Minden héten meghal egy nő Magyarországon, havonta egy gyermek a családon belüli erőszak következtében. Hogy miért vár a nő, miért nem lép ki időben a bántalmazó, esetleg a halálát is okozó gyilkos kapcsolatból? Válaszul álljon itt Nóra története, aki húsz év házasság után, klasszikus módon, mezítláb, fehérneműben menekült el tomboló férjétől.

Nóra váltás ruha és pénz nélkül hagyta ott a férjét egy olyan mobiltelefonnal, amelyen már csak egyetlen telefonhívásra való egység volt. Nóra története mondhatnánk tipikus, és jól példázza a környezet álságos, képmutató, az elkövetőt és nem az áldozatot védő magatartását.

Thinkstock

A férjem volt a törvény

"Édesanyám korán meghalt, és amikor a volt férjemmel megismerkedtem, úgy éreztem, megfogtam az Isten lábát, hiszen a kapcsolat kiutat jelentett az alkoholista apám mellől, a nyomorból. Persze gyanakodhattam volna az első pofonnál, ami az esküvő előtt egy nappal csattant el, de én nem gyanakodtam. Apám is megpofozott néha, nem éreztem akkor úgy, hogy ez lenne a világ vége. Igazságtalannak éreztem és túlzónak a kérőm büntetését, mert ő azt mondta, megbüntetett akkor a pofonnal, szerinte kacérkodtam az egyik barátjával. Nos, én nem kacérkodtam, de ellentmondásnak, a saját álláspontom jogos képviseletének se akkor, se azon túl nem szerezhettem érvényt. Olyan nekem nem lehetett. Se jogom, se saját véleményem.

Zoli volt az úr, a törvény a házasságban, a családban, és én tűrtem sokáig szó nélkül. Pedig Zoli nem is ivott, mert más nők azzal magyarázták, ha éppen megverték őket, hogy az alkohol, az verte be az orrukat, tépte meg a hajukat, vagy törte el acélbetétes bakanccsal a lábukat. Nálunk nem volt alkohol, Zoli anélkül is könnyen dühbe gurult, és jaj volt nekem, később a gyerekeknek is, ha olyankor a közelében voltunk.

Persze ahhoz, hogy érvényt szerezzen az akaratának az első néhány alkalom után nem kellett (volna) megütnie. Éppen eléggé megrettentem már annyira, hogy szűkölve meneküljek, ha kidüllesztett mellkassal, leszegett fejjel, nyálát fröcsögtetve, ordítva közeledett felém. De ő akkor is ütött, ha meghunyászkodtam, akkor is, ha szelíden kérleltem, ha könyörögtem, ne bántson. Rettegtem, ha rossz idő volt, ha nem ment úgy az üzlet, ha valaki más felidegesítette, mert minden indulatát, kudarcát megtorolta rajtunk.

Thinkstock



Ütésnyomok és árulás

Próbáltam segítséget kérni, először az ő édesanyjától, hiszen az enyém meghalt régen, elmondtam neki, mi zajlik nálunk, néha mondanom sem kellett, hiszen látszódtak rajtam a verés nyomai, de ő azt mondta, Zoli pont olyan, mint az apja, majd ha idősödik, lenyugszik. Majd akkor jobb lesz. Hát nem lett jobb, és én egyre jobban éreztem, hogy én ezt nem bírom. Hogy menekülnék... de hová? Hová? Senki nem segített, se az ő rokonsága, se az enyém. Mindenki befogta a szemét, a fülét, és azt éreztették velem, megérdemlem, amit kapok. Mert egy okos nő nem "provokálja" a férjét. Egy okos nő tudja, mikor kell befogni a száját. Egy okos nő képes irányítani a férjét. És egy jó feleség nem teregeti ki a családi szennyest. Nem elég, hogy havi rendszerességgel vertek a saját családomban, azt kellett éreznem: áruló vagyok, mert elárulom a saját férjemet. Rossz feleség, rossz ember vagyok. Hát maradtam még évekig a kapcsolatban, testben-lélekben meggyötörten, megalázottan, bűntudattal terhelten.

Légy egy igazán csajos közösség tagja! Csatlakozz a Life.hu-hoz az iWiWen és a Facebookon is!



Két olyan pontra emlékszem, amikor tudatára ébredtem annak, hogy ha nem lépek, akkor nem lesz változás. Az egyik, amikor rádöbbentem, hogy a nagy hangját, a vadságát és a verést tudatosan alkalmazza ellenem. Hogy régóta tudja, mennyire félek tőle, és ezt ő élvezi. Élvezi a hatalmát felettem. Ez talán a verésnél is megalázóbb volt, hogy a hatalmában tart. A másik a saját viselkedésem volt, hiszen arra is ráébredtem, hogy néhány év együttélés után "adom alá a lovat". Dicsérem erejét, nagy hangját, mert ezzel "megvéd minket a külvilágtól", meg a saját hülyeségeinktől. Dicsértem, milyen példás családapa, mert nem jár más nők után, hogy mennyire "okos", milyen jó, hogy ilyen "határozott", hogy mindig tudja, mi a jó a családjának. Igen, ilyeneket mondtam neki, mert azt is észrevettem, ha hízelgek neki, ha fényezem az egóját, akkor talán, talán megúszom egy időre a verést, az ordítást.

És persze folyamatosan megalázkodtam előtte: örökké bocsánatot kértem mindenért. Azért is, amit ő követett el, amiben ő hibázott. Bűnbakká váltam, és én ezt vállaltam is, mert ha én nem, akkor a nagyfiam kapott volna ugyanezekért. Így is százszor álltam a büntetés elé, hogy ne őt bántsa, vagy lökött félre a fiam, hogy őt érje az apja ütése.

Aztán leérettségizett a fiam, az ország másik végében kapott munkát és inkább albérletbe ment, csak ne kelljen már erőszakos apjával egy fedél alatt élnie. Zokogva csomagolt, de elment, és én ott maradtam a tízéves kishúgával meg az apjával.

Egy este, a kislányom éppen nem volt otthon, megint nekem esett, az volt az indok, hogy nem szólok hozzá, hogy levegőnek nézem. És hogy majd ő megmutatja nekem. Az ágyra lökött, fojtogatott és ököllel verte a fejem mellett a párnát, a halántékomat ütötte. Rám feküdt, befogta a számat, nem kaptam levegőt. Akkor tényleg azt hittem, ez az utolsó verés, én ezt nem élem túl. Aztán egy idő után, amikor már félig kiadta a dühét, felugrottam, és ahogy voltam, egy pólóban, mezítláb, a telefonomat felmarkolva elrohantam a saját otthonomból.

A fiamat hívtam, aki a főnökétől kért autót, segítséget. Eljöttek értem, és vittük Rékát, a kislányomat is. És azóta se mentem vissza. A fiam főnöke segített abban is, hogy legyen hol lakjunk, hogy a fiamnak se kelljen albérletben élnie. Egy szoba-konyhás kis szolgálati kuckót kaptunk tőle, és én is dolgozom már nála. A volt férjem tudja, hol vagyunk, zajlik a válóper, a gyerekelhelyezés. Telefonon fenyegetőzik. 'Azt hiszed, ennyivel megúszod? Hogy csak úgy leléphetsz? Éhen fogsz dögleni nélkülem, te ribanc!'. Ilyenekkel zaklat. Eddig veréssel próbált móresre tanítani, most azzal, hogy nem akarja a nekem járó részt kiadni, de nem érdekel ez se. Talpra fogok állni. Most már érzem. De ehhez meg kellett várnom, hogy felnőjön a fiam. És ez túl hosszú idő azoknak a nőknek, akik pokoli kapcsolatban élnek, és néha nem élik túl..."

Thinkstock



Tévhitek és tények

Komoly tévhitek élnek a családon belüli erőszakkal kapcsolatban, amelyeket nem szabad szó nélkül hagynunk, ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy amíg a környezet süket és vak a családjukon belüli, a nőket, a gyerekeket érő agresszióra, addig aligha lesz változás. Az erőszak nem magánügy, akkor sem, ha az egy otthon falai között, egy család privát szférájában zajlik, akkor sem, ha azt egy apa, anya, férj vagy feleség követi el. Az erőszak nem maradhat titokban, az arról való közbeszédnek nyíltnak, az áldozatokkal együttérzőnek és támogatónak kell lennie. Soha, egyetlen ember sem érdemli meg, hogy egy másik ember testi, lelki vagy egzisztenciális fölényét kihasználva uralkodhasson rajta. Minden ember autonómiája sérthetetlen, és minden embernek joga van otthona falain belül (is) biztonságban, emberi méltóságát megőrizve élni.

A legjellemzőbb tévhitek (NANE):

Tévhit: A bántalmazás a lakosságnak csak elenyésző hányadát érinti.
Tény: Minden ötödik nőt bántalmaz a partnere, ez hazánkban mintegy félmillió nőt érint.

Tévhit: A bántalmazás főleg iskolázatlan, szegény rétegek körében jellemző.
Tény: Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és elkövetőkkel.

Tévhit: A férfi ideges, azért csap oda. Nem csoda, minden teher az ő vállát nyomja.
Tény: Nincs, nem lehet olyan indok, feszültség, amely jogossá tehetné az erőszakot.

Tévhit: Ha a bántalmazás a nőnek annyira rossz lenne, akkor elmenne.
Tény: A bántalmazott nők gyakran reménykednek a bántalmazó ígéreteiben, hogy többé nem fordul elő. A nők gyakran anyagilag függnek a bántalmazótól: nincs hová, nincs miből elmenekülniük. És félnek a bosszútól is, hogy a bántalmazó utánuk megy, megkeresi és bosszút áll rajtuk.

Tévhit: Ami az otthon falai között történik, az magánügy, nem szabad beleavatkozni.
Tény: A verés, a bántalmazás számos esetben bűncselekmény, a helyszín és az, hogy a bántalmazó és a bántalmazott milyen kapcsolatban állnak egymással, nem adhat felmentést. Ráadásul a hazánkban meggyilkolt nők 60 százalék házastársa vagy élettársa áldozata.

Tévhit:
Aki egyszer bántalmazott volt, az is marad. Nincs menekvés.
Tény: A tapasztalatok és a statisztikák ennek ellentmondanak, akinek sikerül kimenekülnie egy bántalmazó kapcsolatból, az idejekorán észreveszi a jeleket és kilép abból a kapcsolatból, ahol ismét bántalmazni akarják.

Tévhit: A rendőrök letartóztathatják a bántalmazót.
Tény: A rendőrség köteles kiszállni a helyszínre és ott a lehetőségeihez képest intézkedik is, de ez nem feltétlenül jelenti a bántalmazó letartóztatását.




Gazdag Enikő pszichológus véleménye:

Amelyik nő bántalmazó párt választ, sok esetben a szülői mintát másolja, hasonló párkapcsolati működést hoz otthonról, és hiába nem szeretne agresszív férjet, tudattalanul hasonlót választ. Sőt, ha a nő ki is lép egy ilyen kapcsolatból, a következő párja is hasonló viselkedésű lehet, de megvan a lehetősége a hölgynek, hogy megtörje ezt a mintát. Ám ahhoz tudatosan kell dolgoznia ezzel a működéssel.

A bántalmazó kapcsolatok nagyon zártak, hiába látják úgy a külső szemlélők, hogy ki kéne a nőnek lépnie, ő belül úgy érzi, hogy erre képtelen, a saját félelmei fogságában él. Az esetek egy részében van egy pont, amikor a nő eljut oda, hogy el meri hagyni az agresszív férjét. Mások egész életüket leélik egy ilyen kapcsolatban. Több tényező együttese tartja a nőt ebben a típusú kapcsolatban, pl. a minta, csak az ilyenfajta működés ismerete, a félelmei, esetleg a gyenge önértékelése.


 



"A párom azt hiszi, szeretőt tartok" - Életeket tehet tönkre a vásárlási szenvedélyhttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120213-eleteket-tehet-tonkre-a-vasarlasi-szenvedely.html "Az emberek személyiségéhez főzök lekvárokat" - Így gyógyul Bálint daganatos betegségébőlhttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120202-az-emberek-szemelyisegehez-fozok-levarokat-igy-gyogyul-balint.html Sikertörténet: "A tükörbe nézve egy hájas embert láttam" - Így fogyott Peti 36 kilóthttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120308-a-tukorbe-nezve-egy-hajas-embert-lattam-igy-fogyott.html Dr. Csernus: Az ilyen párkapcsolat úgy működik és olyan káros is, mint a droghttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120302-dr-csernus-az-ilyen-parkapcsolat-ugy-mukodik-es-olyan-karos.html Sikertörténet: "30 kilót fogytam hat hónap alatt!" - Így nyerheted vissza versenysúlyodat szülés utánhttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120228-sikertortenet-30-kilot-fogytam-hat-honap-alatt-igy.html Géndiagnosztika: Megtudhatod, meddig élsz! De miért jó, ha tudod?http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20120207-megtudhatod-meddig-elsz-kerdesek-es-valaszok-a-gendiagnosztikarol.html