A halhatatlanság illúziójában - Az adrenalinfüggés veszélyes betegség

A függőséget két irányból is megközelíthetjük, az egyik a kémiai anyagokkal kapcsolatos függőség - a kábítószerfüggőség, esetleg az alkoholfüggés -, a másik a viselkedéshez köthető függés. Ilyen lehet ma a pornó-, a szerelem-, az internetfüggés, de a listáról nem maradhat le az adrenalinfüggés sem, amely egy cseppet sem új keletű jelenség, hiszen a történelem során számos olyan személyre rámutathatnánk, akik az akkori feljegyzések, krónikák alapján, a mai ismereteink fényében adrenalinfüggők voltak.

Az adrenalinfüggők is betegek, még akkor is, ha közülük sokan nagy népszerűségnek örvendenek, társadalmunk vagy a saját közösségük elismert tagjai. Az adrenalinfüggők ugyanis nem ismerik a félelmet, és a veszélyt kihívásnak értelmezik. Életük jelentős része kockázatkeresésből áll, amely során sokszor lephetik meg környezetüket bátorságukkal. Sőt, nemes tettel is. Valami olyannal, amelyre senki más nem lenne képes.

Az adrenalinfüggő emberekkel az élet számos területén találkozhatunk, ám mi most az extrém sportokat űző személyekre tettük a hangsúlyt.

A halhatatlanság illúziójában

Mi történik extrémsport űzése (bungee-jumping, ejtőernyőzés, barlangászás, búvárkodás, hegymászás) közben? A veszély, sokszor a konkrét életveszély hatására a mellékvese adrenalint, vagyis egy speciális hormont kezd el termelni. Az adrenalinszint megemelkedése közben az agyműködés felfokozódik, az elme élessé válik, az idegrendszer éberré és hiperérzékennyé. Olyan belső energia és szellemi források nyílnak meg, amelynek létezéséről nem sokat tudunk. A szervezet felkészül a veszélyre, és turbó üzemmódra kapcsolva lázasan azon dolgozik, hogy életben maradjon.

Úgy működik, mint a drog

Mindeközben a "beteg" az adrenalin mellé bónuszként érkező endorfin miatt hihetetlen eufóriát él át. Minden pillanatát élvezi létezésének és tevékenységének, nem érzékeli a fájdalmat, a hideget vagy a forróságot. Nem érez éhséget vagy szomjúságot. Nem érez félelmet.

Extra adrenalin-endorfin löket hatására a személy akár halhatatlannak is érezheti magát. Örömmel, mámorral teli perceket, órákat élhet át, ám a függés éppen azért veszélyes, mert a szervezet képes hozzászokni a megemelkedett adrenalinszinthez, és legközelebb már az azonos tevékenység nem hozza az elvárt boldogságot. Egyre nagyobb és veszélyesebb kihívásokra van szükség ahhoz, hogy a várva várt mámor bekövetkezzen.

Másrészt az eufóriát mélyrepülés követi. A hétköznapokat, vagyis azokat a más számára természetes élethelyzeteket az adrenalinfüggő ember unalmasnak, szinte elviselhetetlennek érzi. Ha nincs kézzelfogható veszély és kihívás, nincs meghódítandó csúcs, akkor élete üresnek, monotonnak és értelmetlennek tűnik számára. És amilyen magas eufóriát él át, olyan mélységű, szinte depressziós szakadékba zuhanhat a lélek.

Hogyan alakul ki az adrenalinfüggőség?

Pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a szenvedélybetegségek - így az adrenalinfüggőség - gyökere is a gyermekkorban keresendő. A nagy kockázatokat kereső és kedvelő felnőttek gyermekkorukban feltehetőleg nem kapták meg azt a figyelmet, amely egészséges, pozitív énképükhöz szükséges lett volna. A gyereknek már gyermekkorában is "fel kellett hívnia" magára szülei vagy környezete figyelmét. Más esetben a szülőknek egyszerűen nem tudott "megfelelni" a gyerek, semmi sem volt elég jó a szülőknek, mindig többet és többet vártak tőle. A túlzó elvárások aztán szélsőséges cselekedetekre ragadtathatták a kicsit, akár olyan dolgokra, amelyek veszélyesek voltak számára. A veszély legyőzése során a szervezet adreanlint termelt, az "adrenalinfröccsön" felnőtt gyerekből pedig adrenalinfüggő felnőtt válhat.

A megfelelő családi háttérrel rendelkező egyének is beleeshetnek azonban az adrenalinfüggés csapdájába, hiszen az adrenalinszint megemelkedése határozottan pozitív élmény mindenki számára, és ha valamely életszakaszában nem kap valaki kellő mértékű elismerést (pocsék a munkája, csapnivaló a párkapcsolata, stb.), az adrenalinszint megemelésével (kockázatkeresés, veszélyhelyzet legyőzése) mintegy vigasztalhatja, jutalmazhatja is önmagát a beteg. Mindeközben a tettei kellő reklámozásával, akár az addig nélkülözött elismeréseket maga után vonhatja.

Van-e gyógymód?

Úgy tűnik, igen, hiszen a veszélykeresés és a veszélyek legyőzése mindig valamilyen belső hiányra utal, amelyet valódi tartalommal és értékekkel bíró emberi kapcsolatok képesek feltölteni. Egy nagy szerelem például képes lehet átírni az adrenalinfüggő ember lelki programját. Esetleg egy saját gyerek születése is. (Ez nem mindig válik be, tekintve Steve Irwin esetét, aki saját, egyhónapos gyermekét is képes volt kamerák előtt krokodilok közé vinni.) A megoldás azonban szakember segítségét igénybe véve nem lehetetlen. És nem is fölösleges az erre való törekvés, hiszen az egyre nagyobb kihívások akár a függő életébe is kerülhetnek.