Sasha Eliasson 22 éves Svédországban élő fiatal férfi rövid időn belül kétszer is meghalt. Mindkétszer megtapasztalta a halál mindent elborító sötétségét. Határozottan cáfolja a halál utáni életről szóló "meséket".

2014 júliusában egy motoros balesetben került a klinikai halál állapotába, fél évvel később a baleset miatt rendelt fájdalomcsillapítókat adagolta véletlenül túl. Tapasztalati kiábrándítóak lehetnek azok számára, akik úgy vélik, a halál csak egy kapu egy következő létezésbe.

Forrás: Thinkstock

A magát ateistának valló férfi, aki mind a kétszer két percet töltött a különös állapotban azt állítja, ugyanolyan élményt él át: vagyis semmit. Szerinte a halál után nincsenek gondolatok, érzések és élmények. Semmi sincs, teljes az öntudatlanság. Úgy véli, akik halál utáni élményekről mesélnek, azok valójában "nem haltak meg", az agyuk közvetíti és tárolja el a különleges látomásokat és csak hiszik azt, hogy amit az agyuk vetít, az az igazság.

Nyilatkozata, amelyről a Daily Mail is beszámolt, természetesen nagy port vert fel, hiszen emberek ezrei állítják ennek ellenkezőjét és hívják fel a figyelmet a beszámlóik azonosságára. A fényre, az alagútra, a megbékélésre, amely véleményük szerint ennyi ember esetében nem lehet pusztán véletlen.

Fotókon az elmúlás pillanata
Titokzatos a halál természete. Amikor néha csak úgy odaoson és lecsukja a szemeket. Amikor letörli a szenvedést az arcokról, amikor csendet és békét teremt. Mert a halál tud szép is lenni. És felszabadító. Jenna Garrett fotóművész szívbemarkolóan szép fotósorozattal adózott az elmúlásnak. A képeket (18+) ide kattintva nézheted meg.

Sasha Eliasson az újságírók kérésére azt is elmondta, hogy mit érzett a halál pillanatában: "Olyan volt, mintha valaki határozottan lekapcsolt volna egy kapcsolót". Ugyanakkor azt is állítja, hogy megváltoztatta őt is a halál, egyrészt soha többé nem fél tőle, mert most már tudja, nincs miért félnie, másrészt még inkább értékesnek látja az életet, valamint arra is ráébredt, az a fontos, amit "maga után hagy" - a tettei és a szeretettel teli emberi kapcsolatok. 

A halálélmény előtt is fontosnak vélte a szervek adományozását, ettől kezdve azonban határozottan úgy érzi, hogy önző dolog lenne a halál után ragaszkodni a test bármely szervéhez, amikor arra egy élőnek még szüksége lehetne.

/1409/Megre201494143440