Természetes módon, egyszerűen, császármetszéssel, komplikációkkal, otthon, kórházban - egy gyermek ezerféleképpen megszülethet, az élmény azonban az édesanya számára mindig páratlan. Sorozatunkban hétről hétre kismamák mesélik el saját élményeiket arról, ők hogyan is adtak életet a kisbabájuknak.


Erzsi háromgyermekes anyuka, aki nemsokára világra hozza negyedik csemetéjét. Most nagyon tudatosan választott orvost, mert kisfia jópár évvel ezelőtti születésénél komoly gondok adódtak, melyek a mai napig rányomják bélyegüket mindennapjaikra. A terhessége kisfiával eleinte jól indult, de nem várt komplikációk adódtak, melyekre az orvosok nem reagáltak megfelelően.

A könyvek mélyen hallgattak az esetleges problémákról

"Daninak volt már egy testvére, tehát nem voltam kezdő a várandósság terén, de akkoriban, a kilencvenes évek végén még nem volt internet, hogy könnyedén utánanézzek mindennek. Azt hiszem, ez sokat számított, mert a babavárós könyvek csak csupa jót írtak a terhességről, az esetleges problémákról mélyen hallgattak, vagy épp csak érintőlegesen említették.

Thinkstock

Január elején már tudtam, hogy terhes vagyok, és jó érzés volt, hogy ismét babám lesz. Akkoriban árufeltöltőként dolgoztam, de nem akartam elveszteni a babát a megerőltetés miatt, ezért betegállományba vonultam. A terhesség az elején sem volt könnyű, de a közepe felé elkezdtem veszettül hízni. Azt hittem, azért, mert túl sokat eszek, még lelkiismeretfurdalásom is volt miatta, a választott orvosom is csak letolt. Aztán az egyik kötelező védőnői vizsgálat alkalmával fehérjét találtak a vizeletemben, és a vérnyomásom is emelkedni kezdett. Senki sem törődött ezzel, pedig egyre rosszabbul éreztem magam, gyenge voltam, vizesedtem és fájt mindenem. Mikor segítséget kértem, akkor csak annyit mondtak, hogy diétázzak, ne egyek sósat, mert a túl sok a hízás miatt nem bírom a terhelést."

Szúró fájdalom, 7 másodpercenként

"Ha jól emlékszem a 27. hét környékén elkezdett alul szúrni a hasam. Nem fájások voltak, hanem szúrások, és 7 másodpercenként jöttek. Azért tudom ennyire pontosan, mert azt hittem, szülni fogok, és néztem az időt. Felhívtam a kórházat, azt mondták, menjek be, ott két hétig feküdtem, miközben nem csináltak velem semmit, majd hazaengedtek. Nem biztos, hogy ez fontos, de talán az. 30 hetesen viszont a védőnő túl sok fehérjét talált már a vizeletben, és beküldött a kórházba. Ismét ott ragadtam, mert a vérnyomásom 140-re emelkedett, és a fehérje is jelen volt még. Hogy mit tettek? Semmit. Mérnem kellett a vizelet mennyiségét, azt is, hogy mennyit iszom, de ennyi. Egy hét után hazaengedtek, mert azt állították, hogy a kórházi vérnyomásmérő volt rossz, azért mért magasat. Ma már nem hagynám, hogy így legyintsenek a problémáimra, de akkor bíztam az orvosokban."

"Néha rám szóltak, hogy jajgassak halkabban"

A szülés napra pontosan indult be, de az orvosok siettették a dolgot, és a magzatvízzel is gond adódott. Dani szívhangja pedig egyszer csak vészesen lecsökkent.

"Elég gyorsan haladt a szülés, mégis kaptam infúziós gyorsítást - nem értem miért. Majd burkot is repesztettek. Emlékszem, láttam, hogy a magzatvíz piszkos, zöld, mekóniumos volt. A kitolási szakasz előtt a rám kötött szívhang-figyelő egyre alacsonyabb értéket kezdett mutatni, ekkor valamit csináltak velem, és megjöttek a tolófájások. Arra, hogy ezt hogy érték el, sajnos nem emlékszem, mert az oxytocin miatt már az eszem majd' elment a fájdalomtól, egyfajta köd lepte el az agyam. Senki nem segített, csak néha rám szóltak, hogy halkabban jajgassak. Mikor aztán világra jött, és kitoltak a folyosóra a férjemhez, megrémült tőlem, olyan ramatyul néztem ki. Dani 10/10-es Apgarral született ugyan, és minden újszülött státusz vizsgálat negatív lett, a sírást nem akarta abbahagyni. A zárójelentésemen pedig még az sem volt rajta, hogy kaptam oxytocint."

Három év múlva jelentkeztek a gondok

Bár a gyermekágyas időszakban minden gördülékenyen zajlott, és Dani sokáig szopott, háromévesen már jelentkeztek a problémák.

"Bár az első jópár percben bömbölt az uraság, utána már jó baba volt. Sokáig csak szoptattam, a kötődésünk nagyon erős volt. Mai napi imádva rajongom, persze egészséges keretek között. Aztán amikor 2,5 évesen sem kezdett beszélni, szóltam a gyerekorvosnak és a védőnőnek is, hogy baj van. Nem gagyog, olyan fura a mozgásfejlődése is - Dani ugyanis nem mászott, nem kúszott, hanem csak felállt. Lehurrogtak, hogy majd 3 évesen megnézik. Megtörtént, hisz továbbra sem beszélt.

Thinkstock

Mivel a neurológián nem találtak semmit, azt tanácsolták, hogy irassuk be oviba, majd ott beindul a beszéde a közösségben. Furcsán hangzik, de ma már örülök, hogy egy olyan óvónőhöz kerültünk, aki azt mondta, Dani azért nem beszél, mert én rossz anya vagyok és nem foglalkozok vele eleget. Ez a "kedves hölgy" ugyanis elintézte, hogy megvizsgálják a kicsikémet a Beszédvizsgálóban, és ez volt a szerencsénk: a vizsgálat kimutatta, hogy Daninak akadályozott beszédfejlődése van, és azonnal átirányítottak minket egy speciális óvodába, ahol eltöltött három csodálatos évet. Az ott dolgozókra a mai napig hálával gondolok. Terápiát kapott és 5 éves kora után a beszéde is beindult. Csodálatos érzés volt!"

Az iskolakezdéskor derült ki az igazi baj

Az iskolakezdéskor azonban ismét előjöttek a gondok, és újabb vizsgálatok vártak Danira, melyek végre kiderítették, mi a baj.

"Danit a beszéde miatt egy kislétszámú osztályba írattam, de három év után derült ki, hogy a tanárainak fogalma sem volt, hogy Dani "szakértőis" gyerek, így nem is foglalkoztak vele, csak engem hibáztattak a diszlexiájáért. Mikor ez látványosan súlyosbodott, újra vizsgálatokra mentünk.

Most ott tartunk, hogy felmentést kapott az írásbeli számonkérés és a nyelvtanulás alól, mert diszlexiás és diszgráfiás a diszfáziája mellett. Persze az iskolája ezzel nem igazán foglalkozik, szegénykém az integráció áldozata, mert bár jogai vannak, az iskola nem áll készen az ő oktatására. Pár hónapja elvittem egy neurológushoz, mert a mozgása nem fejlődött, és leragadt. Így, sok-sok év után mondta ki ez az orvos, hogy Dani sérülései  egyértelműen a terhességi toxémiában keresendőek, és születéskor érte még egy trauma, aminek a nyomait most is viseli, ez pedig a Minimal Celebral Dysfunction: oxigénhiány miatt történt minimális agyi károsodás, ami viszont épp elég volt ahhoz, hogy évekre visszavesse fiam fejlődését. Mikor lezuhant a szívfrekvencia, akkor érte a második sokk, és ezeknek a papírokban semmi hivatalos nyomuk. Az orvos azóta is praktizál, egy jól menő magánkórházban. A védőnő nyugdíjban. A kisfiam pedig küzd. Az elfogadásért, a sikerért, amit jelen helyzetben nem kap meg."

 

Elindult az Ez zsír! fogyókúrás- és
életmódprogramunk! 


REGISZTRÁLNI SZERETNÉK!

Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!

"Meg sem fordult a fejemben, hogy bármi baj történhet" - Így szültem énhttp://www.life.hu/anyaskodj/20120424-meg-sem-fordult-a-fejemben-hogy-barmi-baj-tortenhet-.html "Nem tudtam volna spontán megszülni" - Így szültem énhttp://www.life.hu/anyaskodj/20120420-nem-tudtam-volna-spontan-megszulni-igy-szultem-en.html "Még egyszer nem hagyom, hogy ezt tegyék velem" - Így szültem énhttp://www.life.hu/anyaskodj/20120413-meg-egyszer-nem-hagyom-hogy-ezt-tegyek-velem-igy.html "Nem készültem fel teljesen a fájdalomra" - Így szültem énhttp://www.life.hu/anyaskodj/20120405-nem-keszultem-fel-teljesen-a-fajdalomra-igy-szultem-en.html "Zokogva ordítottam, hogy csináljanak valamit, mert el fogok ájulni" - Így szültem énhttp://www.life.hu/anyaskodj/20120330-zokogva-orditottam-hogy-csinaljanak-valamit-mert-el-fogok-ajulni-.html