2026.03.22.
A színésznő most először beszélt nyíltan arról az időszakról, amikor mellrákkal küzdött. Amanda Peet esszéjéből az is kiderült, hogy miközben saját életéért harcolt, rövid időn belül mindkét szülőjét elveszítette.
Megrendítő és személyes hangvételű esszében számolt be mellrákdiagnózisáról Amanda Peet. A Your Friends and Neighbors (Barátaid és szomszédaid) című sorozat színésznőjének nemcsak betegségével, hanem szülei egyidejű, végstádiumú állapotával is szembe kellett néznie.
Forrás: Deadline
- Amanda Peet egy esszében vallott élete legnehezebb időszakáról
- A mellrákot egy rutinvizsgálat során fedezték fel
- A rák kezelhetőnek bizonyult, nem volt szükség kemoterápiára
- A színésznő mindeközben mindkét szülőjét elvesztette
- Édesanyja Parkinson-kór végstádiumában volt, édesapja hospice-ellátásban hunyt el
- A színésznő őszintén írt a gyászról, félelemről és túlélésről
Amanda Peet mellrákdiagnózisáról vallott
A színésznő régóta fokozott orvosi megfigyelés alatt állt, mivel mellállománya sűrűnek és tömörnek számított, ami nagyobb kockázatot jelent. Kéthetente járt kontrollvizsgálatokra, és egy, elsőre rutinszerűnek tűnő ultrahang során merült fel a gyanú. Orvosa ekkor már nem beszélgetett vele a vizsgálat közben, hanem csendben jelezte: nem tetszik neki az egyik elváltozás képe, ezért biopsziát javasol. A mintát személyesen vitte el a Cedars-Sinai kórház patológiai osztályára – ekkor vált egyértelművé Peet számára, hogy komoly problémáról van szó.
Másnap előzetes eredményt kapott: a daganat kicsinek tűnt, de további vizsgálatokra volt szükség, hogy kiderüljön a betegség kiterjedése és típusa. Orvosa szemléletes hasonlattal magyarázta el a különböző rákfajták viselkedését: az egyik végén uszkárok, a másikon pitbullok állnak. A későbbi eredmények megnyugtatóbb képet mutattak, a daganat kezelhetőnek bizonyult.
A vizsgálatok azonban itt nem értek véget: egy MRI során egy második elváltozást is találtak ugyanabban a mellben, ami újabb aggodalomra adott okot. Amanda Peet MRI-vezérelt biopszián esett át, amelyet úgy írt le, mint amikor egy hatalmas, fehér képalkotó berendezés belsejében vesznek mintát a daganatból. Az orvos ekkor még ötven-ötven százalékos esélyt adott arra, hogy újabb rosszindulatú elváltozásról van szó.
Két nappal később azonban kiderült, hogy a második elváltozás jóindulatú. Peetnek így elegendő volt egy lumpektómia és sugárkezelés, nem volt szükség sem kemoterápiára, sem kettős masztektómiára. Az első tiszta ultrahangvizsgálat után megkönnyebbülést érzett, ugyanakkor a diagnózis és a folyamatos vizsgálatok miatti szorongás még sokáig vele maradt.
Személyes küzdelme közben szüleit is elvesztette
A színésznő esszéjének másik meghatározó szála a családját érintő veszteségek története. Édesanyja Parkinson-kórjának előrehaladott stádiumában volt, kommunikációjuk már erősen korlátozottá vált, így Amanda Peet végül nem osztotta meg vele saját betegségének hírét. Mint írta, édesanyja még felismerte őt, de tekintete sokszor üres maradt, válaszai pedig rövidek voltak.
Nem sokkal később testvére hívta fel azzal, hogy édesapjuk haldoklik. A már régóta külön élő szülők végül egyszerre kerültek hospice-ellátásba, ráadásul az ország két különböző partján. A színésznő nem volt jelen apja utolsó perceiben, de még búcsút vehetett tőle halála után.
Az élményt különös érzelmi kettősségként élte meg: bűntudatot érzett, amiért nem tört ki sírásban, ugyanakkor egyfajta átmeneti megkönnyebbülést is, hogy nem kell azonnal a saját betegsége miatti félelmekkel szembenéznie.
Apja halála után azonban ismét a saját egészsége került a gondolatai középpontjába. Eközben testvérével azon is vívódtak, elmondják-e édesanyjuknak a tragikus hírt, de nem volt világos, mennyit képes megérteni állapotában. Végül inkább megkímélték ettől, és csak rövid, pozitív híreket osztottak meg vele. Nem sokkal később a hospice nővér arról tájékoztatta a színésznőt, hogy édesanyja napokon belül meghal, és azt javasolta, időben kezdjék el az ezzel járó teendők intézését, mert sokak számára túl megterhelő ezeket közvetlenül a veszteség után elrendezni.
Amanda Peet írása – amely a The New Yorker hasábjain jelent meg – egyszerre szól betegségről, gyászról és túlélésről. Őszinte vallomása érzékletesen mutatja meg, milyen összetett érzelmi terhet jelenthet, amikor valaki saját egészségéért küzd, miközben a szüleitől is búcsút kell vennie.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
