Párkapcsolati konfliktusok, fókuszban az Y generáció! – Tari Annamária előadása

Az egyén és az online tér

„Narcizmus-önértékelés-önbecsülés", ez a hármas kulcsfontosságú az egyén szempontjából. A közösségi média énreprezentációs vonala erősítheti a narcizmust, vagy épp csökkentheti az önértékelést, önbecsülést.

Egy jól működő párkapcsolathoz azonban elengedhetetlen az egyén valós énképe. Ezáltal határozzuk meg, hogy mi az, amit nyújtani tudunk a leendő partnerünknek és mi az, amire vágyunk tőle. Az online tér ezt sajnos nagyban torzítja. Ahhoz, hogy a 21. században, élve a kor adta lehetőségekkel, meg tudjuk őrizni/fel tudjuk építeni a valós énképünket, időnként önvizsgálatot kellene tartanunk - végiggondolni, hogy honnan jövünk, hová tartunk, többet kellene foglalkoznunk a belső értékeinkkel, az emberi kapcsolatainkkal - ám ez időt venne igénybe, ami nekünk nincs, így sok esetben az önmagát egyáltalán nem ismerő, vagy épp gyűlölő egyén külső énképet kezd el használni. Ezzel a hamis képpel pedig senki se várhatja a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" végcímet.

Egyre több lesz az öntelt, önmagát mások fölé helyező ember. Ezzel párhuzamosan változnak a társadalmi szinten értékelt tulajdonságok is; mindent meg kell nyerni, és mindenkin felül kell kerekedni. Az együttérzés, az előzékenység, a kedvesség, az egymás iránti valódi érdeklődés egyre inkább kimegy a „divatból" – ennek oka egyszerű, az a töménytelen információ és ingeráramlás, amivel óráról órára találkozunk, egyszerűen azt éri el, hogy egyre nagyobb/durvább/véresebb történés kell ahhoz például, hogy olyan érzéseket, érdeklődést, kíváncsiságot váltson ki belőlünk, mint például 20 éve egy autóbaleset híre, amit a rádióban hallottunk.

Az online tér felületessé és érzelmileg inkontinenssé tehet bennünket. Mivel lehetőséget ad arra, hogy bármit azonnal közöljünk – mérlegelés, feldolgozás, átgondolás nélkül -, elfelejtjük, vagy épp meg se tanuljuk azokat a tudattalan érzelmi stratégiákat, amik a konfliktusmegoldó, problémaleküzdő mechanizmushoz kellenek. Ha ez nincs meg, akkor képtelenekké válunk - párkapcsolaton belül is - a konstruktív megoldásokra egy-egy felmerülő probléma kapcsán. A win-win helyzet elérése helyett csak a saját érdekeit veszi figyelembe - vita helyett veszekedés.

Magabiztosság a párkapcsolaton belül

Az, hogy mennyire tudunk megbízni partnerünkben, a szeparációs szorongás oldásától függ. Amikor sírunk 1 évesen, mert édesanyánk kiment a szobából – félünk attól, hogy többé nem jön vissza hozzánk -, és ő ezt tartósan hagyja, akkor az első és legfontosabb bizalmi kapcsolatunkat rombolja. Ne feledjük, hogy kisgyermekkorban 2 fő szeparációs szorongási korszakot élünk meg – kb. 6 hónaposan és 1,5 évesen - és mindkettő ugyanannyira fontos! Ezek után - Tari Annamária megfogalmazásával élve - a sündisznó jelet fogja magával vinni a gyermek, és ez kitart egész élete során, kivéve, ha felismeri, és terápiával feloldja. Amíg ebben az állapotban van, képtelen lesz teljes mértékben megbízni a partnerében.

Sőt az esetek túlnyomó többségében tőle várja el, hogy oldja benne a szeparációs szorongást – folyamatos megerősítés formájában. Már-már saját magát is partnerétől teszi függővé, ha fél napot otthon kell lennie egyedül, már hívogatja, ír neki, nézi a közösségi oldalait – mit és kivel csinál.

A párkapcsolaton belüli bizonytalanság érzését tovább erősítheti az online világ kínálta „bazár" is. Míg régen csak az ismerőseink, az utca embere jelenthetett konkurenciát, úgy ma már folyamatosan ütközünk bele szebbnél szebb emberek fotóiba, videóiba. Egy nap akár több száz kép is szembejöhet velünk – a célirányos keresésekről nem is beszélve. Nem teszünk semmit, csak ülünk a kanapén, és közben 50-100 vetélytársunk lesz. Belevész a valódi emberről alkotott kép a beállított, agyonretusált fotók világába. Az elvárás társunk felé átbillen egy szinte megvalósíthatatlan síkba. Ez azonban még abszolút kezelhető lenne, ha a kommunikáció – az emberek nagy többségénél - nem csökevényesedett volna el, és nem kezdődött volna meg az érzelmek prezentálásának képtelensége. Nem azzal van a baj, hogy szeretnénk változtatni például partnerünk kinézetén - lehetne izmosabb, festhetné gyakrabban a haját stb. -, a falba akkor ütközünk, ha ezt képtelenek vagyunk megfelelően tálalni.

Párkeresés a 21. században

Összességében elmondható, hogy az Y generációnak egyáltalán nincs könnyű dolga a párkeresés, a jó párkapcsolat fenntartása terén, és ebben közvetlenül és közvetve is nagy szerepe van az online világnak. De az ő gyerekeiknek – Z és Alfa – még nehezebb lesz, hisz nekik esélyük sem lesz visszanyúlni az offline időszakhoz, mivel ezt sosem tapasztalták meg.