Bangarians: így élt Magyarországon a szétválasztott sziámi ikerpár, Rabeya és Rukaya családja

Orján Dóra / Life.hu: Mi az alapítvány missziója és hogyan kerültetek kapcsolatba a bangladesi családdal?

Fuchs Richárd: A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány 2010-2011 óta vezet missziókat Bangladesbe. Dr. Pataki Gergely olyan embereknek segített helyreállító sebészeti beavatkozásokkal, akiknek gyakorlatilag már nem volt más esélye.
Több, mint 10 évvel ezelőtt riporterként kísértem Pataki doktort Bangladesbe. Volt, hogy távoli kis falvakban kerestünk olyan pácienseket - főleg gyerekeket -, akiken a magyar orvos segíthet, mellette pedig egy fővárosi kórházban végzett műtéteket. A Bangladesbe évről évre visszatérő magyar misszió egyre ismertebb lett az országban. 2017-ben jött a kérés, hogy a magyar orvosok vizsgálják meg a fejüknél összenőtt kislányokat.

O.D./Life.hu: Milyen a sziámi ikrek családi háttere és milyen életkörülmények között éltek?

F.R.: A szülők értelmiségiek, mindketten tanárok, a család teljesen kulturált körülmények között él. Mégis, az ikrek születése egy olyan élethelyzet elé állította őket, amelyet nem tudtak önerőből megoldani.

O.D./Life.hu: Milyen volt a gyerekek megítélése a szülőfalujukban?

F.R.: A dokumentumfilmben egy riportalany ezt úgy fogalmazta meg, hogy a hétköznapi életben léteznek babonák és előítéletek. Az egyszerű emberek a család falujában sokszor arra gondoltak: "Mit tehetett ez a család, hogy ezt a büntetést érdemelték?!" Mondhatni kirekesztetté váltak, és az édesanya nem merte utcára vinni az ikreket. A család élete pokollá vált volna, mert a gyerekeik életét önállóan nem tudták volna megoldani.

O.D./Life.hu: Hogyan láttad az ikrek édesanyját? Miképpen élte meg a műtétsorozatot?

F.R.: Taslima egy elképesztően erős asszony. Több kisebb, ugyanakkor fontos és kockázatos operáció előzte meg a konkrét szétválasztást. Talán ezek valamilyen módon segíthettek a szülőknek lelkileg felkészülni. Amikor 2017-ben először találkoztam az édesanyával, megkérdeztem tőle, hogy biztos-e a műtétben, akkor azt válaszolta, ennél a helyzetnél minden jobb, majd hozzátette, bármilyen eredményt elfogadnak, csak a gyerekek ne legyenek összenőve.

O.D./Life.hu: Miben rejlik az orvoscsapat sikerességének titka?

F.R.: Elképesztő elszántság és vasakarat kell ahhoz, hogy egy csapat belevágjon egy ilyen misszióba. Elmondhatatlanul sok buktatója volt, és mindegyiket le kellett győzni. A szakemberek nem akadályokat, hanem megoldandó feladatokat láttak. Nagyon sok ember foglalkozott az ikrekkel, és a dokumentumfilmnek pont az az egyik üzenete, hogy ennek a sok embereknek az együttes ereje kellett ahhoz, hogy sikerüljön ennek a családnak az életét megváltoztatni. Közösen csak úgy nevezzük magunkat: Bangarians.
A magyarországi szakasz lényege az volt, hogy a gyerekek fejbőre alá Pataki doktor vezetésével szövettágítókat ültessenek be. Ezekre azért volt szükség, hogy ha szétválasztják a kislányokat, legyen mivel befedni a műtéti területet. Enélkül nem lehetett volna elvégezni a szétválasztó műtétet. Ezt egyébként a filmben részletesen elmagyarázzák az orvosok.

O.D./Life.hu: Mennyit értettek meg a gyerekek a történtekből?

F.R.: A magyarországi tartózkodásuk alatt mindenki azon volt, hogy egy boldog és biztonságos világot teremtsen a számukra. Elhalmozták őket szeretettel, törődéssel, kedveséggel. Idővel elkezdték a gyerekeket rávezetni arra, hogy változás fog bekövetkezni az életükben. Persze nem értették, hogy mi vár rájuk, de érezték a szülők aggodalmát, feszültségét. Császár Zsuzsanna pszichológus volt az, aki felkészítette a kislányokat és a családot a hamarosan bekövetkező változásokra. Ez egy hosszú és bonyolult folyamat volt, amit Zsuzsa elmesél a filmben.

O.D.: A műtétsorozatot követően a lányok mennyire élhetnek majd teljes életet?

F.R.: Erre én nem tudok válaszolni. Az orvosok a mai napig kapcsolatban vannak a családdal. Pataki doktor egy hete jött vissza Bangladesből. Egy biztos, a magyar orvosok soha nem fogják magukra hagyni a családot.

O.D./Life.hu: Mennyire lehet az eseményektől érzelmileg elhatárolódni, vagy ez lehetetlen?

F.R.: Én ebben a történetben senkitől és semmitől nem szeretnék érzelmileg elhatárolódni. Ők egy nagyon szerethető, kedves és normális család, és az egész misszióra jellemző, hogy az emberek közel kerültek egymáshoz. Zsuzsannát, a pszichológust Zsuzsa Mother-nek, vagy Mariannt, a nővért, Mariann Mothernek szólították. Elképesztően mély kötődések alakultak ki, nem lehet nem bevonódni lelkileg.

O.D./Life.hu: A karriered szempontjából és pszichésen milyen érzés részese lenni egy ilyen projektnek? Mit jelent ez a te életedben?

F.R.: Karrier szempontból sosem vizsgáltam, ez egyáltalán nem érdekel. De az, hogy részese lehettem egy ilyen missziónak, az, hogy részese lehettem ennek a csapatnak és az utóbbi bangladesi útjaim alatt már engem is egyre inkább családtagként kezeltek, az rendkívül jó érzés. Jó, ha érzelmileg ilyen kötődések tudnak kialakulni. Rengeteget tanultam a kislányoktól, a családtól, az orvosoktól. Csak nyertem, hogy ennek én is a részese lehettem.

A sziámi ikerpárról szóló dokumentumfilmet itt megnézheted: