Amikor egy csoda valóra válik – Egy nyílt örökbefogadás igaz története

2017.06.05. 20:33

Az örökbefogadás egy csodálatos dolog; gyermekek, akiknek valamilyen okból nem adatott meg, hogy vér szerinti szüleikkel nőhessenek fel, esélyt kapnak, hogy új, szerető családot találjanak. Ma Magyarországon az örökbe fogadó szülők 2/3-a 3 évnél fiatalabb gyermeket szeretne, elsősorban csecsemőt, újszülöttet. Erre a legnagyobb esélyt számukra a nyílt örökbefogadás jelenti. Egy ilyen igazán szívbemarkoló történetet mutatunk most be.

Nevezzük az örökbe fogadó szülőket Zsuzsinak és Péternek. Ismerd meg az ő történetüket; hogy miért döntöttek az örökbaba mellett, miként fogadta a család a döntésüket, miként élték/élik meg, hogy gyermeküknek nem ők a vér szerinti szülei.

„Anya és apa szívében fogantál, de egy másik néni pocakjában voltál."Forrás: Thinkstock
Nyílt örökbefogadás
Magyarországon jelenleg 7 olyan közhasznú szervezet van, mely ilyen jellegű örökbeadásban segédkezhet (Alfa Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetség, Bölcső Alapítvány, Együtt az Életért Közhasznú Egyesület, Fészek az Örökbefogadókért és Örökbefogadottakért Alapítvány, Gólyahír Egyesület, 8 VÁRVA VÁRT Alapítvány, Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány*). Lényege, hogy a vér szerinti és az örökbe fogadó szülők kölcsönösen megismerik egymást, sőt, ha szeretnék, tarthatják is egymással a kapcsolatot a későbbiekben. Sok gyermekre váró pár választja ezt a formát, mivel így nagyobb esélyük van újszülött kisbabát örökbe fogadni. *Emmi - Tájékoztató az örökbefogadás feltételeiről

Mikor érkezett el az a pont, amikor eldöntötték, örökbe fogadnak?

Péter már a kapcsolatunk elején elmesélte, hogy nem biztos, hogy lehet majd gyermeke, hiszen az előző házasságából született fia is a lombik eljárás segítségével született sok év és sok eljárás után. Ezt rögtön elfogadtam, és azt válaszoltam; „Nem baj, ha nem sikerül, majd örökbe fogadunk."  Valahol mindig is azt éreztem, hogy szívesen lennék örökbefogadó szülője egy vagy több gyermeknek.
Persze azért elkezdtük a vizsgálatokat, és eljutottunk néhány inszeminációs beavatkozásig, de egy idő után azt mondtam, elég volt, ennek így semmi értelme. Férjemnél ugye ismert volt a probléma, amivel kezdeni nem lehet semmit, nálam pedig semmi olyat nem találtak, ami miatt ne szülhetnék. Ennek ellenére iszonyú mennyiségű gyógyszert, injekciót kaptam, és persze szerencsétlenségemre sorba jöttek ki a mellékhatások. Szóval így döntöttünk el, hogy örökbe fogadunk.

Mesterséges megtermékenyítésForrás: Thinkstock

Érdekes, de sokakkal ellentétben én megbántam, hogy elkezdtük a beavatkozásokat, és az sem megszokott, hogy sosem volt bennem űr azért, mert nem szülhettem.

Mi előzte meg az örökbe fogadást?

Meghallgatások, környezettanulmányok, kereseti kimutatás, orvosi papírok, kötelező tanfolyam. Kb. 5 hónap telt el, míg megkaptuk a határozatunkat, hogy örökbe fogadhatunk. 0-1,5 éves, egészséges vagy korrigálható egészségi állapotú gyermekre voltunk nyitottak, és sem nemet, sem származást nem kötöttünk ki.

A család, a leendő nagyszülők hogyan fogadták ezt az elhatározást?

A család elég vegyesen reagált az elhatározásunkra. Az én oldalam kifejezetten pozitívan fogadta, Péter szülei pedig örültek volna, ha mellette próbálkozunk a lombikprogrammal is.

Thinkstock
Örökbefogadás Magyarországon
Az örökbefogadás a jóléti államokban mindennapos eseménynek számít. Olajozott folyamat, amelynek minden résztvevője a lehető leggyorsabban juthat optimális megoldáshoz. Hazánkban azonban nem ennyire rózsás a helyzet.

Hogyan kerültek kapcsolatba az örökbeadó anyával?

Egy kivételével minden, akkor működő örökbefogadást segítő szervezethez jelentkeztünk. A Gólyahír Egyesület várakozóknak szervezett találkozója után nem sokkal felhívtak engem egy hétfői napon, hogy készen állunk-e egy találkozóra. Persze hogy készen álltunk. Néhány órán belül meg volt szervezve a másnapi utazás a leendő örökbeadó, Életetadóhoz. A férjemmel megbeszéltük, hogy kivételesen első látásra kell ítélnünk, csak akkor megyünk tovább az ismerkedésben, ha mind a kettőnknek szimpatikus az a hölgy, aki családot keres a pocakjában növekvő új életnek, amelyet felnevelni különböző okok miatt nem tud. Mikor megláttuk a nagypocakos kismamát, egymásra néztünk a férjemmel, és összemosolyogtunk. Éreztük, Ő az. 

Szerencsére szimpatikus volt a kismamaForrás: Thinkstock

Iszonyatosan zavarban voltunk, de igyekeztünk ezt leküzdeni, és minél többet beszélgetni. Nagyon pozitív találkozás volt, hazafelé összevissza cikáztak a gondolataink, tervezgettünk, álmodoztunk.
Néhány héttel később ismét találkoztunk. Ő akkor már nagyon fáradt volt, szeretett volna már túl lenni a szülésen, és a hivatalos ügyintézésen is. Mi pedig elmondtuk, hogy mennyire várjuk már azt a kisfiút, aki a pocakjában van. Ezt a beszélgetést biztosan meghallotta a kisember, mert másnap, több mint egy hónappal a kiírt dátum előtt, úgy döntött, hogy megszületik.

Hogy zajlott a szülés és az örökbefogadás?

A második találkozásunk utáni este megszólalt a telefon, az egyesülettől hívtak, hogy megindult a szülés, induljunk mi is, az Életetadónk szeretné, ha mellette lennénk. Egy percig nem gondolkodtunk, öltöztünk, és indultunk.
Én egész estétől hajnalig a mellett a nő mellett voltam, aki éppen életet készült adni egy kisembernek, akinek minket választott leendő szüleinek, a férjem pedig a folyosón várakozott hosszú órákon keresztül.
Hozzávetőleg 8,5 órát voltunk a szülőszobában, amikor hajnalban megszületett, a többször is tévesen fiúnak ultrahangozott kislány. Mivel kissé koraszülött, és nem túl nagy súlyú volt a kislányunk, rögtön elvitték. Én egy darabig toporogtam, nem tudtam, mit tegyek, de a szülésben megfáradt nő rám nézett és azt mondta: „Menj! Nézd meg! A te kislányod." Pár perc múlva már a koraszülöttosztály inkubátorában szuszogott a kislányunk, akivel így az első perctől kezdve együtt vagyunk. Az osztályra már én jártam be etetni, naponta többször is.
Akkor még nem volt a kötelező 6 hetes időszak, így a papírokat a kislányunk születésének harmadik napján aláírtuk, vagyis hivatalosan is anyává, apává váltunk.

"A koraszülött osztály inkubátorában szuszogott a kislányunk"Forrás: Thinkstock
Zsuzsi
A jelenlegi jogszabályok szerint a gyermek 6 hetes koráig visszakérheti a szülőanya a gyermeket. Ez szerintem borzalmas törést okoz azokban az örökbefogadókban, akik napokig, hetekig gondoztak egy gyermeket, majd mégis elveszik őt tőlük. Azoktól, akik már évek, vagy évtizedek óta vártak rá, azoktól, akik rengeteg eljáráson estek addig is át, hogy gyermekük lehessen. Azoktól, akiknek esetleg már van egy nagyobb gyermekük, akinek szintén el kell magyarázni, hogy a baba, aki néhány napig, hétig a kistestvére volt, mégsem lesz az.

Az örökbefogadás óta eltelt 5,5 év. Tudja a kislány, hogy nem Önök a vér szerinti szülei?

Szerencsére már számtalan könyvet hívhatnak segítségül az örökbe fogadó szülők ahhoz, hogy elmesélhessék gyermekeiknek az örökbefogadás történetét. Ungvári Bélyácz Betti - aki maga is két gyermeket fogadott örökbe - meséi óriási segítségemre voltak. Az örökbefogadási tanfolyamon is azt mondták, hogy fokozatosan beszéljünk az örökbefogadásról, és válaszoljunk majd annyi kérdésre, amennyi érkezik felénk. Természetesen mindezt úgy, hogy a gyermek is megértse.
Amikor mesélni kezdtem Betti könyveiből, a kislányom még nem értette, hogy mit olvasok – ez akkoriban még inkább nekem szólt, meg kellett szoknom, hogy természetesen beszéljek erről a témáról. Tulajdonképpen gyakorlásképpen kezdtem olvasni a csecsemőkorú gyermekemnek.
Azóta több ilyen témájú könyvünk is van, de elkezdtük már leányzónk saját történetét is mesélni.

Ungvári Bélyácz Betti: Égből pottyant boldogságForrás: moly.hu

Tudja, hogy anya és apa szívében fogant, ott vártuk, de egy néni pocakjában volt.  Ha a tévében olyan mese megy, ahol előkerül az örökbefogadás, akkor azt a pillanatot is megragadjuk, hogy erősítsük ezt. Ilyen mesefilm például a Vuk. Sosem erőltetjük - tovább - a beszélgetést, ha akar, akkor kérdez, és mi válaszolunk.

Szerencsések vagyunk, mert olyan kislányt bízott ránk az Életetadója, aki csodaszép, és okos is. Az első pillanattól kezdve, de tulajdonképpen már a pocaklakó léte óta érezzük, Ő a mi kislányunk. Genetika ide, genetika oda, kívülről apára, belülről rám hasonlít.

Terveznek újabb örökbefogadást?

Van érvényes határozatunk, de nem merjük a 6 hetes időszakot vállalni. Ha visszakérnék a babát, mi még csak-csak túltennénk magunkat rajta, de mit mondok a lányomnak? Bocs, elvitték a tesót, de téged biztosan nem fognak, ne ijedj meg!? Talán sosem helyrehozható sebet ejtenénk a lelkén. Hogy magyaráznám meg neki?

interjúörökbefogadáscsaládárvaigaz történet