Szollár Zsolt harmadszor is elfogadta a Vasemberkihívást: „Kevés választott el az ájulástól”

Szollár Zsolt gyermekkorában úszott és focizott, de a sport iránti szeretetét és elköteleződését az utcai sportoknak köszönheti. Gördeszkázott, majd áttért a BMX-re.

„Pár év utcai bringázás után meguntam a züllöttebb társaságokat és találkoztam a mostani barátaimmal, akik már akkor versenyeztek. Nem sokkal később a BMX Cross országos bajnokságon találtam magam, ahol mindkét napot megnyertem amatőr kategóriában, majd addig edzettem, hogy az olimpiai keretig jutottam."

Hiába volt azonban sikeres BMX versenyző - Osztrák-Magyar bajnok, Európa-kupa negyeddöntős - az egyetemhez közeledve nem látta benne a lehetőséget egy megfelelő egzisztencia megteremtéséhez, ezért abbahagyta, és a tanulás mellett CrossFit versenyekre kezdett járni.

„Sikerült itt is több első- és dobogós helyet szereznem, a mai napig oktatom az embereknek a funkcionális edzésformát, de a teremsport mellett a bringát nem lehetett kitörölni a fejemből, ezért hobbiszerűen újra elkezdtem kerékpárversenyekre járni, ezúttal hegyi- és országúti kerékpáros szakágban."

Zsolt 2017-ben döntötte le, hogy elindul első IRONMAN versenyén, amihez egy 7 hónapos, hullámvasúthoz hasonlító felkészülés vezetett.

„Mint a legtöbb embernek, nekem is bakancslistás dolog volt. Nem szándékosan, de mindig a szélsőséges dolgokat találom vonzónak. Azokat a dolgokat, amiket kevesen mondhatnak el magukról, és a három sportágat tartalmazó mozgásformából a kerékpár életem nagy részét kitöltötte, úszni jártam kiskoromban, futni pedig mindenki tud, gondoltam az akkori hiányos ismeretemmel. A táv embert próbáló, akkor miért ne próbálnám ki magam rajta?"

Ám életében az IRONMAN nem csupán egy próba volt, ugyanis elindult a két évvel későbbi versenyen is. Vajon melyik volt számára a nagyobb kihívás?

„Minden útban más a nehéz, a célok is változnak, a saját testünkről rendelkezésre álló ismereteink is gyarapszanak, de mindig jön egy újabb meglepetés, kihívás. Egy IRONMAN teljesítésnél az út, maga a felkészülés a nehéz, ezt kell teljesíteni. A versenypályán töltött, edzettségi szinttől függő 8-14 óra csak az i-n a pont.

Visszatekintve, a felkészülést és versenyt is nézve az első volt nagyobb kihívás a sok mentális és fizikális akadály miatt, azonban a második versenyen futás közben olyan mélyre kerültem fejben és testben, hogy kevés választott el az ájulástól. Erre csak rárakott egy lapáttal, hogy magamhoz képest 3 órás javítást tűztem ki célul, amit még senki, vagy csak 1-2 ember tudott teljesíteni. Végül 2 órát javítottam - még ezzel az ájulás környéki állapottal is -, amivel én lettem az egyik legtöbbet javító sportoló abban az évben."

Egy átlagos életet élő ember számára nehéz elképzelni, hogy mit is jelent igazán egy ilyen hosszútávú triatlon verseny. Zsolt azonban már kétszer is teljesítette, és igen tanulságos módon élte meg.

„A hajnali tóban úszást követően minimum 5 órát ülünk a kerékpáron, és akkor már elég jó - 36km/h - átlagtempót mész. Ez alatt az 5-6 óra alatt azért átgondolod párszor, mire jó az, hogy egy ember munkaidejét intenzív mozgással töltöd, és még előtted van a maraton. Ezt megtoldod azzal az érzéssel, hogy a 33 fokban egész nap tűzi a nap a tested.

Szóval az első holtpontok a bringán jönnek, de ez még túlélhető, mert megállhat a lábad, nyújtózhatsz, a kerékpár gurul. Az igazi munka és az igazi holtpontok a maraton teljesítésekor kezdődik, a legnagyobb melegben. Szinte senki nem gondol bele, hogy a triatlon 4 sportágból tartozik, és a 4. a táplálkozás. Ha ezt elrontod, az összes eddigi munkádat dobhatod a kukába. Na, nekem ezért jöttek a holtpontok és ezért kerültem ájulás közelbe. A szénhidrát, folyadék és ásványi anyagok pótlása a megfelelő arányban elengedhetetlen, ugyanakkor egy borotvaélen táncolás, hiszen ha alul teljesítesz ebben, akkor ájulás közeli állapot, ha felül, akkor hányás-, hasmenés a következmény. Nekem mindkettőt sikerült megtapasztalnom, majdnem fel is adtam a versenyt."

Az interjú a következő oldalon folytatódik. Lapozz!

Zsolt idén újra elfogadta a Vasemberkihívást, ám nem egyszerű a család és két munkahely között helyet szorítani a felkészülésnek.

„A járványhelyzet idei fázisa nagyban nem érinti a felkészülést, csak a külföldi, meleg éghajlati edzőtáborozás marad el. Szerencsére versenyengedéllyel zavartalanul tudok készülni.
A felkészülés legnagyobb kihívása az időbeosztás, logisztika.

Heti 9 edzést kell besűrítenem 6 napba úgy, hogy a kötelezettségeimnek is megfeleljek, ami nekem is nagy kihívás, de főleg a közvetlen hozzátartozóim részéről követel sok áldozatot. Két munkám van, az egyik a családi vállalkozásunkban, ahol rengeteg támogatást kapok, a másik munkám az emberek egészségesebb életre segítése, és a sportteljesítményük növelése sportdiagnosztikai vizsgálatokkal kiegészítve. Ez személyes és online jelenlétet is igényel, néha éjszakába nyúlóan. Ez azonban nem teher, nem érzem a kiégés veszélyét sem, mert jönnek az eredmények, és örömmel tölt el, hogy a saját tudásomat más javára tudom fordítani."

Szollár Zsolt önmagát makacs, már-már önfejű emberként jellemzi, aki számára a folyamatos motivációt az jelenti, hogy megmutassa, lehetséges az, ami mások szerint lehetetlen. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy idén harmadszor áll az IRONMAN rajtjához.

„Minden eddiginél erősebb formában érzem magam, és az életmódom, munkám is jobban támogatja az ilyen szintű sportot, mint eddig bármikor. Időt tekintve a tavalyi célomhoz képest most sincs nagyobb elvárás, szeretnék 10 óra alá bemenni. Amennyiben ez mégsem sikerülne az idei pálya domborzata miatt, mindenképp 10 óra pár perccel számolok. Ha ez sikerülne, az igen előkelő korosztályos helyezést jelentene."

Zsolt egész évben aktívan sportol, évente 8-10 versenyen indul. Ezek célja számára nem a dicsőség megszerzése, inkább egyfajta motivációtöltés.

„Nem legyőzni akarok másokat, a teljesítményemet akarom összehasonlítani velük. A kihívást az jelenti, hogy magamhoz képest versenyről versenyre fejlődjek, ha ez nem menne, abbahagynám, hiszen túl vagyok a csúcson, ennyire volt képes a testem az adott körülmények között: munka, alkalmazott edzésmódszer, táplálkozás, pihenés."

Ekkora fizikai és mentális igénybevétel esetén jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor elfárad, kimerül.

„Testileg és fejben is el tudok fáradni. A fizikai fáradtságon túl tudok lépni, hiszen minden mentálisan dől el. Felkelsz-e az ágyból vagy sem? Ha nem, a célegyenesben eszembe fog jutni, hogy ha azt az egy elmaradt edzést megcsináltam volna, 1 másodperccel jobb lehettem volna. De miért ne kelnék fel? A gyengék nem kelnek fel, és ha valami, akkor gyenge nem lehet egy férfi a szememben.

Mentálisan a többi teendőm és a sport miatti logisztikában együttesen fáradok el. Erre tökéletes egy kirándulás, autómosás, esti meditáció vagy egy olyan este vagy teljes nap, amikor elengedem a dolgokat és olyan időtöltést szervezek, ami teljes mértékben kikapcsol."

Zsolt céltudatossága és szervezői készsége nem csak az aktív sport területén mutatkozik meg. Hosszú távon gondolkodik.

„Jelenleg bejegyzés alatt áll egy sportegyesületünk, melyet egy gyerekkori barátommal, Farkas Tiborral alapítunk, aki szintén az IRONMAN rabja. Nagy vágyunk, hogy egy modern felfogású sportegyesületként működjünk, ahol az eddig megszerzett kapcsolatokat felhasználva télen Kanári-szigeteki, spanyol-, nyáron pedig hegyvidéki edzőtáborokat szervezhessünk. Sportszerető közösséget akarunk építeni. Szeretnénk versenyeket szervezni, hiszen Nagykanizsa és környéke olyan adottságokkal rendelkezik, amit kár lenne nem kihasználni, illetve hosszabb távú céljaink közé tartozik az utánpótlásképzés, hogy ne csak mi mondhassuk el magunkról, olyan fizikai és mentális alapokon állunk, amit senki nem vehet el tőlünk, és felnőtt korban senki nem szerezhet már meg."