Schobert Norbi: "Aki engem utál, az irigy, erre nem látok más magyarázatot"

Teste nem most először figyelmeztette a fitneszgurut, hogy lassítson és csökkentse a stresszt az életében. Ez azonban nem egyszerű feladat, főleg, hogy több mint ezer ember megélhetése múlik rajta.

Nemrég újra kiadták az egyik egyik első könyvét, A Norbi titok-ot, és ennek kapcsán készített vele interjút a Life.hu. A fitneszguruval arról beszélgettünk, hogy mely döntéseit bánta meg az életében, eljátszott-e már a visszavonulás gondolatával, és hogyan birkózik meg a támadásokkal, a kritikus kommentekkel.

Húszéves az Update-módszer, amelyre a vállalkozásod is épül. Az Álomgyár Kiadó most újra kiadta az egykori sikerkönyvedet, A Norbi titok-ot. Van, amit megbántál az eltelt két évtizedben?

– Arról külön könyvet írhatnék, hogy mit bántam meg. (nevet) Az élet nem hibátlan, nincs olyan, ami egyértelműen fekete vagy fehér lenne, szürke zóna az egész. Rengeteg ballépésem volt. Ezt a könyvet nem bántam meg, rengeteg ember életét megmentettem már, és még sokakét meg is fogom. Az Update szerint élek én is, és minden egyes nap edzek, persze már kevesebbet, mint egykor, de nem szabad abbahagyni a mozgást.

– Nem azért sportolok, hogy fogyjak, hanem mert minőségivé szeretném tenni az öregkoromat. Nem tudom, hogy meddig fogok élni, lehet, hogy már nem sokáig, de azt tudom, hogy nem akarok meggörbülve, totyogva járni a buszmegállóba. Nem akarok elhízott, beteg nyugdíjas lenni. Ha választani kellene, azt szeretném, hogy inkább a futógépen érjen a halál, mintsem egy otthonban, legyengülve.

Köztudott rólad, hogy kövér kisgyerek voltál. Vannak még ennek nyomai? Sokan úgy tartják, hogy aki egykor kövér volt, az örökké annak fogja látni magát.

– Bármikor nézek a tükörbe, egy kövér kisfiú néz vissza rám. Sosem voltam elégedett magammal. A kövérség olyan lelki sérülést okoz az emberben, amelyből elég nehéz kigyógyulni. Nem hibáztathatok ezért senki mást, csakis magamat, hiszen az életmódomnak köszönhettem, hogy elhíztam. Reggel megettem két-három kiflit, délelőtt egy csokit, ebédre rántott húst, rizst tartárral és kólával, délután chipset, este három-négy zsemlét és zárásként egy kis fagyit. Így teltek a mindennapjaim, és csak annyi kellett a változáshoz, hogy drasztikusan lecsökkentsem a szénhidrátbevitelt.

Valóban csak a szénhidrát lenne az ellenség, amely az elhízásért felelős?

– Nevezhetnénk ellenségnek is a szénhidrátot, de a mértéktelenség a legnagyobb gond: hogy nem tudunk megálljt parancsolni magunknak. Esszük a pékárukat, a tésztákat, a nagy adag köreteket, az édességeket és a sós nassolnivalókat. Ezt hívom én szénhidrátmérgezésnek. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy mondjunk le mindenről és ne együnk se kenyeret, se süteményeket. Egy a fontos, mégpedig, hogy csökkentsük a mennyiséget. Fogyasszuk bátran mindent, húsokat, zöldségeket és zsírokat is, de mindent mértékkel.

Nem is érzed jól magad a bőrödben?

– Nem, de nem az egykori kövérségem, hanem a válság miatt vagyok rossz állapotban. Ebben a helyzetben ki tudja magát önfeledten jól érezni? Nem tudni, mi lesz holnap, hogyan változik a világ, és így lehetetlen előre tervezni. Nőnek a beszállítói- és energiaárak, lehet, hogy nekünk is emelni kell majd... Nincs egy nyugodt percem sem, folyamatosan jár az agyam és érzem a nyomást, hiszen ezerötszáz embernek adok most munkát. Alkalmazottak, boltosok vagy beszállítók, mindenkiért én személyesen tartozom felelősséggel.

Ebben a helyzetben nehéz tervezni, de hol látod magad mondjuk húsz év múlva? Elképzelhető, hogy akkor már visszavonulsz ettől az egész felhajtástól?

– Négy-öt éven belül vissza fogok vonulni, és szépen lassan át akarom engedni az irányítást a gyerekeknek. Látom magam, amint minden stressztől távol, Réka gyerekkori otthonában élünk, a kertben bográcsban főzöm a pörköltet, sütöm a steakeket, futok a kutyával, nap végén pedig a teraszon ücsörgök. Nem tudom, hogy megvalósul-e ez az álom, de abban biztos vagyok, hogy én idősen sem leszek elhízott. (nevet)

A gyerekek közül ki venné át a céget?

– Szerintem bármelyikük képes lenne folytatni, de még fiatalok. Persze hamar eltelik az a négy-öt év, viszont Norbika szerintem simán a helyembe tudna lépni, ha úgy hozná az élet. Lehet, hogy nem is kell Norbi az Update-be.

Megbántad, hogy a saját nevedet tetted márkává?

– Nagyon! (nevet) Mindenért engem vesznek elő, nemcsak a jóért, hanem a rossz dolgokért is.

Sokan támadnak.

– Semmi rosszat nem tettem az életemben. Rengeteg embert lefogyasztottam, az embereket a mozgással boldoggá tettem, finom kajákat gyártottam, húsz éve főzök és tornázok a médiában, nem bűnöztem, nem alkoholizáltam, nem vertem a családomat, nem vertem át senkit. Aki engem utál, az irigy, erre nem látok más magyarázatot. Erre viszont nincs ellenszer, egyszerűen el kell viselni, ha támadják az embert.

– Nem vagyok hibátlan, volt egy-két olyan megnyilvánulásom, amelyet megbántam, amelyet jobb lett volna meg sem osztani, vagy finomabban megfogalmazni, de megtörtént, már nem tudom visszacsinálni. Azt viszont nagyon jól megtanultam, hogy semmiről sem szabad élőben beszélni, élőben csak felolvasni kellene dolgokat. (nevet)

Kommenteket olvasol?

– Már nem. Mert hiába jön tízből kilenc jó, ha van egy gonosz, személyeskedő megszólalás, az fog beleégni az emlékezetedbe. A negatív komment Réka szerint olyan, mint a kutyagumi, ha belelépsz, hosszan pucolhatod utána a cipődet és a szagát ott fogod érzeni az orrodban akkor is, ha már letakarítottad. Ezeket ki kell kerülni és menni kell tovább.