Lányos fiúk, avagy szülőként a nemhez igazodás örvényében

2017.07.19. 21:02

Sok szülő kap a szívéhez, amikor kisfia a testvére babáival kezd játszani, vagy épp kéri, hogy az ő hajába is tegyenek színes hajráfot. Ennek többféle oka lehet, és természetesen többféle reakciót is kiválhat a szülőből. Nem biztos, hogy a legjobb döntés, ha kategorikusan eltiltjuk az ilyen fajta viselkedéstől, ugyanakkor a túlzott bátorítás sem célravezető. Láss tisztán, értsd meg gyermekedet, mi segítünk - akkor is, ha fiús lányod van!

Úgymond dobtam egy hátast, mikor a bölcsődében megláttam a fiamon egy szoknyát. A gondozónő azonban megnyugtatott, hogy ez csupán a kíváncsiságának tudható be, nem kell aggódnom – egy 31 éves édesanya.

A legtöbb ember meglepődik, mikor egy kisfiú, babával a kezében vág neki egy sétának, vagy épp a Jégvarázsból énekel és táncol és hercegnőset játszik. Ugyanakkor arra, ha egy kislány autózik, vagy imád fára mászni, senki sem kapja fel a fejét. Egy gyerek sem születik nemiségének tudatában. Az első lépés a tudás; a környezete mondja meg, hogy ő egy fiú vagy épp lány. Ezzel azonban csak később tud azonosulni, vagyis érzi majd magát valóban fiúnak, lánynak.

Ha egy kisfiú lányos dolgokat játszik, az csupán a kíváncsiságának tudható beForrás: Thinkstock
Mit tehet a szülő, ha megtudja, hogy gyermeke homoszexuális?
Amikor az ember szülővé válik, az magával hozza annak a csodás tudatát, hogy egyszer majd ott állhat gyermeke esküvőjén, ringathatja az unokáit, azonban ezeket a be nem fejezett álmokat hamar kettétörheti az a felismerés, hogy gyermeke meleg. Olvasd tovább!

Sztereotípiák árnyékában

A fiúk durvábbak, verekedősebbek, szeretnek katonásat játszani és élnek-halnak a kisautókért. De mi történik, ha a mi fiúnk, Batman helyett Barbie babát kér a szülinapjára?

Az anyák biztosan észrevették, hogy kisgyermekük gyakran szeretne bekapcsolódni a mindennapi elfoglaltságokba. Amikor anya főz, ő is ezt teszi a babakonyhájában, ha apa borotválkozik, ő is megpróbálja utánozni a mozdulatokat, ám vannak olyan dolgok, melyeket nem néznek jó szemmel a szülők, főként az apák.Ilyen lehet, ha a kisfiú kérleli anyukáját, hogy az ő körmét is lakkozza ki, vagy épp belebújik apró, 21-23-s lábikójával a magas sarkú cipőbe.

A gyerekek a férfias és nőies viselkedési mintákat a bennük való részvétel révén tanulják megForrás: Thinkstock

Mi lehet ennek az oka?

  • Lawrence Kohlberg elmélete szerint, a nemi identitás döntő tényezője, hogy a gyerek képessé válik saját magát „nőként" vagy „férfiként" definiálni. Erre természetesen egy folyamat révén kerül sor, mely 3 évesen kezdődik, amikor a gyermek kezdi autonóm lényként látni és kezelni önmagát. Ahogy kialakult a saját neméről való elképzelése, azt már szinte lehetetlen visszafordítani.
  • Sandra Bem szerint, a gyerek, társadalmának nemi sémáit, a férfias és nőies viselkedési mintákat, tulajdonságokat, számos szituáció megfigyelése és a bennük való részvétel révén tanulja meg.

Mit tehet a szülő, ha egy fiú lányos dolgokat szeretne csinálni, vagy épp lányos ruhát szeretne viselni?
A témáról és arról, hogy miként kezeljük az ilyen helyzeteket, Vépy Viktória pszichológust kérdeztük.

Vépy ViktóriaForrás: Vépy Viktória

"A gyermekek többek között utánzás révén sajátítják el mindazokat a kommunikációs formákat, viselkedési módokat, szabályrendszert, mely elősegítheti a társadalomba való harmonikus beilleszkedésüket. A szociális tanulási formák közül az imitáció teszi lehetővé a különböző szerepviselkedések gyakorlását, melyek nem csupán szociális, szakmai, hanem nemi szerepekre is vonatkozhatnak.

Egy óvodáskorú gyermek már nagy biztonsággal tud különbséget tenni férfi és nő között, azok jellemző megjelenése, használati tárgyai, viselkedése alapján. A szociális tanulás okán pedig gyakorolja is ezeket."

Viktória elmondta továbbá, hogy egy 3-4 éves gyermek már tudja, hogy a férfiak és a nők másképp öltözködnek. Érti, hogy bizonyos helyzetekben másképp viselkednek. Ez nem velünk született tudás, hanem tanulás eredménye, mely óvodáskorban a szerepjátékokon keresztül válik tetten érhetővé a gyermek viselkedésében.

Míg kisgyermekkorban főként az érzelmi kötődés az alapja az utánzásnak – s így a kisfiú is megjeleníthet bizonyos, az édesanyjára jellemző sajátosságokat – addig óvodáskorban fokozatosan a saját nemre érvényes megnyilvánulási formák válnak dominánssá.  

A kislányok éppúgy fésülik a babájuk haját, ahogyan azt az édesanyjuk teszi velük, míg a kisfiúk vezetést imitálva tekerik a képzeletbeli kormányt, akárcsak az édesapjuk a családi autóban.

Ennek oka, hogy a gyermek pszichoszexuális fejlődésében ekkor történik meg az azonos nemű szülővel való azonosulás.

Az azonos nemű szülővel való azonosulás - a kisfiú együtt borotválkozik apjávalForrás: Thinkstock

Míg korábban a gyermek inkább rivalizált az azonos nemű szülővel, addig a fejlődés természetes velejárójaként ebben az időszakban változás következik be. Az ellenkező nemű szülőhöz fűződő erős érzelmi kapocs oldódik, megadva a lehetőséget, hogy a gyermek az azonos nemű szülővel való azonosulás révén, a saját nemére jellemző sajátosságokat képessé válhasson beépíteni önmagába.

Amennyiben a szülők valamilyen oknál fogva nem tudják betölteni ezt a szerepet a gyermek életében – például válás vagy különélés okán - ebben az életkorban különösen fontos, hogy mind a kislányok, mind a kisfiúk számára legyen egy olyan, a saját nemével azonos személy a közvetett vagy közvetlen környezetében, aki érzelmileg közel áll hozzájuk, akit megfigyelhetnek, akivel azonosulhatnak.

Vépy Viktória tanácsa

A gyermeki kíváncsiság és kísérletezés része a tapasztalás, tanulás, fejlődés kölcsönhatásnak. Szülőként nem szabad sem megijedni, sem pedig tiltani, ha kisgyermekkorban az ellenkező nemre jellemzőket esetleg érdekesnek, vonzónak, követendőnek találja a gyermek, s ezért kipróbál az ellenkező nemre érvényes viselkedési formákat, sajátosságokat. Fontos ugyanakkor, hogy időről időre jelezzük a számára, hogy ő kisfiú vagy kislány.

Amennyiben a gyermek környezetében van olyan, a nemével azonos személy – ideális esetben szülő – aki modellként folyamatosan közvetíti a nemére jellemző megnyilvánulási formákat, sajátosságokat, akkor az egészséges személyiségfejlődés részeként a gyermek egy idő után fontosnak érzi majd azt, hogy ő maga is olyanná váljon, ezáltal azonosulva az adott nemi szereppel.

 

lányos fiúkgyereknevelésnemi identitás