Túl vagyunk a Miss Hungary döntőjén, illetve még néhány hónap, és kezdetét veszi majd a Miss Universe szépségverseny is. De vajon mi a céljuk ezeknek a megmérettetéseknek, hogyan hatnak ránk, és mit gondol róluk a pszichológus, aki nem mellesleg pasiszemmel nézi mindezt? Most kiderül.
Sokan és sokfélét megírtak már a szépségről, egy azonban biztos: a szépség egy relatív, és meglehetősen nehezen megfogható dolog. Bár minden kornak megvannak a maga szépségideáljai, és irányelvek alapján tudjuk, hogy mit tekintünk szépnek (gondoljunk csak a 90-60-90-es méretekre, vagy a dús hajkoronára), ám mindezek nem feltétlen ivódnak be hosszabb időre az általános gondolkodásba. Hiszen tudjuk jól, hogy 20 évvel ezelőtt nem csupán a divat és a női ideál volt teljesen más, hanem az erkölcsök terén is hatalmas változás történt. Ugyanígy igaz, hogy amit ma eszményi szépségnek tekintünk, az pár év múlva idejét- és divatjamúlttá válhat.
Mindig, mindenhol, mindenkinél más
Nézzük csak meg példaként, hogyan változott az évtizedek során a különböző kultúrák szépségideálja, illetve milyen áldozatokat hoztak azért az emberek, de legfőképpen a nők, hogy megfeleljenek ennek az eszményi képnek.
Indonéziában például régre visszanyúló hagyománya van a szemfogak lereszelésének, amelyről úgy gondolják, az állatiasnak vélt vonásoktól, ösztönöktől és vágyaktól szabadít meg. Kínában a lótuszcipők viselésének évszázadokon át tartott a hagyománya abból a célból, hogy a női láb olyan aprócska maradhasson, mint egy lótuszvirág bimbója. Bár a 20. században betiltották, sok helyen még mindig él ez a nagyon fájdalmas hagyomány, amely a női lábfej teljes eldeformálódásához vezet.
Thaiföldön és Afrika bizonyos részein a hosszú nyakat tekintették követendő példának, ennek érdekében pedig már gyerekkortól viselték az úgynevezett nyakspirálokat. A rendellenesen hosszú nyak teljesen eltorzította a természetes anatómiát, amelynek következtében a nyakizmok elgyengülnek, a spirál eltávolításával pedig akár életképtelenné is válhatnak az ezeket hordó asszonyok és lányok. Vagy nem is kell ennyire messzire mennünk: gondoljunk csak a 21. század nőire, akik mi mindennek hajlandók alávetni magukat azért, hogy az „ideálisnak" tartott kebelméretekkel, derékkal és arccal rendelkezhessenek.
Mint tehát látszik, bizarr, barbár és fájdalmas módszerek tömkelege szolgálja ki a szépségbe vetett vágy kielégítését, hogy az ember lánya gyönyörűnek és kívánatosnak érezhesse magát. De kanyarodjunk vissza a szépségversenyekhez: vajon hogyan hatnak ránk, földi halandókra?
Én szép, ő szép
Azon kívül, hogy egy-egy ilyen show-műsor komoly üzleti lehetőségeket és hatalmas pénzösszegeket ígérhet a győzteseknek, egyeseknek a kitűnési és egyben a kiugrási esélyt is jelentheti. A nézők közül főként az erősebbik nemhez tartozóknak nyújthat kellemes esztétikai élményt, addig a nőkben leginkább csak a frusztrációjukat erősíti magukkal kapcsolatban. Mert amíg például egy sportmérkőzés során valamelyik versenyzővel azonosulva a hölgyek is átélhetik a verseny és a versengés izgalmait, addig a szépségverseny résztvevőinek megfoghatatlannak vélt szépségével nehezebben tudnak párhuzamot vonni önmaguk és a lányok között – ennek nyomán pedig mindennek érezheti magát a közvetítés végére, de szépnek a legkevésbé.
Maga a műfaj nem mond ellent a szépség fogalmának, hiszen a versenyben részt vevő lányok valóban gyönyörűek. Ám szépek azok is, akik kiestek, akik idén nem jelentkeztek, vagy akinek soha nem is fordult még meg a fejében, hogy belevágjon egy ilyen megmérettetésbe: vagy mert nem akar, vagy mert nincs modellalkata, gyereket szült, esetleg már elmúlt 25 éves. Számomra felfoghatatlan, hogy mindezek függvényében miért lenne kevésbé szép egy nő? Szimpatikus kezdeményezés megünnepelni a szépséget, ám közben ne felejtsünk el megemlékezni a saját szépségünkről és értékeinkről sem!
nextgenpsyche.eu
www.facebook.com/apszichologuspasi