“A természetközeliség mindig az életem szerves része volt.” Interjú Dr. Spohn Rékával, a jövő antibiotikumainak díjnyertes kutatójával

Dr. Spohn Réka biológus a kórokozók antibiotikum-rezisztenciájával kapcsolatos kutatási eredményeinek köszönhetően kapta meg a nívós elismerést. A kutatónő készséggel beavatott minket szakterülete érdekes szegmenseibe, és elárulta, hogyan egyezteti össze a munkát a magánéletével.

Nyilván sokan nehezen tudják elképzelni, hogy néz ki az a folyamat, amely a kórokozók rezisztenssé válásához vezet. Hogyan magyaráznád ezt el egy általános iskolásnak?

A baktériumok ebből a szempontból nem különböznek más élőlényektől: ha változást észlelnek a környezetükben, ahhoz megpróbálnak alkalmazkodni. Ez megy végbe egy antibiotikumos kezelés során is. Bár az úgynevezett szuperbaktériumok rengetegféle antibiotikus készítményre rezisztenssé válhatnak, ezzel egy időben gyenge pontok is kialakulnak bennük. Mi ezeket vesszük célba, így határozzuk meg az új, fejlesztés alatt álló gyógyszerek összetételét.

Kutatásaid során az általában tartósítószerként használt biocid adalékanyagok és az antibiotikum-rezisztencia kapcsolatát vizsgálod. Tudományos feltételezések szerint ezek az anyagok segítik a kórokozókat abban, hogy ellenállóvá váljanak a gyógyszerekkel szemben. Az mennyire befolyásolja ezen képességüket, hogy az orvosok gyakran akkor is antibiotikus terápiát rendelnek el, amikor arra nincs égető szükség?

Sajnos minden egyes antibiotikum-kúrával lehetőséget biztosítunk az épp célba vett kártékony mikroorganizmusoknak a rezisztencia kialakítására. Mindazonáltal mindig mérlegelni kell, hiszen egy súlyos bakteriális fertőzés esetén a gyógyszeres terápia több előnnyel bír, mint hátránnyal. Azonban, ha nincs rá feltétlenül szükség, teljesen felesleges alkalmazni.

Sokan azért ódzkodnak az antibiotikumoktól, mert tartanak a mellékhatásaiktól. Azok az új szerek, amiket a csapatotok fejleszt, ebben a tekintetben enyhébbek vagy erőteljesebbek lesznek?

A széles spektrumú antibiotikumok használata együtt jár a jótékony flóra pusztulásával, s ez okozza a legtöbb kellemetlen mellékhatást. Mi jelenleg még széles spektrumú szereken dolgozunk, melyek azonnal alkalmazhatóak, nincs szükség a fertőzést okozó baktérium azonosítására.

Léteznek olyan kutatási irányzatok is, melyek célja a szűk hatásspektrumú gyógyszerek kifejlesztése. Utóbbiak célzottan egy-egy baktériumfaj ellen veszik majd fel a harcot, ám ehhez a diagnosztikai eljárásoknak is fejlődniük kell, hogy minél gyorsabban kimutathassák, pontosan milyen kórokozó támadta meg a pácienst, hiszen csak ezután kezdhető meg a kezelés. Ennek a kombinációnak köszönhetően a jó baktériumok életben maradnak, így az újabb fertőzések és a kellemetlen mellékhatások kialakulása is elkerülhetővé válik.

Mit tanácsolsz azoknak, akik a biocidek mellőzése által is szeretnének tenni az egészségükért?

Az általam vizsgált biocidek élelmiszerekben és kozmetikai cikkekben szerepelnek tartósítószerekként. Amennyiben ezeket a termékeket nem mi készítjük otthon, szinte biztos, hogy van bennük valamennyi tartósítószer, hiszen az alapanyagok kiváló táptalajt biztosítanak a baktériumok számára, s ez ellen tenniük kell a gyártóknak. A kézműves natúr termékek elállási ideje épp ezért annyira rövid.

Eddigi eredményeink alapján azonban egyelőre úgy látjuk, hogy a biocidek nem olyan veszélyesek az antibiotikum-terápiák szempontjából, mint ahogyan azt korábban feltételezték róluk. Sokkal nagyobb kárt okoz az antibiotikumok túlhasználata.

Hogy látod, hol tartunk nemzetközi viszonylatban a te szakterületeden?

Amikor tíz éve elkezdtem dolgozni a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban, több sikeres kutató érkezett haza csoportot alapítani. Én az egyik elsőként megalapuló csoportnál, Pál Csaba vezetésével dolgozom, ahol világszinten elismert kutatásokat végzünk. Őket aztán további csoportalapítók követték, illetve jönnek sokan a csoportokba külföldről is, akik tőlük szeretnének tanulni. Így a kutatóközpont egy világszínvonalú, multikulturális hely lett, ahol nap mint nap rengeteget tanulok, inspirálódom. Nagyon szeretek itt dolgozni.

Mivel tartod frissen az elmédet? Hogyan hozod ki magadból a maximumot minden munkanapodon?

Ha tehetem, biciklivel járok dolgozni. Ez tökéletesen felfrissíti az agyamat az alatt a fél óra alatt, amíg hazaérek, így otthon már sikerül kicsit kikapcsolni és csak a családomra figyelni. Szeretek a gyerekeimmel teljesen elmerülni a játékban, illetve nemrég új hobbikkal gazdagítottuk az életünket.

A nagyobbik lányomnak köszönhetően annyira megszerettük a lovakat, hogy most már mindannyian eljárunk lovagolni. Emellett kutyákkal is bővült a családunk, velük rendszeresen agilityzünk. Lovaglás és agility közben kénytelen vagyok annyira ráhangolódni az állatok jelzéseire, hogy biztosan kiürül minden más gondolat a fejemből.

Előfordult már, hogy civilként is tudtál profitálni a szakmai felkészültségedből?

Igen, nagyon hasznos, amikor aktuális problémákról – mint például a koronavírus-járvány, vagy ha valaki megbetegszik, de akár egy választható védőoltás esetében is – tudományos szemszögből, hiteles forrásokból tájékozódhatok, s az így megszerzett információk alapján tudok döntést hozni.

Befolyásolja a kulturális érdeklődésedet a szakmai tevékenységed? Ha igen, miként?

A természetközeliség mindig az életem része volt – többek között ezért is indultam el a természettudományos pályán –; a lovazás és a kutyázás mellett imádok kirándulni, kertészkedni is.

Gyakran járunk a családommal kortárs balettelőadásokra – leginkább kisgyermekeknek szóló darabokra – és szeretünk olvasni, bár mostanában több gyerekkönyvet olvasok, mint felnőtteknek való irományt. (nevet) Dragomán Györgytől a Máglyát olvasom épp, bár időhiány miatt elég lassan haladok vele. A Ruminiből bezzeg lassan a könyvsorozat végére érünk.

Hogyan ünnepelted a díjat?

Amikor először értesítettek, el sem hittem, kellett hozzá egy kis idő. Épp nyaraltunk, így a vacsoránál megünnepeltük az örömhírt, illetve a L'Oréal díjátadó gálája is rendkívül felemelő élmény volt, hatalmas megtiszteltetés volt részt venni rajta.