Sikertörténet - Niki nem csak a kilóktól szabadult meg: "Mióta lefogytam, kevésbé vagyok féltékeny"

"2010 szeptemberében kaptam a barátnőmtől pár fényképet, amit nyáron készített rólam. Amint megláttam, hogy nézek ki, megundorodtam a látványtól. Addig nem foglalkoztam vele, hogy mekkora a súlyom és milyen az alakom, mert minden energiámmal harmadik kisfiam betegségére koncentráltam. A szembesítő fénykép láttán azonban eltökéltem, hogy megszabadulok a zavaró feleslegtől" - kezdte történetét Niki, aki a fogyókúra kezdetén majdnem 100 kilót nyomott.

A fiatal nő 2009 márciusában adott életet harmadik gyermekének, de a túlsúlyt nem a terhesség alatt szedte fel. "A harmadik terhességet már jelentős túlsúllyal kezdtem, annyival indultam neki, mint amennyivel az első fiammal bementem szülni a kórházba, kb. húsz kiló plusszal. A terhesség alatt mindössze három kilót szedtem fel. A kisbabám koraszülöttként, oxigénhiánnyal látta meg a napvilágot, s a szülés után másfél éven keresztül kemény munkát, rengeteg törődést igényelt, hogy felzárkózzon korosztályához. A rendszeres gyógytornák, a kicsi körüli teendők teljesen lekötötték az időmet, csak rá koncentráltam. Eközben sikerült annyira elhíznom, hogy középiskolai súlyomhoz képest harminc kilóval több voltam."

A háromgyermekes édesanya teljesen átalakította az életét, megváltoztatta az étkezési szokásait, és felvette a harcot a kilók ellen. "Mivel a nyaraláson készült fotó szó szerint sokkolt, a fejembe vettem, hogy életmódot fogok váltani. Nagyon zavart a külsőm, megutáltam a tükröt és a mérleget. Elhagytam a finomított szénhidrátokat az étrendemből, azóta minőségi alapanyagokból főzök. Az étkezésekből kiiktattam a kenyeret, cukrot, tésztát, krumplit és rizst, helyettük azóta gyümölcsöt, zöldséget és húst választok. A férjem a fogyókúrám kezdetén ment ki egy hónapra Németországba dolgozni, én itthon maradtam a három fiúval. Nehéz volt a mozgást beiktatni a napirendembe a gyerekek mellé, de megoldottam. Esténként, miután letettem őket aludni, elővettem a DVD-ket, és elkezdtem tornázni. Az elején nagyon nehéz volt, már az első öt perc után teljesen elfáradtam, úgy éreztem, belehalok. De nem adtam fel, mondogattam magamban, hogy meg tudom csinálni, képes vagyok rá, sikerülni fog. Két hét folyamatos edzés után már megállás nélkül végig tudtam tornázni negyven percet. Mikor a férjem hazajött, alig hitt a szemének, már ekkor látszott a változás."

A rendszeres testmozgás hamar meglátszott Niki testén, elkezdtek leolvadni róla a kilók. A napi mozgást kibővítette, hogy mielőbb elérje a kívánt célt: "Egy hónap elteltével elővettem a szobában porosodó ellipszistrénert, és azt is beiktattam a torna mellé. Így a negyven perces mozgás hatvanra bővült, de ugyanolyan lelkesen folytattam. Emlékszem, a csípőemelést képtelen voltam megcsinálni, nem hittem el, hogy erre képes az ember. Sírtam, és arra kértem a férjemet és nagyobb gyerekeimet, hogy mutassák meg, hogy ez lehetséges. Mindhárman megcsinálták, s ez motivált tovább, hogy nekem is menjen. Mikor megmutattam a férjemnek, hogy már nekem is sikerül, mosolyogva megjegyezte, hogy ha így folytatom, elfogyok mellőle."

"A súlyvesztés előtt fáradékony voltam, sokat fájt a fejem és mindig találtam kifogást arra, hogy miért nem mozgok. Az önbecsülésem a béka feneke alatt volt, és nem is szerettem társaságba járni. Mióta lefogytam, megnőtt az önbizalmam és kevésbé vagyok féltékeny a páromra. Manapság szívesen mozdulok ki otthonról a férjemmel, amikor csak tehetjük, elmegyünk kettesben vagy a barátainkkal szórakozni. Nőként pedig kifejezetten élvezem, hogy divatosan öltözködhetek és normális méretű ruhákat vehetek magamnak" - mesélte Niki.

A sikeres fogyás tehát nemcsak a testének, de a lelkének és társas kapcsolatainak is jót tett. Szívesebben megy ki az utcára, és szereti, ha rég látott ismerősök megjegyzik, milyen sokat változott. "Másként látom az akkori önmagamat. Tudom, mik voltak azok a hibák, melyeket elkövettem magam ellen, és biztosra veszem, hogy ezeket soha többet nem fogom megismételni. Gyakran eszembe jut az a rémes fotó, és ez erőt ad minden nap a folytatáshoz. Újra beleszerettem a mozgásba, megtaláltam a harmóniát magammal, és ez az egész a családomra is kihat. A férjemnek is mintha jobban tetszenék, bár tudom, ő elhízva is ugyanígy szeretett. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert mindig biztatott, hogy ne adjam fel, ügyes vagyok és büszke rám. A fiaim is folyton dicsérnek, hogy milyen jól nézek ki. De a barátaim és a húgom is támogattak az életmódváltásban, elfogadták a döntésemet és a kezdeti piszkálódások sincsenek már. A családom karácsonykor teljesen el volt ámulva attól, hogy mennyit változtam, éreztem, hogy tényleg büszkék rám. Nem is kell ennél nagyobb elismerés."

Pár hónap elteltével Niki döbbenetes változáson ment keresztül, ma már nem frusztrálva áll a mérlegre, és újra hordja a régi ruháit. "2011 nyarán már húsz kilóval kevesebbet mutatott a mérleg. Úgy tűnt, hogy itt megállt a fogyás, többet nem bír leadni a szervezetem. Ekkor sem adtam fel, bár az eredményre sokkal többet kellett várni, mint az elején. Ugyanúgy tornáztam és betartottam az új étkezési szabályaimat, aminek aztán meg is lett az eredménye. Egyre több ruhám lötyögött rajtam, olyanok is, amiket nemrég vásároltam. Ekkor már nem a súly, hanem a centi lett a mérce, már csak kéthetente álltam mérlegre. Nem kilóktól szabadultam meg, hanem az alakomon változtatott a fogyókúra. Előkerültek a tíz éve hordott nyári felsők, és remekül éreztem magam a bőrömben."