Kijátszották az egyházat, és leszbikusként elsőként kötöttek melegházasságot

2018.02.27. 19:29

Ma már a legtöbb országban nem számít kimondottan tabunak a homoszexualitás, főként a leszbikus kapcsolatokkal szemben „elnézőek” az emberek. Ám 117 évvel ezelőtt, ha két nő szeretett egymásba, akkor semmi jóra sem számíthattak; kiközösítés, megvetés. Azok, akik vállalták önmagukat és párra leltek, házasságra még legmerészebb álmaikban sem mertek gondolni. Két szerelmes spanyol nő kivételével, akik kijátszva a rendszert összeházasodtak. Ez az ő történetük.

Marcela Gracia Ibeas és Elisa Sánchez Loriga A Coruñaban, a tanárképző főiskolán találkoztak, ahol először csak szoros barátság alakult ki kettejük közt. Ám ez a kapcsolat később átalakult valami sokkal intimebbé; a két nő szerelmes lett egymásba. Marcela szülei látva, hogy a két lány közti kapcsolat túllépi a társadalmilag elfogadottat, a botránytól tartva lányukat Madridba küldték. Az évek teltek, mindketten befejezték tanulmányaikat, de a végzetnek nem lehetett ellentmondani. A sors ismét összehozta őket. 1889-ben Elisa és Marcela két, egymáshoz közeli településen kapott állást. Az immár felnőtt nők érzelmei mit sem halványultak az egymástól távol töltött évek alatt, és igen hamar összeköltöztek.

Marcela Gracia Ibeas és Elisa Sánchez LorigaForrás: José Sellier/Wikipedia

Szerették volna kapcsolatukat törvényesíteni és Isten színe előtt is kimondani, hogy örökké szeretni és tisztelni fogják egymást, így egy igen merész tervvel álltak elő; egy nő és egy férfi állt az oltár elé. Marcela és a nő addig Londonban élő távoli rokona, Mario beadták a házassági kérelmüket, amihez a féfinek előtte meg kellett keresztelkednie, mivel apja ateista volt. De hol volt mindeddig Elisa? Nos, végig szerelme mellett, hiszen Marcela hajótörésben elhunyt unokatestvérének személyazonosságát vette kölcsön, férfiruhát húzott, hangját elmélyítette és így született újjá Marióként. 1901. június 8-án a két nő összeházasodott – polgári és egyházi szertartáson is részt vettek. Egyes források szerint a püspök felkért egy orvost, hogy vizsgálja meg Mariót - mivel a településen senki sem ismerte -, hogy valóban férfi-e. A doktor természetesen elbizonytalanodott, mire Mario, vagyis Elisa elmondta neki, hogy hermafrodita, amit Londonban még korábban megállapítottak. Az orvos ezt elfogadta.

Elisa azonban az esküvő és a mézeshetek után nem férfiként élte tovább az életét, így a pár leszbikus kapcsolata idővel szemet szúrt a szomszédaiknak. Az újságok felkapták a szóbeszédet, a két nő esküvői fényképe és története hamar a címlapokra került, melynek következtében mindketten elvesztették állásukat, megvetés tárgyává váltak, és ha ez még nem lett volna elég, elfogatási parancsot is kiadtak ellenük.

A pár leszbikus kapcsolata idővel szemet szúrt a szomszédaiknakForrás: Wikipedia

A két szerelmes és immár házas nő menekülni kényszerült. Hová mentek és mi történt velük ezután? Biztos válaszokat nem kaphatunk, de több verzió is létezik.

Egyesek tudni vélik, hogy hajóra szálltak és Amerikába, vagy Argentínába szöktek, mások szerint Elisa 1909-ben, Mexikóban öngyilkos lett, Marcela pedig újraházasodott egy „igazi” férfival. Sőt, olyan történetet is találni, melyben először Portóba szöktek, ott Marcela teherbe esett egy idegen férfitól, majd Buenos Airesbe szöktek és így született Elsiával egy kislányuk.

A legvalószínűbbnek ez utóbbi tűnik, melyről Narciso de Gabriel könyvet is írt Elisa e Marcela - Alén dos homes címmel.

A két nő Portóba szökött, ahol Marcela egy kislánynak adott életet. Miután a spanyol kormány megtudta, hogy Marcela és Elisa Portugáliában bujkál, kiadatásukat követelte. A tényleges börtönbüntetéstől és meghurcoltatástól való félelmükben Dél-Amerikába hajóztak. 1903-ban Buenos Airesben Elisa, mint Maria Sanchez Loriga hozzáment a nála 24 évvel idősebb Christian Jensenhez. Az ifjú feleség Marcelat, vagyis új nevén, Carment, mint nővérét és annak lányát költöztette magukhoz, így éltek négyen együtt. Tette mindezt azért, hogy ne kelljen elválniuk egymástól, és ne kerüljenek a hatóságok látókörébe. Hiszen egy testvérpár, akik közül az egyik férjezett, nem szúrt szemet senkinek. A házasság azonban korántsem volt zökkenőmentes, köszönhetően Elisa (Maria) homoszexualitásának. Férjének nem kellett sok idő, hogy rájöjjön, a két nő között nem testvéri a kapcsolat. Nyomozásba kezdett és rájött, hogy a felesége korántsem az, akinek vallotta magát – kezébe került egy olyan újság, amiben Elisa és Marcela története és fotója szerepelt. 1904-ben Jensen megpróbálta érvényteleníteni a házasságát, de mivel az férfi és nő között köttetett, így törvényesnek ítélték és érvényben maradt. A két szerelmes nőről és „lányukról" innentől kezdve nem maradt több feljegyzés.

Spanyolországban 2005 óta legális a melegházasság.

A történet egyik legérdekesebb része, hogy bár Marcela Argentínában törvényesen férjhez ment, hazájukban a két nő házasságát nem érvénytelenítette se az egyház, se az önkormányzat. Így tehát ezt tekinthetjük az első és egyben leghosszabb melegházasságnak Spanyolországban.

Marcela Gracia Ibeas és Elisa Sánchez Loriga, a két bátor és egymás iránt elkötelezett nő 2011-ben visszatért az A Coruña Egyetemre. Megismerkedésük helyszínén csodás kiállítást rendeztek, ahol a látogatók megismerhettek egy félelmet nem ismerő szerelmi történetet.

Spanyolországhomoszexualitásmelegházasságegyházházasságleszbikus