Néhány hete itthon is elérhetővé vált a Pokémon Go nevű játék, amely immár az egész világot meghódította. Nem először támad a pokémonjelenség, a mostanihoz hasonló őrület azonban úgy tűnik, minden eddiginél nagyobb port kavart. Az év legnagyobb durranásának kikiáltott mobiljátékára nem csupán a korábbi rajongók csaptak le azonnal: szinte kivétel nélkül találni a villamoson, a parkokban vagy a közvetlen környezetünkben pokémonokra vadászókat, ami kívülállóként nézve furcsa lehet. De mit mond erre a pszichológus?
Pokémon Go. A játék, ami most az egész világot lázban tartja. Csapatokba verődött fiatalok grasszálnak a parkban pokémonokra vadászva, családok szerveznek közös programokat a játék köré épülve.
Kortól és nemtől függetlenül bárki hajlandó kimozdulni miatta a négy fal közül.
Valójában ebben rejlik a különlegessége és az átka is. Gondoljunk csak azokra a hírekre, amelyek balesetet szenvedett vadászókról, bűncselekmény áldozatává váló pokémonkergetőkről szólnak. Az Egyesült Államokban a rendőrök külön ellenőrzik és megbüntetik azokat az autósokat, akik a telefonjukba mélyedve vezetnek, ám mindenhol ők sem tudnak ott lenni: július 13-án például két kaliforniai fiatal zuhant a mélybe a sziklaszirtről, mert a korlátot átmászva próbáltak elkapni egy pokémont. A játék nincs tekintettel arra, éppen hol jár a pokémonvadászó, arról már azonban nem a játék tehet, ha valaki nem vigyáz magára, és nincs benne kellő óvatosság.
Az a bizonyos flow-érzés, ami mindent visz
Pszichológiai szempontból érdekes jelenség, ahogy a Pokémon Go kimozdítja az embereket otthonukból csak azért, hogy játszhassanak vele. Barátságok és szerelmek szövődnek mellette, családokat hoz közelebb egymáshoz, ami valahol nagyon jó dolog is lehet, ám a kérdés, mennyire lesznek ezek a kapcsolatok erősebbek, ha alábbhagy a játék körüli láz? Véleményem szerint téves feltételezés, hogy emiatt működik jobban vagy kötődik egymáshoz két ember, a játék mindössze eszköz ahhoz, hogy segítsen mindebben.
Hogy lehet órákon át ilyen értelmetlen dolgokkal foglalkozni, miközben annyi más is történik a világban? – teszik fel sokan a kérdést. A titok az úgynevezett flow-élményben rejtőzik: a nehézség és a tanulási ív szándékosan optimalizált, azaz a kezdő szinttől egészen a mesterig egy folyamatos út áll a vállalkozó kedvű és kitartó pokémonvadászok előtt. Tekintettel arra, hogy mennyi tehetetlenséggel, félelemmel, szorongással és a feszültséggel találkozunk a mindennapokban, a játék sokak számára egy egészséges kikapcsolódást jelenthet.
Veszélyfaktor az addikció
A mérték természetesen – mint minden másban – itt is fontos. Mint pszichológus, óva intenék tőle mindenkit, aki korábban tapasztalt már magán függőséggel kapcsolatos jeleket, legyen az sorozatnézés, videojátékozás vagy bármi más. Ne felejtsük el, hogy nem a játék a hibás azért, mert baleset történik miatta, vagy elfelejtünk leszállni a megfelelő helyen a buszról, mert annyira belemélyedtünk a vadászatba – mindezt csakis magunknak köszönhetjük, mert nem tudjuk jól használni a játékot.
Mindettől függetlenül
ha tartjuk magunkat a józan ész kereteihez, és vigyázunk magunkra, figyelünk a környezetünkre, nyugodtan átadhatjuk magunkat a flow-élménynek – abból még sosem történt baj.
nextgenpsyche.eu
www.facebook.com/apszichologuspasi