azt jelenti nálam, hogy ez egyfajta istenhit, hanem azt, hogy hiszek valami olyan dologban, ami az én értelmemet és cselekedeteimet egy bizonyos irányba viszi. Eddig hál' istennek jó irányba vitte. Időnként elgondolkodom, hogy talán jót is tesz nekünk, gyarló embereknek, hogy ki vagyunk téve egy olyan felsőbb valaminek, ami azért a cselekedeteinket irányítja.

P. M.: Volt olyan élményed, amikor szinte a bőrödön érezted, hogy valami vagy valaki segít?

N. L.: Számtalan ilyen élményem volt, csak akkor, amikor épp történt velem valami, még nem tudatosodott bennem ez a dolog. Amikor viszont túl voltam rajta, akkor visszagondoltam arra, hogy Szűzanyám, lehet, hogy nem is az én saját akaratomból cselekedtem éppen úgy, ahogyan. Én egy családcentrikus ember vagyok, és imádom, amikor a Finnországban élő lányommal, a három gyerekével együtt, valamint az itt élő fiammal és két unokámmal összejövünk. Tavaly nyáron a Balatonnál voltunk mind, július 13-án, pénteken, amikor rosszul lettem. Mind megijedtünk, azonnal kórházba vittek, és kiderült, hogy szívritmuszavarom volt. Ami aztán szerencsére magától vissza is állt az eredeti állapotba. Utána volt időm még a kórházban elgondolkodni a történtekről. Mi van, ha ez nem akkor ér, amikor ilyen közel van a segítség, a szeretteim körében? Akkor gondolkodtam el komolyabban azon, hogy az idő mennyire véges. És milyen mázlista az, aki bizonyos égi vagy földi jeleket kap, és fel is ismeri azokat, amelyek segítségével biztosan jó úton jár az élete során.

P. M.: Vigyáznak rád, te is érzed ezt, Lajos?

N. L.: Úgy érzem, hogy igen! Nem történt még meg velem a röpke 68 és fél évem során, hogy ezt a védőburkot átszakítva semmibe vettem volna ezeket a dolgokat.

P. M.: Hogy működnek a megérzéseid? Hallgatsz rájuk?

N. L.: Én ezt mindig nagyon racionálisan igyekeztem felfogni. Nem lelki döntéseket hozok, hanem ésszel döntök. Bár az is lehet, hogy azért néha mégis belejátszik a megérzés is. De végül mindig úgy fordítom le magamnak, hogy miután matematika-fizika tanár szakra jártam, a racionális gondolkodás híve vagyok, inkább erre helyezem a hangsúlyt.

P. M.: Éreztél már olyat utólag, hogy ezt bizony máshogy kellett volna? Vagy előfordult olyan, hogy megbántál valamit?

N. L.: Azért vannak olyan döntések az életemben, amelyekről nem azt mondom, hogy ellenkezően kellett volna döntenem, de azért lehet, hogy jobb lett volna, ha nem vagyok annyira hirtelen, mint amilyen voltam. Én mindig belátom a hibáimat, és ha utólag kiderül, hogy rosszul döntöttem, akkor azt a környezetemnek is mindig megmondom. Nem is szégyellek bocsánatot kérni.

P. M.: Szerintem ez hatalmas dolog. Sokan nem képesek erre.

N. L.: Belátom a hibáimat, bár én egy idős, egyre házsártosabb nagypapi vagyok...

P. M.: Nem!

N. L.: De a környezetem tiltakozik ez ellen, ahogyan most te is. Miért?

P. M.: Azért, mert szerintem te egy mázlista vagy, Lajos. Azt gondolom, hogy te egy örökifjú lélek vagy, aki 120 évesen is pontosan ugyanígy fog pörögni.

N. L.: Szívemből beszélsz, így legyen!

Novák László: Három botok lapot is húztál, ami a nagymértékű tüzet mutatja. De azért értelem is van bőven, mert itt egy kardok királynő. A tűzzel csupán egy gond van: az Oroszlánt jelképezi, és ez talán már túl sok tűz, ami a szívet is jelképezi egyben. Tehát lehet szívproblémád. Túl aktív a személyiséged: három botok lappal. Túlpöröghet. Azért valószínűleg tudsz te érzelmes is lenni. Az első lap azt mutatja, amilyennek mindenki lát: egy győztes típus vagy. Sikerrel menetel előre, kitartóan az útján. Jól hat az emberekre, ugyanakkor jól viseli, hogy az emberek is komoly hatással vannak rá. A második lap mutatja a tudatalatti tartalmakat. Itt egy nagy adag intuíció van a mélyben, amit valószínűleg nem engedsz felszínre kerülni, el van nyomva. Pedig jól működhetnének a megérzéseid. Sőt valószínűleg úgy is fordítod le magadnak, hogy ez tudás, holott lehet, hogy a megérzéseid adták a választ egy-egy helyzetre.